[53. - Pontosan olyan módszerekhez folyamodtam, mint te]

Hey guuuys,
újabb szombat, újabb rész, a nyár utolsó hétvégéjén. (Nektek, mert nekem az utolsó előtti, tudom gonosz vagyok) A mai egy kicsit több izgalommal teli rész lett, nem tudom, nektek hogyan fog tetszeni. Mindenesetre írjátok meg nekem kommentben, vagy pipáljatok, hogy tetszett és onnan tudni fogom!:) Nézzetek be az új blogomba, ahova tegnap került fel a harmadik rész, és csatlakozzatok facebook csoportunkhoz is! Köszönöm szépen az előző részhez érkezett visszajelzéseket, nagyon örültem neki!(: Jó olvasást! X♥

Chanel Adele Sangster

Karen halk hangja ébresztett fel az ajtó túlsó oldaláról. Azt mondta, hogy ébredjünk fel, mert fél óra múlva itt lesz értünk Paddy az autóval, és indulhatunk is az arénába. Liam felé fordultam, aztán hozzá hajoltam és puszit nyomtam az enyhén borostás arcára.

- Liam, babe, ébredj. Fél óra múlva mennünk kell – suttogtam a fülébe aztán még egy puszit nyomtam az arcára és felkeltem. Körülnéztem a szobában, és csak azután esett le, hogy reggel, mikor Liam fejével a lábaim között ébredtem fel, akkor még csak eszünkbe se jutott, hogy Liam szülei pár szobával arrébb vannak, és hallhatnak minket. Te jó ég! Totál kiment a fejemben! És nagyon hangosak voltunk. Ezer százalék, hogy végighallgatták, amint mi szétdugjuk magunkat. – Liam, ébredj! – húztam le róla a takarót.

Válaszul felmorgott, én pedig megfogtam a talpát is csiklandozni kezdtem, mire megugrott és behúzta maga alá végtagjait.

- Chanel! – nyávogta elhúzva a nevemet, én pedig felkuncogtam a csikisségén, és a fürdőbe indultam.

- Kelj fel! – mondtam, miután pisiltem, majd beálltam a zuhany alá, elhúztam a falát a hatalmas fürdőkabinnak, és beállítottam a falban a hőmérsékletet, valamint a vízsugarat is. A víz alá álltam, és miután kicsit áztattam magam, elkezdtem mosni a hajam. Éppen azon gondolkoztam, hogy remélem Liam nem aludt vissza, mikor belépett mellé. Elmosolyodott, aztán magához húzott, és mit sem törődve, hogy a kezem nyakig a hajamban van, és könyékig habos vagyok megcsókolt.

- Szia, baby – köszönt mosolyogva.

- Jó reggelt – válaszoltam. - Hogy aludtál? – kérdeztem, miközben figyeltem, ahogyan a tusfürdője után nyúlt és nyomott a kezébe.

- Nagyon jól. És te?

- Én is. De jó lenne, ha nem ébresztenél így addig, amíg a szüleid itt vannak. Mert, hogy nekem totál nem jutott eszembe, hogy itt vannak, és azt hiszem, hogy végig követték az eseményeket – jegyeztem meg, Liamnek meg először elkerekedtek a szemei, aztán pedig elnevette magát. Innen gondoltam, hogy ő is elfelejtkezett róluk.

- Babe, mintha nem beszéltük volna ezt már meg – forgatta játékosan a szemeit. – Felnőttek, tisztában vannak mindennel.

- De Liam, ez akkor is, tök illetlenség! Tudod milyen paradicsom piros lesz a fejem mikor majd eléjük kell állnom?

- Igen, látom magam előtt – nevetett, én pedig a karjára csaptam, mire az ő tenyere a fenekemen csattant.

- Héj! – szóltam rá, de amúgy nagyon is tetszett, amit csinált. Nem szólt semmit, csak édesen vigyorgott, és ezzel a beszélgetésünk abba is maradt.

Miután megfürödtünk, egy törülközőbe csavartam a hajamat és a testemet is, és Liam szekrényéhez mentem, ahol ő is állt. Kiválasztottuk mindketten, hogy mit veszünk fel, aztán pedig visszamentem a fürdőbe és villámgyorsan öltözködni kezdtem, mert nem volt már sok időnk.

Fekete Calvin Klein fehérnemű szettet vettem magamra, azután pedig szakadt Dolce&Gabbana farmert. Fekete felsőt vettem felülre, amiből kint volt a hasam, rá pedig egy rózsaszínű dzsekit. Eltakartam alapozóval a lila foltokat a nyakamon és a mellkasomon, majd kipödörtem a pilláimat egy YvesSaintLaurent szempilla spirállal, ajkaimra pedig egy halvány rózsaszínű árnyalatú rúzst és szájfényt vittem fel ugyanabból a márkából. Fújtam két nyomatot a megszokott Chanel parfümömből magamra, a hajamat pedig kifésültem, és megszárítottam, majd hagytam a normális hullámos állapotában a vállamra hullani. Két arany karika fülbevalót akasztottam a fülembe, nyakamba pedig egy vastag szövetszerű fekete nyakláncot szerettem volna felrakni, de sehogy sem sikerült bekapcsolni hátul.

- Liam – indultam ki, még mindig a nyaklánccal babrálva a nyakam körül. – Be tudnád csatolni a nyakláncot? – álltam meg előtte, majd megfogtam a hajamat és elhúztam onnan ő pedig becsatolta, aztán a kezeit a derekamra fonta és magához húzott.

- Mhm, imádom az illatod – csókolt a nyakamba, én pedig elmosolyodtam és a jobb kezemet a hajába vezettem, míg balt a borostás arcára helyeztem.

- Elkésünk – motyogtam kuncogva, de őt egyáltalán nem érdekelte, csak tovább csókolgatott.

- És még le kell fedned a foltjaimat – vált el tőlem vigyorogva, én pedig felé fordultam és a kezeimet a vállára simítottam. Akkor vettem észre a csodásan szép lila foltjait a nyakán.

- Minek? Nekem nagyon is tetszik – mosolyogtam, és azt néztem, míg ő az én arcomat mustrálta.

- Komolyan? Azt akarod, hogy így menjek? Nem te voltál az, aki problémázott, hogy a szüleim meghallottak minket reggel?

- Épp ez az. Úgy is hallottak. Akkor meg már minek eltakarni a foltokat.

- Jó, de most nem csak anyuékkal találkozunk, hanem a többiekkel is.

- Oké, akkor lealapozózom – forgattam meg a szemeimet és elindultam vissza a fürdőbe, mire elkapta a kezemet és visszarántott magához.

- Ne haragudj – motyogta és a homlokát az enyémnek döntötte, én meg elmosolyodtam.

- Minek haragudnék Liam? Elfogunk késni, gyere – húzódtam el tőle, mire ő végre beadta a derekát és a fürdőbe mentünk. Megfogtam a MAC púdert, és az alapozó ecsetet, majd miután jól beledörzsöltem a szálakat az alapozóba, Liam nyaka felé vittem.

- És mi lenne, ha csak egy lila foltot hagynál meg? – kérdezte, mire elvigyorodtam és úgy is tettem. Végül egyetlen egy látszódott a nyaka közepén. ­– Igen, így – vigyorgott ő is, aztán magához húzott és megcsókolt.

Fogtam még egy táskát, amibe beledobtam a telefonom és a pénztárcám, majd egy fehér Converse –t vettem fel és az egész alakos tükör elé álltam Liam gardróbjának ajtaján.

- Gyönyörű vagy baby – lépett mögém, mire elmosolyodtam és megfordultam.

- Köszönöm – álltam lábujjhegyre és csókot nyomtam ajkaira.

- Kár, hogy most nem szoknya van rajtad. A farmert nehezebb lesz lehámozni rólad.

- Mármint úgy érted, hogy itthon, mikor hazaértünk?

- Nem, én most az arénára gondoltam.

- Kielégíthetetlen vagy – nevettem fel és elléptem előle, ő pedig követett és elhagytuk a szobáját. – Egy perverz megszólalást sem szeretnék meghallani, amíg nem kettesben vagyunk – motyogtam oda neki a lépcsőn, mire szélesen elvigyorodott és a kezem után kapott.

- De, ha kettesben vagyunk?

- Akkor igen – bólintottam, majd leértünk a lépcsőről és a konyha felé vettem az irányt.

- Sziasztok! – köszönt rögtön Karen amint észre vett minket. Visszaköszöntem, majd a kávéfőzőhöz mentem és lefőztem mindkettőnknek egy rövid kávét.

Amint elfogyasztottuk Liammel, már dudált is Paddy, mi pedig indultunk ki az autóhoz. Az út alatt Paddy, Liam és Geoff beszélgettek, míg engem Karen bírt kitartóan szólásra bírni. Válaszoltam a kérdéseire, de amúgy nem sokat beszéltem. Persze bunkónak sem akartam tűnni, de Karen kezdett egy kicsit az agyamra menni, még, ha amúgy semmi bajom sincs vele. Mert alapjáraton jó fej, és tetszik, amint anyáskodik Liam felett. Engem is meglep igazából, amiért ezért nem utálom, de azt hiszem mindez, hogy kedvelem őt, Liam befolyása miatt van. Annyira megváltoztat és annyira befolyásol, hogy nem is ismerek magamra.

Szótlanságomban persze közre játszott az is, hogy totál zavarban éreztem magam a reggel történtek miatt. Eddig nem igazán gondoltam át, hogy mi is folyt le köztünk. Felébredtem arra, hogy Liam feje a lábaim között van. Kibaszott izgató volt, arra kelni, hogy a nőiességemet csókolgatja. Ezért éppen egy percig sem jutott eszembe, hogy a szülei egy szobával arrébb vannak. Aztán megdugott. De nagyon. Sosem durvultunk még el egy menetben ennyire. Aztán valahogy én kerültem felülre, de neki háttal. És igen, tényleg saját magamat izgattam a kezemmel, miközben rajta ugráltam. Annyira erotikus volt az egész, az orgazmus pedig csak épült bennem, totál elvesztettem a fejemet és azt hiszem Liam is. Halványan emlékszem rá, hogy megkérdezte mit csinálok, de hát a hülye válaszolt volna neki akkor és abban a pillanatban. Eddig még nem hozta fel, de tudom, hogy csak idő kérdése, és elő fog hozakodni a dologgal. Aztán felült, ami miatt még mélyebben volt bennem. Végül ő izgatott az ujjaival, én pedig egymás után kétszer mentem el. Ilyenkor az orgazmus teljesen átveszi a testem felett az irányítást, nem tudok mást tenni, csak szétfolyni miközben élvezem a szex okozta hullámokat. Ezután mindketten visszaaludtunk, majd Karen hangjára ébredtem fel. Így visszagondolva nagyon durvák voltunk, és nem lettem volna Karen és Geoff helyében, akik ezt száz százalékosan végig hallgatták.

Azt vettem észre, hogy a fejemet a kocsi hideg ablakának döntöttem, míg a combjaimat összepréseltem. Érzem, ahogy benedvesedtem már attól is, ahogy visszagondoltam a reggelre. A tekintetem Liamre tévedt, aki szintén engem nézett hatalmas kanos, szemtelen vigyorral a fején. Éreztem, amint az arcom lángba borult, így hát próbáltam hajam mögé rejteni a fejem. Liam vigyora csak szélesebb lett az arcán, és hálát adtam Istennek, amiért most nem mellettem ül. Tuti nem úsztam volna meg egy –két beszólással, és a kezét is a combomra rakta volna, csak hogy tovább izgasson.

Elmerültem a gondolataimban, így észre se vettem, mikor Paddy leparkolt a már ismerős helyen, leállította az autót, mi pedig kiszálltunk. Liam mellém állt, megfogta a kezem, összekulcsolta az ujjainkat, majd elindultunk az épületbe. Karen és Geoff pontosan ugyanúgy mentek előttünk, mint tegnap, mielőtt leváltunk tőlük, és azon kaptam magam, hogy alig várom, hogy elérjünk ahhoz az ajtóhoz és Liam berántson mögé.

Csalódottan konstantáltam, mikor elhaladtunk mellette már Karentől és Geofftól leválva. Liamre pillantottam, aki csak az itt dolgozóknak köszönt kedvesen, végül a tekintetemet újra a folyosóra vezettem és az alsó ajkamba haraptam. Mikor beértünk az apró kis próbaterembe, már mindegyik srác jelen volt, csak úgy, mint tegnap. Csak tegnap eléggé sokat késtünk hála a kis akciónknak.

- Sziasztok – mosolygott Niall, és lepacsizott Liammel, míg én összeborzoltam a haját aztán átöleltem. – Mi újság? – kérdezte szinte rögtön.

- Semmi sok – válaszoltam mosolyogva. – Nálatok?

- Szokásos – nevetett Harry és ő is hozzánk jött, őt Louis követte. Miután Harryt és átöleltem, leültem Niall mellé a kanapéra, hiszen Louist nem szándékoztam ölelésben részesíteni. Tegnap is beszólt a késésünk miatt, amiért természetesen engem hibáztatott, azután pedig tovább kötekedett, hogy miért nem a többiekkel vagyok az öltözőben. Liam leállította őt, valamint Nialltől és Harrytől is kapott néhány kemény pillantást, de neki azt hiszem meg sem kottyant.

A fiúk munkába is kezdtek, én meg, mint mindig vigyorogva pásztáztam őket, miközben néha néha elmerültem a gondolataimban.

A hangpróba után az öltözőbe mentünk, ahol meglepődve vettem észre, hogy Harry családja már nem ülnek a fotelekben. Ezután be is ugrott, hogy tegnap elbúcsúztunk tőlük, sőt Gemmával és Anneval még telefonszámot is cseréltünk. Ami azért nagydolog, főleg, hogy még csak most ismertem meg őket. És ilyen könnyen senkinek sem adom meg a számomat. Persze ebben a dologban is Liam befolyásol, de nem tudok ellene tenni és, hogy megmondjam őszintén, nem is akarok.

Mi Liammel rögtön a svédasztal felé vettük az irányt, mivel egy bögre kávé kivételével ma még semmit sem juttattunk a szervezetünkbe. Míg ő eperkrém leves mellett tette le a voksát, addig én két zöldséges rétest tettem a tányéromra, leöntve valamilyen szósszal, majd villával, késsel és szalvétával leültem az asztalhoz, velem szemben pedig Liam. A többiek körülöttünk beszélgettek, persze a gyerekek nem tudtak megülni a fenekükön, így ők futkároztak. Hozzánk az evéshez csatlakozott Harry és Niall is, míg Louis a tányérjával az édesanyja mellett foglalt helyet a többiek között.

Később Lou és Lottie munkába láttak a fiúk pedig egymás után ültek be a sminkes székbe, vagy tűntek el egy másik szobában, ahol átöltöztek. Én az egyik kanapén ültem, ölemben Luxal, aki most éppen lefáradt, és az anyukája az ölembe parancsolta, mert, ha kimegyünk a színpadhoz, akkor nem fogja bírni, és senki sem akar majd visszajönni vele. Így hát Luxnak muszáj volt az ölemben csücsülnie, és az anyukája telefonján szórakozni. Youtube –on Disney Junior meséket nézett nekem dőlve, így csendben volt. Néha vele néztem a mesét, néha pedig a többieket mustráltam és válaszolgattam a nekem szánt kérdésekre. Felfigyeltem, hogy Niall keresztfia állandóan minket néz, vagy legalábbis Luxot. Talán mesét szeretett volna ő is nézni, de a lényeg az volt, hogy a kis szőkeség, nem mert hozzánk odatipegni. Így pedig a mesét sem látta. Niall anyukájának a lábánál állt, és figyelt minket, néha Ernest és Doris után szaladt, aztán visszajött, és tovább nézett minket. Mikor Maura felállt és mellénk állt, hogy megtudja nézni a képet, melyet Jay mutatott neki a telefonján, Theo követte a nagymamáját, így végre volt alkalmam hozzászólni.

- Szeretnél te is mesét nézni? – kérdeztem tőle kedvesen, mire csak komoly arccal bólintott egyet.

- Lux, Theo szeretne veled tévézni, leülnél ide mellém, hogy ő is láthassa a mesét? – kérdeztem tőle, mire Lux megállította a videót és lemászott mellém az ölemből.

- Gyere Theo, ülj ide – csapott maga mellé a kanapéra, mire Theo felmászott és beült Lux mellé. Theo még mindig engem figyelt kis komoly arccal, ami miatt mosolyognom kellett, hiszen borzasztó édes volt. Idegen voltam még számára, nyílván ezért figyelt engem ennyire. Különben borzasztóan hasonlított Niallre, ami még jobban megmosolyogtatott.

Maura később egy poharat nyomott Theo kezébe, hogy igyon, mire Lux felnézett rá, majd rám.

- Kaphatok én is inni? – kérdezte.

- Persze. Mit szeretnél? – kérdeztem.

- Őszibarack levet – mosolygott édesen a szőke hajú kislány.

- Hozom – álltam fel, majd az asztalhoz mentem és vettem el egy műanyag poharat.

- Rózsaszín pohárba kérhetem? – kiáltott utánam.

- Igen – nevettem és kicseréltem a kék poharat rózsaszínre, majd töltöttem bele a kívánt baracklevet. Mikor megfordultam Louis ült a helyemen, Lux és Theo haját összeborzolta, majd valamit mondott nekik mosolyogva, a zsebébe csúsztatott valamit és felállt. Felém pillantott, majd odament Louhoz, mert hívta őt. Nem nagy figyelmet tulajdonítottam a dolognak, de azért reméltem, hogy nem éppen a kicsiknél sározott be engem.

Ez nem így volt, hiszen Lux ugyanúgy mosolygott rám, sőt puszival is megajándékozott az innivalóért. Theo pedig elmosolyodott a mesén, majd rám nézett, és a kis mosoly még mindig a száján volt. Így hát gondolom, kezd megkedvelni.

- Mit csináltok? – állt meg előttem Liam, mire felpillantottam rá és rögtön széles mosoly kerekedett az arcomra. Elképesztően helyes volt.

- Lux és Theo mesét néz, én pedig semmit. Készen vagy? – kérdeztem, majd felálltam hozzá, mire megfogta a kezem leült a helyemre és az ölébe húzott.

- Aha – mormogta a nyakamba, aztán megpuszilt ott, majd az arcomat is. – Egyébként Lou szóvá tette a lila foltot, amit te csináltál a nyakamra – suttogta a fülembe, én pedig elkuncogtam magam és a tekintetem Louhoz vándorolt, aki éppen Niall hajában turkált.

- És? Mit mondott?

- Semmit, csak megjegyezte – mosolygott.

- Oké – vigyorogtam.

- Babysitterkedel?

- Hm, úgy látszik. Theo egy óráig nézett minket, mire idejött és felült Lux mellé mesét nézni. De még így sem magától – kuncogtam. – Annyira hasonlít Niallre.

- Ne is mondd – sóhajtott. – Néha nem tudom eldönteni, hogy ez jó dolog –e, vagy nem. Egy részt nagyon aranyos, és imádnivaló kisfiú, másrészt azért mégis csak Niall hasonmása. És még egy Niallből azért ijesztő – magyarázta, mire hangosan felnevettem és a combjára csaptam.

- Olyan gonosz vagy – kuncogtam.

Kicsivel később Liamet megint hívták, így kirakott az öléből és sóhajtva felállt, én pedig a telefonom után kezdtem tapogatózni a zsebemben. De sehol sem volt, pedig emlékszem, hogy a zsebembe csúsztattam. Felálltam és a táskámhoz mentem, majd kicipzáraztam és belenéztem, áttúrtam, de ott sem volt. Talán Liam vitte el magával?

- Liam – somfordáltam oda hozzájuk, és megvártam, amíg befejezi a beszélgetést, majd akkor szólítottam újra.

- Mondjad babe – fordult felém mosolyogva és kezét a hátamra csúsztatta.

- Nálad van a telefonom? – kérdeztem, mire a homlokra ráncba szaladt és megrázta a fejét.

- Nem, nálam nincs. Nem találod?

- Ami azt illeti nem. A táskámban sincsen, és a zsebeimben sem, pedig úgy emlékszem, hogy odacsúsztattam,

- A kabát zsebedben?

- Ott sincs – ingattam meg a fejem.

- Lehet kicsúszott a zsebedből a próbateremben.

- Szerinted nyitva van, benézhetek?

- Igen, persze, menj csak. Elkísérnélek, de…

- Nem, nem! Neked dolgod van, tudom – mosolyogtam. – Mindjárt jövök – adtam puszit az arcára, majd kiindultam az öltözőből. Furcsa érzések kavarogtak bennem, miközben végig mentem a folyosón és benyitottam a próbaterembe. Senki sem volt bent, a mikrofonok már eltűntek az állványból, a kanapén pedig nem véltem felfedezni a telefonomat. Benyúltam az ülések közé is, a bútorok mögé is benéztem, de sehol sem láttam. Mégis hol hagyhattam? Otthon biztosan nincsen, mert tuti, hogy elhoztam magammal, noha még itt nem használtam. De tudom, hogy a táskámba raktam, vagy a zsebembe csúsztattam.

Megfordultam és kimentem a szobából, majd a homlokomat dörzsölve indultam vissza az öltöző felé. Erősen próbáltam visszaemlékezni, hogy hova rakhattam, de semmi sem ugrott be. Az öltözőből előttem kijött Louis, rám nézett, majd az ellenkező irányba kezdett sétálni, mint amerre én mentem. Éppen menni akartam be az ajtón, mikor megakadt a szemem a farzsebében lévő telefonon. Az én csíkos tokom volt rajta! Nem hiszem el, hogy ő vette el!

Mögé mentem, majd kirántottam, mire azonnal felém fordult, és elkapta a kezem.

- Mégis mit keres nálad az én telefonom, hm? – kérdeztem erélyesen, ő pedig tovább szorította a kezem és a száját egy vonallá préselte össze. – Válaszolj Louis! Mit keres nálad a telefonom? Honnan van? Kiloptad a táskámból?

- Pf, dehogy – forgatta a meg a szemeit, én pedig éppen akkor rántottam ki a kezemet a szorításából, mikor Liam kilépett az ajtón.

- Hé, mi folyik itt? – sietett oda hozzánk.

- Louisnál volt a telefonom – mondtam még mindig a barna hajú srác kék szemeibe bámulva.

- A kanapén találtam, nem tudtam kié, így hát elraktam.

- Pontosan tudtad, hogy az enyém! Ne álltasd magad, miért vetted el a telefonom? Kutakodni akartál utánam, vagy mi?

- Ami azt illeti, csak pontosan olyan módszerekhez folyamodtam, mint te anno.

Mi van?

- Ezt meg hogy érted? Milyen módszerekhez?

- Oh, nem rémlik még, mikor Niallel Sophia után kutakodtatok?

Francba!

- Az totál jogosan volt, mert, mint kiderült, elég kis mocskos dolgok voltak a telefonján lezárva.

- Mi van? Te meg Niall kutakodtatok Sophia telefonjában? – intézte nekem a kérdést Liam.

Kitekerem Louis nyakát, ha sikerül a kis terve, és egymásnak ugraszt minket Liammel.

- Még Amerikában, mielőtt kiderült, hogy megcsalt téged. Nekem és Niallnek gyanús volt, így hát úgy döntöttünk szimatolunk kicsit utána – mondtam a szemeibe nézve. – De még mindig nem értem, hogy neked hogyan volt jogod elvenni a telefonomat! – fordultam vissza Louis felé.

- Miért, neked hogyan volt jogod elvenni Sophia telefonját?

- Sosem vettem el Sophia telefonját! Úgy vigyázott rá, mint egy aranygyűrűre, sosem volt alkalmunk elvenni a telefonját. Mit akartál az enyémmel csinálni? Megpróbálni feloldani? Elolvasni az üzeneteimet?

- Jesszus, ne hidd már azt, hogy körülötted forog a világ! Ki a francot érdekelnek az üzeneteid?

- Gondolom téged, mert állandóan azt hajtogatod, hogy nem bízol bennem, és rossz előérzeteid vannak velem kapcsolatban! – utánoztam őt, mire felhorkantott és összefonta a kezeit a mellkasa előtt. – Elég szarul hazudsz, Louis – vetettem még oda neki, majd megfordultam, kikerültem Liamet és visszamentem az öltözőbe. A telefonomat a farmerzsebembe csúsztattam, majd visszaültem Lux mellé, mert mellette tuti, hogy lenyugszom. Elvégre ő csak egy tüneményes kislány, akire semmi okom nincs haragudni. Plusz vele bunkózni sem tudnék, így szükségem van rá, hogy lenyugodjak.

Rohadtul kíváncsi voltam, hogy Liam mit mond Louisnak, vagy, hogy Louis mivel tömi meg újra Liam fejét. Nem mintha eddig hallgatott volna rá, de most egy kicsit félek, hogy megharagudott rám a Sophiás ügy miatt.

Most már az is tiszta, hogy Louissal sokkal óvatosabb kell lennem, mint gondoltam. A fene egye meg, olyan jó szaglása van, mint egy rendőrkutyának. Egyszerűen érzi, hogy valami nem stimmel velem, és utálja a gondolatot, hogy fogalma sincs, miért érzi így. Én pedig azt utálom, hogy már ennyire képben van. Mégis honnan tud arról, hogy Niallel nyomoztunk Sophia után? Talán Niall mondta el neki? Vagy meghallott egyszer minket. Rá kell kérdeznem Niallnél, még mielőtt Liam vagy Louis visszatérnek a terembe. Így hát újra felálltam és Niallhöz mentem, aki a bátyjával beszélgetett.

- Mizu Chan? – kérdezte szélesen mosolyogva, én pedig az alsó ajkamba haraptam és magamra erőltettem egy mosolyt.

- Erm, ne haragudjatok, Niall beszélhetnénk négy szem között?

- Már itt sem vagyok – mosolygott rám nyugtatólak Greg, majd magunkra hagyott, én pedig máris kicsit megkönnyebbültem, noha a neheze még csak most jön.

- Miről szeretnél beszélni? – kérdezte, majd a mosoly eltűnt az arcáról, mikor az én komoly ábrázatomat látta. – Chanel? Történt valamit?

- Louis tud róla, hogy te meg én régebben Sophia után szimatoltunk.

- Mi? – kerekedtek el kicsit a szemei.

- Most mondta.

- Mi van? Ez biztos?

- Persze Niall, nem vagyok hülye. Akkor nem te mondtad el neki?

- Nem hát, erről csak mit ketten tudtunk. Vagy?

- Igen, csak mi ketten! Én sem mondtam el senkinek!

- Akkor honnan tudhatja?

- Nem tudom – túrta a hajamba. – Talán meghallotta, mikor beszéltünk vagy valami.

- Oh, a francba – túrt a hajába. – És ezt most csak úgy mondta?

- Azt hiszed, hogy csak úgy közölné velem? Természetesen egy nagy jelenetet csinált belőle!

- Hogy érted? Mit mondott?

- Kicsúszott a telefonom a kanapéra, ő meg megtalálta, felvette, aztán megláttam a farzsebében, és mikor kijött hozzánk Liam és számon kértem őt, hogy miért van nála a telefonom, felhozta ezt – mondtam, miközben a kabátom ujjának a végével játszottam.

- Elvette a telefonod? Bele is nézett?

- Hát, gondolom nem, mivel le van zárva – húztam elő azt és megnyomtam a középső gombot, így felvillant a képernyő.

- Nem hiszem el, hogy Louisnak állandóan piszkálódnia kell veled – rázta meg a fejét. Hívták a srácokat, így ők elindultak kifelé, én pedig követtem Niallt, hogy Liammel tudjak még beszélni, mielőtt felmegy a színpadra.

- Liam! – szóltam neki, majd a könyökéhez nyúltam, mire felém fordult. – Haragszol rám?

- Nem tudom Chanel – sóhajtott. – Egy részem igen, egy részem pedig nem. Még akkor is, ha igazatok volt Niallel, és csak nekem akartatok segíteni, még akkor sem kellett volna Sophia után nyomoznotok – sóhajtott újra és közben a szemeimbe nézett, az arca pedig komoly volt, ami egyáltalán nem tetszett. De mégis olyan helyes volt, hogy legszívesebben a nyakába ugrottam volna és szét csókolgattam volna a borostás arcát.

- Tudom, de arra nem gondolsz, hogy mondjuk a féltékenység vezérelt? – kérdeztem, és a legmegbánóbb arcomat mutattam felé, miközben a lábaimmal hintáztam előre meg hátra.

- Féltékenységből? – hőkölt vissza, mely azt hiszem azt jelentette, hogy erre totál nem is gondolt.

- Jó, hát tudod milyen szar volt nekem őt kibírni? – álltam le a hintázással, majd a kezeimet, melyek eddig a hátam mögött összekulcsolva pihentek, most a mellkasom előtt kulcsoltam össze. – Annyira idegesítő volt! Ráadásul még meg is csalt. Annyira dühös vagyok rá! De persze ez nem magyarázat a viselkedésemre. Ne haragudj!

- Jaj, te – húzott magához és átölelt, én meg a kezeimet rögtön köré kulcsoltam és fejemet a mellkasára fektettem. – Nem haragszom – mormogta a hajamba. – És nagyon tetszik, hogy féltékeny voltál Sophiára – mormolta valamivel még halkabban, hogy csak én halljam.

- Nem vicces – húzódtam el tőle, és a homlokom ráncba szaladt, míg ő a kezeit az arcomra csúsztatta és kuncogva megcsókolt. Hozzásimultam a kezeimmel szorosan öleltem, míg ő erős karjait a derekam köré fonta és még erősebben vont magához.

- Szeretlek – suttogta mosolyogva, aztán még egy kis puszit adott a számra.

- Én is szeretlek – suttogtam vissza, ő pedig egy utolsó csók után elengedett és a többiek után sétált a folyosón. 

[52. - A szívem már a tiéd]

Hii babes,
okay ugh öm nem vagyok megelégedve a résszel, leginkább a tartalmával. Noha a megfogalmazása még tetszik is (főleg amit Beccsu írt a végén), akkor is ha tehetném kitörölnék mindent és újraírnám az egész részt. Ígérem a következő részek már izgalmasabbak lesznek. Köszönöm szépen visszajelzéseiteket, nagyon örülök neki!:) Nézzetek be új blogomba, melyet Beccsuval írok, és már fent van a második fejezet. Élvezzétek ki a nyár utolsó heteit, mert nem sokára újra jön az iskolapad.:D Jó olvasást! X♥

Liam James Payne

Chanel elképesztően nézett ki abban a hosszú barna ruhában, enyhe hullámos hajával és nem túl feltűnő sminkjével. Így is szűkös volt a gatyám, mert nem tudtuk befejezni azt, amit elkezdtünk, de amint megpillantottam, azt hittem, hogy nekem végem van. Hosszú, vékony, szexi lábait harisnya fedte, magas sarkú nélkül alacsony volt, de nem olyan nagyon kicsike. Legszívesebben visszarángattam volna a szobába, és leszaggattam volna róla a nejlonharisnyát. Amióta a konyhába léptem, el sem engedtem őt. Karjaim a dereka köré fontam, csinos, kerek fenekét az ágyékomra helyezte, amivel jobban izgat, mint azt ő eltudná képzelni. Apa, Louis és a húgai lelkesen falatoztak a kekszből, melyet anya sütött nem olyan rég, és normális esetben én is benyomtam már volna jó pár darabbal, de kit érdekel a süti, mikor a szexi barátnőm az ölembe ül és még csak magamévá sem tehetem?

Végül hálát mondtam, mikor Louis szedelőzködni kezdett, mondván indulni kell az arénába. Nem azért, mert elakartam szabadulni Chanel alól, hanem azért, mert ha tovább ül az ölemben, akkor tuti szemmel látható erekcióm növekszik. Chanelel felmentünk a szobámba, ő a cipő, kabát és táskáért, míg én gyorsan átöltöztem.

- Dögös vagy – állt meg az ajtóban Chanel, miközben én éppen felé tartottam.

- Te meg elképesztően szexi, és annyira magam alá fektetnélek – öleltem át a derekát és csókot nyomtam ajkaira.

- Hm, tudod, hogy én is benne lennék, de azt hiszem, ezt most tolnunk kell – mondta csábítóan, én pedig élesen beszívtam a levegőt, majd becsuktam a szobaajtót és leindultunk.

A kocsiban a kezét a combomra csúsztatta, majd egy huncut mosollyal ajándékozott meg, közben pedig nagyon is jól tudta, hogy kanos vagyok. Emlékek villantak elém, mikor elutaztunk, akkor is ugyanígy kezdte a csábítását. Akkor viszont a szájába élveztem. És csak ketten voltunk. Ez azért egy jelentős álláspont.

Ellenben az akkori esettel, most nem kezdett el simogatni, a kezét csak ott pihentette, miközben az ikreknek mesélt valamit, akik eggyel előttünk ültek. Mosolyogva hallgattam őt, miközben az ablakon néztem kifelé. Amerikai akcentusát még mindig kitűnően hallani lehetett, habár azt hiszem már keveredett egy kicsit a brittel. Elvégre régóta él itt. Mindegy, a hangját és az akcentusát is imádtam, ahogy szinte mindent benne. Felé fordítottam az fejem, és csak néztem gyönyörű arcát, mely hibátlan volt és sima. Levett a lábamról a szája mozgása, ahogy formálta a szavakat, mikor elmosolyodott szélesen, és mikor néha a fogaival az alsó ajkába harapott. Persze, mindezek mélyen is megmozgattak odalent, de arra most nem igazán figyeltem, inkább csak minden figyelmem neki szenteltem. Kezével az ablakpárkányon könyökölt, mutatóujjával folyamatosan belekapott a már amúgy is hullámos hajtincsébe, és feltekerte az ujjára, majd le. Nem csak, hogy szexi volt, ahogyan a haját tekergette, de édes is. Eszembe jutott, miként túrta a hajamat ma délelőtt, mikor megszárította, és én mennyire élveztem.

Gondolataim közül Chanel rántott ki. Egyik kezét az arcomra csúsztatta, így szemeimet rögtön rákaptam. Arcán egy gyönyörű mosoly ült, szemeivel az enyéimbe nézett.

- Megérkeztünk – mondta halkan, én pedig csak ajkaimat az övére nyomtam. Nem hiszem, hogy tovább bírtam volna csókja nélkül. Torokköszörülést hallottunk odakintről, mire elváltam tőle és szélesen elvigyorodtam. Megfogtam a kezét, mely még mindig az arcomon pihent, és mindketten kiszálltunk az autóból. Paddy egy kis mosollyal nézett ránk, míg én nem igazán foglalkoztam most vele, sietősen léptem be az aréna hátsó bejáratán. Én magam sem tudom, mire a sietség, de beértük a többieket, végül anyuék mögött mentünk. Chanel mellettem jött, keze az enyémben pihent és, mikor köszöntem valakinek, ő is így tett.

- Menjetek csak a többiekhez, nekünk még előbb úgy is próbálnunk kell – mondtam anyáéknak és kezemet a hátára raktam, hogy betereljem őket a szobába, ahol tegnap is voltak.

- Rendben fiam – jött a válasz anyától, én meg rájuk mosolyogtam és húztam tovább Chanelt az ismerős folyosókon. Ő hátrapillantott, én pedig hirtelen behúztam egy sötét szobába.

- Liam, hol… - kezdte, de megcsókoltam, ezzel félbe szakítva őt. Kezei a csípőmön voltak és a pólómba markoltak, majd felvezette azokat elöl a mellkasomon és lelökte rólam a fekete bőrkabátot. Tudtam, hogy annyira akar, mint én őt. Az ölembe ugrott, én pedig felültettem egy fém állványra, ami pont kellő magasságban volt. Lábait a derekam köré fonta, ezzel még közelebb húzva magához, kezei a karomon jártak fel és le, végül a hajamba túrt. Imádta a hajamat túrni, én pedig imádtam, mikor azt csinálta. Vagy, ha csak a hajammal játszott.

- Keresni fognak – mormolta a számba, de engem a kijelentése nem különösebben érdekelt. Oldalra nyúltam, hogy bezárjam az ajtót, de csak a sötétben tapogatóztam, így muszáj volt elszakadnom tőle és oldalra fordítanom a fejemet, hogy lássam, hova kell nyúljak. Eközben ő a nyakamra tapadt, és minden előjel nélkül szívogatni kezdte a bőrömet. Felnyögtem, és másik kezemmel megszorítottam a derekát, majd végre elértem a kilincset és remegő kézzel elfordítottam a zárban a kulcsot. Chanel újra megcsókolt, keményen, sürgetően és szerelmesen. Szerelmesen csókolt engem, ahogy én is őt, mert így éreztem. Szerelmes voltam belé.

- Milyen jó, hogy ruhát vettél fel – mormogtam, miközben tenyereimmel fentebb toltam a combján. – Elképesztően nézel ki baby – csókoltam végig a nyakát, nem is inkább nyelvemet végig húztam rajta. Sóhaj szökött ki az ajkai közül, majd megemelkedett, hogy a ruhát normálisan feltudjam rajta tolni, a harisnyát pedig lehúzni.

- El ne szakítsd a harisnyám, nem tudok másikat felvenni – mondta közvetlenül a fülembe, lehelete nyaldosta a bőrömet, amitől kirázott a hideg. Próbáltam úgy lehúzni a harisnyát, hogy ne szakítsam el, de ha hazaérünk, tuti letéptem róla. Ujjaim gyorsan a középső pontjához cikáztak, és máris éreztem bugyin keresztül, hogy mennyire nedves és, hogy mennyire kíván. Mindig elképesztett, hogy milyen nedves, de hát végül is én is tiszta kemény voltam odalent. És a tudat, hogy minden alkalommal ennyire nedvessé teszem, még jobban megőrjít. Valószínűleg sokkal többször hozom izgalomba, mint én azt észreveszem.

Félre toltam a bugyi finom anyagát, mely nedvétől vizes, és ujjaimat a puha, síkos bőrére simítottam. Egyik kezével a tarkómat szorította, míg másik a fenekemen pihent. Felnyöszörgött, amint hozzáértem, én pedig nem bírtam tűrtőzteni magam, és feltoltam egyből két ujjamat.

Nyögés szakadt ki belőle, melyet én egy mosollyal nyugtáztam, és a nyakába csókoltam, később pedig meg is haraptam ott a bőrét. Annyira jó érzés volt nekem, ahogy az ujjaimmal benne köröztem, hát még neki mennyire tetszhetett.

- Olyan jó vagy baby – mormogtam a fülébe, majd a fülcimpájába haraptam, pontosan úgy, ahogy ő szokott az enyémbe. – Olyan nedves vagy nekem. Akarsz engem? Akarod a farkamat? – suttogtam, ő pedig nyöszörgött válaszul, és heves bólintásokkal adta tudtomra, hogy nagyon is szeretne engem. Persze, ezt eddig is tudtam, de jólesett kimondani a mocskos dolgokat. Kezei a zsebeimhez siklottak, majd kihúzta a pénztárcámat. Kérdő tekintettel nézett rám, míg én csak mosolyogtam, és vártam, hogy belenyúljon és kivegye az óvszert. Mikor nem reagáltam ki nem mondott kérdésére, magától nyitotta ki és nyúlt bele, majd húzta ki a csomagolást. A pénztárcát lerakta maga mellé, aztán már bontotta is ki a gumit, miközben én még mindig kínoztam az ujjaimmal. Hüvelykujjammal a csiklóját masszíroztam, ami őt újabb nyöszörögésekre késztette. Tudom, hogy simán eltudott volna élvezni így, az ujjaimtól, de túl önző voltam ahhoz. Akartam őt mindennél jobban. Majd legközelebb hagyom, hogy elélvezzen az ujjaimtól. Kihúztam a kezemet a combjai közül, mire kissé csalódottan nézett rám, de láttam a szemeiben a vágyat és a szeretet csillogni. Irántam.

Át se gondoltam, hogy mit művelek, ujjaimat, amik az előbb még benne cikáztak a számba csúsztattam, miközben mélyen a szemeibe néztem. Felnyögött és megnyalta az alsó ajkát, mire kivettem a számból az ujjaimat és az övébe nyomtam. Szinte rögtön rákapott, és szopni kezdte, közben pedig ettől csak még keményebb lettem. Ő is a szemeimbe nézett mélyen, úgy, mint én az előbb az övéibe. Kibaszottul izgatott buja tekintete, a nyelve az ujjaim körül és az, hogy tulajdonképpen magát ízlelte.

Elengedte az ujjaimat, én pedig letoltam a gatyámat és felgörgettem kemény hímtagomra az óvszert. Olyan szívesen csinálnám nélküle is, de előbb ahhoz szerintem meg kellene mindkettőnknek látogatnia egy orvost.

Türelmetlenül felnyögött, miközben én fel és le simítottam középsőjén a hímtagommal. Végül aztán beléhatoltam, és teljesen előre löktem a csípőmet, hogy minden kis porcikáját érezzem. A kurva életbe, éreztem is, de még mennyire, hogy éreztem.

Mindkettőnk szájából egy nyögés csúszott ki, én pedig fejemet a nyakába temettem és az ott lévő bőrt nyalogattam. Újra meg újra belé löktem egyet, ő pedig máris a nevemet nyögte. Imádtam, ahogy a nevemet mondogatja, nyögi, imádtam a hangját, és ez mindig egy löketet adott az orgazmus felé.

Amint megtaláltam azt a pontot, amely sikításra sarkallja, ha sokáig ostromlom, szinte összeomlott a karjaimban és egyfolytában a nevemet nyögte. Annyira jó érzés volt benne járni, hogy engem is egészen hamar az orgazmushoz repített az érzés. Chanel a nyakamba harapott elfojtva ezzel hatalmas kiáltásait, míg én az ő nyakát szívtam, hogy az én hangom se hallatszódjon ki. Chanel kétszer egymás után ment el, én pedig csodálva figyeltem ezt a gyönyörű lányt, aki szét hullott az orgazmus erejétől a karjaimban.

Sokáig mindketten csak lihegtünk egymás nyakába, majd felemeltem a fejemet, mire ő is rám nézett. Lassan, könnyen és édesen megcsókoltam, ő pedig mosolyogva vált el tőlem.

- Liam… - suttogta, és a fejemet még közelebb húzta magához a hajamnál fogva.

- Igen baby?

- Szeretlek.

- Én is szeretlek Chanel – simítottam ki egy kósza tincset a homlokából, majd újra megcsókoltam.

Miközben öltöztünk, újra és újra szerelmes csókokat csentem tőle, amit ő általában egy mosollyal, vagy kuncogással fogadott, ha közben megcsiklandoztam az orrát. Szét zilált hajjal, kipirult arccal és szerelmesen bazsalyogva léptünk ki a raktárból, de a kinézetünket mindketten csak a fényen láttuk egymáson. A sminkje el volt kenődve, a száján alig maradt valami a barna árnyalatú rúzsból, és a haja is rakoncátlan tincsekben omlott a vállára. Kuncogva fogta meg a kezem, és kért meg, hogy vigyem egy mosdóba, én pedig teljesítettem is kérését. A tükörben aztán láttam én is, hogy tiszta rúzs vagyok, a hajam egy szénakazal, az ajkaim duzzadtak és a szemeim csillognak. Olyan vigyor ült a számon, amely csakis Chanelnek köszönhető. A szemeim is miatta csillogtak.

Vizes törlőkendővel próbáltam eltűntetni a rúzs nyomokat, míg Chanel a sminkjét és a haját hozta rendbe. Én kétszer beletúrtam a hajamba, aztán hagytam úgy, szerintem így is jó volt. Vagy mégsem?

- Így jó a hajam? – fordultam a barátnőm felé, aki megállt a rúzsozás közben és felém fordult.

- Naná, nagyon szexi – vigyorodott el, én pedig visszafordultam a tükör elé és követtem a példáját. Vigyorogtam, mint a vadalma. – Szeretem mikor így van a hajad. Meg azt is szeretem, mikor belövöd.

- Tudom babe – mosolyogtam. – Miattad csinálom, hidd el.

- Oh, én azt hittem, hogy több millió tini lány kedvéért. Tévedtem? – pillantott rám féloldalasan, én pedig bólintottam.

- Nekem csak te számítasz – öleltem át a derekát, és magamhoz húztam, ő pedig félig nekem támaszkodott, aztán elrakta a Chanel márkájú rúzsát. Ez vicces.

- Csak én? – fordult teljesen felém és édesen felpillantott rám.

- Csak te – hajoltam hozzá, hogy megcsókoljam.

Ezután kislisszoltunk a mosdóból és végleg a próbaterem felé vettük az irányt.

*

Az elképesztő koncert után mindannyian hazavettük az irányt. Odakint hideg volt, de az ég tiszta csillagos, így miután Chanel is lezuhanyozott, felöltöztünk melegen, főztünk két kakaót és kiültünk a teraszra összebújva. Anyáék a házban voltak, így nem zavartak minket. Ujjaim Chanel nyakán játszottak, fejét a mellkasomon pihentette, kezeivel átölelt. Míg én a csillagos eget bámultam, addig ő azt hiszem maga elé. Mindketten elmélyedtünk a gondolatainkban, és szívesen megkérdeztem volna, hogy min jár az esze, de olyan jól esett a csend, ami körbe vett minket.

- Liam? – szólalt meg hirtelen Chanel, én pedig felhümmögtem válaszol. – Fent vagy még? – kérdezte, de nem mozdult meg az ölemben, amiért hálás voltam neki. Ha kibújt volna az ölelésemből, rögtön fázni kezdtem volna.

- Persze baby – nevettem. – Ne aggódj, nem aludtam be, és nem kell felcipelned az ágyba.

- Én aztán meg sem próbálnálak cipelni, felébresztenélek két pofonnal és magadtól mennél az ágyadba – válaszolta, én pedig halkan nevettem csípős visszaszólásán.

- Tudom, hogy nem tennéd. Ma reggel is fotózgattál – fedtem fel a kis titkát.

- Ezt meg mégis honnan veszed? Mélyen aludtál!

- Láttam a háttérképed – vigyorodtam el.

- Oké, lebuktam. De nem aranyos az a kép? – nézett fel rám, én pedig felkuncogtam.

- Nekem is te vagy a háttérképem. Igazából mi.

- Tényleg? – csillantak fel a szemei, én pedig bólintottam.

- Még az egyik kép a kirándulásról, amelyiken csókolózunk. A másikat pedig én készítettem rólad, mikor kinéztél a hegyekre, egy szexi bugyiban és a pólómban.

- Hey – szólalt fel nevetve, én pedig puszit nyomtam a homlokára.

- Mi van a polaroid képekkel, amiket készítettünk?

- Otthon vannak. És amik a te gépeddel készültek?

- Még fel kell töltenem a laptopra. Szeretnék párat kinyomtatni.

- Én is kérek! – vágta rá azonnal.

- Elmehetünk majd nyomtathatni. Valamelyik szabadnapomon. Vagy délelőttön – nyomtam puszit újra a fejére.

- Rendben. Vehetünk képkeretet is? – mondta, bár inkább kérdésnek hangzott. Mintha nem lenne benne biztos.

- Persze babe. Szívesen kirakom a képeket, bárhová ahova csak tehetem. Telenyomnám az Instagram fiókomat is veled, de azt hiszem, annak még kicsit odébb van az ideje, igazam van?

- Mhm, gondolom – válaszolt szórakozottan, mire összeráncolt szemöldökkel néztem le rá, de ő újból a távolba meredt.

- Azt hittem, te is szeretnéd, hogy ne tudjanak még rólunk.

- Miért, te szeretnéd? – nézett fel rám.

- Egy részem igen, egy részem pedig nem. Néha megőrülök, hogy nem mutatkozhatunk nyilvánosan a városban, hogy nem követlek Twitteren és Instagramon és, hogy nem posztolhatom ki azokat az elképesztő képeket, melyek a telefonomban, valamint a fényképezőgépen pihennek. A másik részem pedig néha örül annak, hogy nem tudnak még rólunk. De csakis azért, mert így nem teszlek ki annak a hercehurcának, ami körülöttünk van. Nem mintha nem tapasztaltad volna még, mióta jössz velünk turnézni, de, ha tudna rólunk az egész világ, minden más lenne. Nagyon más. Nem akarom, hogy tele legyen a postafiókod sértegető és fenyegető üzenetekkel, nem akarom, hogy minden szennylapban megjelenjünk, nem akarom, hogy a paprazzik kövessenek, mikor úgy döntesz, hogy shoppingolni van kedved. Nem akarom, hogy a média minden féle hülyeséget kitaláljon, hogy mikor lépek félre, vagy mikor csalsz meg te, nem akarom, hogy a világ a feje tetejére álljon, ha a kezem egy rajongónak a derekán pihen egy közös képkor. Mert hidd el, a feje tetejére állítják a világot, csak, hogy legyen miből megélniük.

- De nem fair, hogy a te életedből élnek meg.

- Ez azért nem teljesen igaz, hiszen mennyi olyan dolog van, amit nem tud rólam a média.

- De mennyi van, amit igen.

- Baby, ők is emberek, akár milyen gonosz pletykákat találnak is ki. És csak azért csinálják, hogy eltartsák magukat.

- Elképesztő, hogyan fogod fel ezt az egészet.

- Ne mondd ezt, vannak olyan pillanatok, mikor nagyon is gyűlölöm.

- Tudom. De attól még hatalmas szíved van. Hatalmas nagy – mozdult meg, aztán úgy fordult, hogy velem szemben legyen, és a szemeimbe tudjon nézni.

- A szívem már a tiéd – mosolyodtam el, mire ő is, és a homlokát az enyémnek döntötte.

- Gyerekek, nem akarok zavarni, de nem fáztok? Csak öt fok van idekint – jelent meg anya a teraszajtóban, én pedig felemeltem a fejem és mosolyogva felé pillantottam.

- De anya, mindjárt jövünk be – néztem vissza mosolyogva Chanelre.

- Rendben. Mi lefekszünk aludni apáddal. Jó éjszakát!

- Jó éjt anya.

- Jó éjszakát! – köszönt el mosolyogva Chanel is, majd anya visszahúzta az ajtót és a függönyt is. – Anyukádnak igaza van, be kellene mennünk. Nem kéne megfáznunk.

- Azt hittem, idegesít, hogy anya megmondja, mit csináljunk.

- Dehogy idegesít Liam! Én édesnek tartom, amiért aggódik értünk. Tökre érthető, hogy ilyen, hiszen ezt csinálja egy anya, nem? – nyomta meg az utolsó előtti szót, majd felállt az ölemből és húzta magával a pokrócát. Hangsúlyából valamiért úgy véltem le, hogy neki nem ilyen anyukája lehet, mint nekem.

- De igen – válaszoltam, majd én is felálltam, ő pedig megindult be előttem.

*

Másnap reggel hamarabb fent voltam, mint Chanel, aminek kifejezetten örültem. Rögtön a telefonom után nyúltam, és miután bekapcsolódott, a fényképezőgépbe léptem, csak hogy én is letudjam fotózni, mikor még mély álomba szenderülve terül el rajtam. Vagy én rajta. Igazából csak most tűnt fel, hogy a fejem a hasán van, kezeim a két oldala mellett pihennek. A lábaim lelógnak az ágy végéből, csak úgy, mint tegnap. Fogalmam sincs, hogy mit művelünk éjszaka, de annyira rátapadok szegény lányra, hogy valószínűleg néha már megfullad tőlem. Leellenőriztem, hogy le van –e tényleg biztosra halkítva a telefonom, hiszen a kamera hangjával igazán nem akartam Chanelt felébreszteni. Azután pedig képeket kezdtem csinálni róla. Miután úgy véltem, hogy elég lesz már, békés arcát kémleltem. A szája kissé ki volt nyitva, a haja szétterült a párnán, kezeit két oldalra nyújtotta és egyik oldalt sem érte el az ágy szélét. Mosolyogva megemelkedtem, és a takaróval a hátamon fentebb másztam rajta, majd újra ráhelyezkedtem. Kezeimmel a pólója alá nyúltam és a csípőjét fogtam közre. Jobb kezem lentebb vándorolt, majd óvatosan félre húztam a vékony anyagot és az ujjaimat nőiességére simítottam. Azonnal reagált az érintésemre, fejét a másik oldalra fordította és a száját becsukta. Alsó ajkamba haraptam, aztán lassan simogatni kezdtem Chanelt, mire nyöszörögve ébredt meg. Kinyitotta a szemeit, én pedig elvigyorodtam és feltoltam a pólóját, majd csókot nyomtam a köldöke fölé.

- Liam – nyöszörögte, én pedig még egy puszit nyomtam a hasára.

- Igen babe? – köröztem a mutatóujjammal. Válaszul csak felnyögött és a már így is gyűrött lepedőbe markolt. Megfogtam a bugyiját, majd lehúztam róla és elhajítottam valamerre. Kinyitotta a szemeit és engem nézett, míg én a belső combját hintettem puszikat.

- Liam – mondta újra a nevem, én pedig végre megcsókoltam középen. Tudom, hogy csak erre várt, és ezért Liamozott.

Kéjes nyögés hagyta el formás ajkait, ami berezegte az egész szobát. Libabőr keletkezett puha bőrén amint az ujjaimat végig húztam a két oldalán, a nyelvem közben izgatóan mozgott nőiessége ellen. Tisztában voltam az érzékeny pontjaival, azzal is, hogy meddig mehettem el mielőtt elérte volna az orgazmusát. Azt hiszem, ki lehet jelenteni, hogy olyan sokszor elégítettük már ki a másikat, hogy szinte már fejből tudom, hogy mit kell csinálnom ahhoz, hogy jól érezze magát, és hogy mit nem szeret.

 - Gyerünk – kérlelt, aztán felnyögött és a lábait széthúzta így a talpai a paplanon voltak. Szinte felfaltam őt heves nyalintásaimmal, a csípőjét a szám ellen ringatta mikor már alig bírta a kínzásom. A mutató- és középső-ujjaimat végig húztam nedvességén miután elváltam tőle és minden előrejelzés nélkül eltüntettem benne őket. Elvigyorodtam, amikor felnyögött, a háta felemelkedett az ágyról és a feje ide-oda forgott amint az öröm átjárta a testét. Bal kezemmel végig simítottam a hasán miután a számat újra a csiklójára nyomtam és belemarkoltam a mellébe. A hüvelyk- és mutatóujjam közé fogtam a bimbóját mely már régen kemény volt, és elkezdtem vele játszani, mert tudtam, hogy ezt is imádta. A nevem számtalanszor elhagyta az ajkait és mikor már azon volt, hogy elélvez, lassabbra vettem a tempót. Felmorgott, mikor nem kapta meg amit akart, azonban meglepetésként érte, amikor minden előrejelzés nélkül, miután letoltam gyorsan a gatyámat és óvszert raktam a férfiasságomra, belé nyomtam magam. Mély morgás tört fel belőlem amint eltüntettem magam nedvességében, oly annyira szűk volt, hogy hirtelen el sem akartam hinni, hogy nem is szűz volt. Annyira jól esett amint a falai körém szorultak, a lábai szélesen ki voltak tárva így elegendő helyem volt arra, hogy kényelmesen elférjek. Gyors tempóra váltottam szinte azonnal, a mellei folyamatosan mozogtak, ami még jobban beindított. Az egyikre rámarkoltam és masszírozni kezdtem, a másikra pedig rácuppantam a számmal és szívtam. Annyira kanos voltam, hogy az leírhatatlan volt, már előre láttam, hogy egy menet nem lesz elég arra, hogy csillapodjon az állapotom. Valahogy végül felém került, a háta velem szemben volt így minden alkalommal tökéletes láttam amint eltűntem benne. A feneke az alhasamat érintette folyamatosan, amint fel- és le mozgott rajtam. Ha jól éreztem, az egyik kezével a sípcsontomon támaszkodott, és amikor láttam, hogy a másik könyöke is folyamatosan mozgott, rá kellett jönnöm, hogy már pedig izgatta magát miközben meglovagolt.

- Chanel – nyögtem. – Mit csinálsz?

Persze, hogy nem kaptam választ. Ahhoz túlságosan elfoglalt volt. Mikor felültem, a farkam teljesen eltűnt benne, ami még ennél is jobb érzés volt. Szavakba önteni nem tudtam, hogy hogyan éreztem magam. A vágy tombolt a testemben, Chanel pedig előttem csak ugrált fel és le. Mindkettőnk szája nyitva volt és ömlöttek belőlünk a nyögések. Mikor összeszedtem magam annyira, hogy megtudjak mozdulni, az ágy szélére csusszantam, és leraktam a lábaimat a földre, míg az övéi az enyémen voltak, tökéletesen hatalmas terpeszben, ezzel hozzáférést adva a nőiességéhez. A bal kezemmel rámarkoltam a bal mellére, a jobb kezemet a szája felé vezettem ahol jó kislányként viselkedve, be is kapta a mutató és középső ujjam. Miután benedvesítette, kihúztam őket a szájából és szinte azonnal a csiklójára nyomtam őket, hogy körkörös mozdulatokkal segítsem elérni az orgazmusát.

- Mindjárt Liam – nyöszörögte, majd a vállamra hajtotta a fejét, és a számmal szinte megtámadtam a nyakát és szívni kezdtem. Teljesen ki voltam rá éhezve, ha tehettem volna, lehet, hogy fel is faltam volna az egész lányt. A kezemet olyan gyorsan mozgattam, hogy már zsibbadni, végül fájni kezdett, a számmal szívtam, nyaltam haraptam Chanel nyakát, a másik kezemmel pedig újra és újra a mellébe markoltam. Egyszerre ért el mindkettőnket az orgazmus, Chanel megint kétszer egymás után élvezett el, nedve szétspriccelt a szőnyegre és a lábfejemre, a combja két belső fele és a kezem is tiszta olyan volt. Hátra dőltem vele, ő még mindig nyöszörögve hajtotta a fejét a vállamra.

Teljesen ki voltam. Jó pár perce még azt hittem, hogy egyszer nem lesz majd elég, hogy újra és újra belé fogok temetkezni a délelőtt folyamán, de most olyan fáradtság vett erőt rajtam, amilyet még koncert után sem éreztem. Na, jó, éreztem már, de tegnap este például nem voltam ennyire fáradt, mint most.

Chanel és én sem tudtunk egy normális mondatot kipréselni magunkból. Sokáig feküdtünk úgy az ágyon, a lábaink lelógva róla, ő még mindig a farkamon ülve, pontosabban feküdve. Végül kezével megtámaszkodott az ágyon és nagy nehezen felült, majd leszállt rólam és mellém gurult, magával húzva a takarót. Őt sem érdekelte, hogy csöpögött a nedvétől, és engem sem, hogy én is olyan voltam. Felkúsztunk az ágyba a takaróba bugyolálva, majd szorosan hozzám bújt és az arcát a mellkasomnak nyomta. Nem sokkal később, mély álomba szenderültünk mindketten.

[51. - Aranyos a gondolat]

Hiii babes,

OMFG!!!!!!!! ÚJ BLOGUNK BECCSUVAL VÉGRE MEGNYITOTT!!!! Nézzetek be, felkerült a prológus, holnap pedig már érkezik az első rész! :3 Annyira izgatottak vagyunk, hogy hogyan fog tetszeni nektek, így, ha benéztek, és elolvastátok a prológust, örülnénk, ha írnátok pár szót, hogy felcsigázott -e titeket a történet eddig. A mai részről annyit, hogy egy kicsit sok outfit került bele.:D Nagyon köszönöm a kommenteket és pipákat, várom ezúttal is véleményeiteket!:) Jó olvasást! X♥

Chanel Adele Sangster

Másnap reggel arra ébredtem, hogy melegem van. Liam csupasz kezei szorosan kulcsolódtak körém. Feje a hasamon volt, és mikor megemeltem a fejemet, láttam, hogy lábfejei lelógnak. Oldalra biccentettem az enyémet, és láttam, hogy szája egy o alakban nyitva volt, mivel a fejét annyira nyomta a hasamra, hogy benyomta az arcát. Elmosolyodtam, aztán felnéztem és elvettem a telefonomat az éjjeli szekrényről. Még csak fél nyolc volt. Ugh, régen keltem ilyen korán. Feltoltam a képernyőt ezzel a fényképezőgépbe lépve, majd fotóztam egyet felülről, úgy, hogy Liam rajtam feküdt. Nem tudom miért kaptam mostanában rá a fotózásra, de állandóan van egy olyan érzésem, hogy ezt a pillanatot meg kell örökítenem. Egyik kezemmel lentebb toltam Liam derekáról a takarót, így kint volt a pucér feneke. Elvigyorodtam és csináltam még egy képet, ezután pedig az arcához közelítettem és fotóztam még egyet. Visszanéztem mosolyogva a képeket, majd hirtelen felindulásból beállítottam azt az utolsót háttérképnek, amit közelről csináltam az arcáról. Ekkor egy üzenetem jött Taylortől, így belementem és kissé ledöbbenve néztem magamról a képet, ami tegnap este készült Liam ajtaja előtt állva. Az arcom bár nem látszott, én felismertem magam. Még jó, hogy felismerted magad, Chanel!

Aggodalom fogott el a kép láttán, de nem csak a miatt. Taylor követhetett. Biztosan látta amint bementem a házamba, utána pedig követte a taxit Liamhez. A kurva életbe! Rohadtul nem kéne tudnia, hogy hol lakik!

Végül is nem tudja, hogy kihez jöttem, de nem hülye, és biztosan leesett neki.

Mély levegőkkel próbáltam magam lenyugtatni. Mi ez, ha nem egy jelzés? Vagy egy néma fenyegetés? Noha, fogalmam sincs, mit akarhatna tőlem Taylor. Aztán addig néztem a képet, míg nem el nem hitettem magammal, hogy nem vagyok felismerhető rajta. Mármint sötét volt, a házból jött némi fény és a kerti lámpákból. Ha megmutatná Damonnek, akkor ő valószínűleg nem tudná azonnal megmondani, hogy ez én vagyok. Meg mit érne vele? Simán kidumálom magam és azt hazudom, hogy a dugópajtásomhoz jöttem. Aki nem Liam.

Most pedig már extra figyelemmel kell kísérnem, hogy ki van mögöttem, ki figyel és ki követ.

Nem akartam, hogy ez a kép megpecsételje a reggelemet, így miután kitöröltem az üzenetet, arra koncentráltam, hogy kimásszak Liam alól úgy, hogy ne ébredjen fel.

Totál sikertelennek tűnt jó pár próbálkozásom után az ügy. Ha kihúztam a kezét magam alól, akkor ő vissza rakta a hasamra, mikor megemeltem a fejét, mozgolódni kezdett, de végül egész ügyesen sikerültem felül kihúzni magam alóla. Az egyik táskámból halkan előhúztam a gépemet, majd az asztalra raktam és bekapcsoltam. Ezután Liam szekrényéhez osontam és kivettem a pólói közül az egyik sima fekete Batman –es pólóját. Magamra húztam egy tiszta fekete csipke bugyival, majd leindultam a konyhába. Kivettem Liam magas Batman –es bögréjét és a kávéfőző alá raktam, miközben beleraktam egy kapszulát és megnyomtam a nagy adagot. Előpakoltam a gyümölcsöket és a müzlit. Egy tálba szórtam málnával, gránátalmával, és szeder lekvárral. Tejet és mézet raktam a kávéba, majd a bögrével és a tálammal felindultam az emeletre, és bár Liamnek is kellett volna készítenem valamit, bíztam benne, hogy nem ébred még fel egy hamar. Bemásztam az ágyba, az ölembe vettem a gépet, majd a kávém után nyúltam és lassan belekortyoltam. Bejelentkeztem, azután pedig az egyik mappába léptem, ahol az elmentett önéletrajzaim vannak. Egész szép kis szám gyűlt már össze a dokumentumokból. Nyitottam egy újat, majd neki láttam kigondolni a személyiségemet, közben pedig enni kezdtem a reggelimet.

Éppen mentettem a dokumentumot, mikor Liam hirtelen felemelte a fejét és felém fordította, majd újra le is rakta azt. Mosolyogva ránéztem, majd lehajtottam a laptopot és a földre raktam. Lecsúsztam mellé és átöleltem a fejét, így ő a pólón keresztül a melleim közé fúrta a kócos kobakját. Lábamat bedugtam a takaró alá, majd átvetettem a combján és még közelebb csúsztam hozzá.

- Jó reggelt – motyogta, én pedig mosolyogva puszit nyomtam a fejére és tovább játszottam a hajával.

- Neked is.

- Rajtad a Batman –es pólóm van? – húzódott el egy kicsit tőlem és homlokráncolva nézett a felsőre.

- Csak ki kaptam valamit – füllentettem vigyorogva, és tudtam, hogy úgy sem veszi be. Nem is azért mondtam, hogy mentsem az irhám, sőt.

- Mérges lennék, hogy ha nem állna rajtad ilyen szexin – rakta vissza a fejét motyogva.

- Ugyan, ha rémesen néznék ki, akkor sem tudnál rám haragudni.

- Mhm – morogta válaszul és a beszélgetés ennyiben maradt. Nem sokkal később Liam fentebb tolta magát az ágyon, majd a kezét a hátamra csúsztatta és magára húzott. Mosolyogva néztem le az arcára, míg ő csak megcsókolt. – Tudod, a tegnap estét sosem fogom elfelejteni – mondta vigyorogva, mikor elváltunk, majd felnyitotta a szemeit és szép barna íriszeivel rám nézett.

- Hát, én sem. Meggyógyultál már? – köröztem a mutatóujjammal a szőrős mellkasán, míg másik kezem a hasán volt.

- Most, hogy mondja nővérke, furcsán érzem magam – mondta, én pedig felnevettem és csókot nyomtam a szájára. – Még mindig.

- Telhetetlen pasik – sóhajtottam fel és felültem, de ő elkapta a kezem és visszarántott magára.

- Te a Batman –es bögrémből kávézol? – suttogta a számba, én pedig felkuncogtam és bólintottam egy aprót.

- Batwoman –nek mindent szabad – válaszoltam, majd gyorsan felálltam az ágyból.

- Oh, Batwoman azt csak hiszi – mondta, én pedig eltűntem a fürdőszobaajtó mögött.

Elvégeztem a dolgaimat, majd visszamentem a hálóba.

- Akkor most nem gyógyítasz meg? – kérdezte Liam, én pedig az ajkamba haraptam és megálltam az ágya előtt.

- Nem! Mennünk kell edzeni – vigyorogtam.

- De mi lenne, ha csak futnánk? És maradna még időnk arra, hogy meggyógyíts.

- Így is úgyis futni szerettem volna – vontam vállat, mire felcsillantak a szemei és felült. – Felöltözök, aztán megeszem a reggelim, amit nekem készítettél és mehetünk.

- Nem készítettem neked reggelit – mondtam nevetve.

- Oh – biggyesztette le az ajkait.

- Mit szeretnél enni? – öleltem át.

- Ümm, croissantot. Nutellával. Bedobnád nekem a sütőbe?

- Persze – nyomtam csókot a szájára, majd leindultam a konyhába. A spájzból elővettem a croissantokat, majd a tepsire raktam négyet. Ennyi talán elég lesz neki. Beállítottam tíz percre a sütőt, és ha leállt, akkor jelezzen. Visszamentem a szobába, a fürdőből pedig víz csobogását hallottam. Elővettem a fekete Adidas sport melltartómat, majd levettem Liam felsőjét és felvettem azt. Ezután egy fehér Nike edzős trikót húztam rá, majd a szintén Nike futó nadrágomat vettem fel. Bementem a fürdőbe, pontosan akkor mikor Liam nedves testtel kiszállt a zuhanyfülkéből. Erősen a tükörképemre koncentráltam, míg ő mögöttem törölközött. Megfésültem a hajamat, majd a fejem tetejére kötöttem egy erős lófarokba. Liammel visszamentünk a szobába és egy fehér boka zoknit vettem fel, míg ő a szekrénye előtt állt.

- Baby, erre még fel kell venned valamit – mondta homlokát ráncolva, mikor a ruháival a kezében felém fordult.

- Tudom. Akartam is. Hideg van – kivettem a szekrényből a felakasztott vékony Nike kabátot, majd azzal a kezemben lementem, éppen időben, mert a sütő jelzett. Kivettem a croissantot, és pár perc múlva Liam is lejött. Szürke Adidas melegítő volt rajta, szintén szürke Nike pólóval. Kezében egy kabát pihent, mely hasonlított az enyémhez.

- Mhhm, köszönöm – lépett mellém és puszit nyomott az arcomra.

- Liam, vizes hajjal nem jöhetsz ki a hidegre! És nincs mit. Hozom a hajszárítót – indultam fel érte, és közben a fejem csóváltam. Még csak az hiányozna, hogy az én, híres, aranytorkú barátom megfázzon.

- Most tényleg megakarod szárítani a hajamat? – kérdezte, mikor leértem.

- Igen – néztem körül konnektor után. – Hozd a croissantod és Nutellád – fogtam meg egy széket, majd oldalra húztam. Nevetve felállt az üveggel és egy kiflivel, majd leült elém. Bedugtam a hajszárítót és bekapcsoltam azt. Liam hajába túrtam, miközben elkezdtem szárítani.

- Tegnap az ápolónőm voltál, ma meg a fodrászom. Hm – mondta hangosabban, hogy a hajszárító hangjától is megértsem, mit akar.

- Ne is álmodozz szexről Payne, ezután futni megyünk! – mondtam mosolyogva.

- Aha, hát persze baby. Majd meglátjuk.

Megszárítottam Liam haját, aztán kihúztam a hajszárítót és Liam elé álltam. Beletúrtam még kettőt a hajába, hogy úgy álljon, ahogy én a legjobban szeretem, míg ő egyik kezét, amelyik szabad volt, a fenekemre helyezte.

- Tudod, imádtam, ahogy szárítod a hajam. Majd csinálod gyakrabban is? – dőlt nekem és a hasamba mormogott, én meg lehajoltam hozzá és nyomtam egy csókot a fejére.

- Persze, ha szeretnéd. Most pedig fejezd be a reggelit, aztán menjünk, oké? – húzódtam el tőle, hogy ráláthassak az arcára. Édesen elmosolyodott és bólintott, én pedig felindultam az emeletre, hogy lerakjam a hajszárítót. Mikorra leértem, Liam már készen várakozott.

- Csak két croissantot ettél? – ráncoltam a homlokom.

- Igen. Ha megettem volna még kettőt, akkor nem tudnám megmutatni, hogy mennyire elhagylak futás közben, ha udvariatlan vagyok – villantott egy vigyort, én, meg amíg a kis szobába igyekeztem az előszobában, ahol a cipők – most már az én cipőim is – vannak, majd elővettem a futó lábbelimet és leültem a kis szekrényre.

- Kétlem, hogy letudnál futni, de aranyos a gondolat – mondtam, majd befűztem a cipőmet.

Liam egy szót sem szólt, csak úgy cselekedett, mint én, és felvette a cipőjét. Mikor felálltam megláttam egy sötét színű Nike baseball sapkát, majd a fejembe húztam, de úgy, hogy ne csessze szét hátul a hajam.

- Vedd fel a kabátot – szólt rám, mikor az ajtókilincsért nyúltam, mire megálltam és megforgattam a szemeimet úgy, hogy ő ne lássa, de azért vigyorogtam. Imádom, hogy így védelmez. A sapkára nem szólt semmit, csak vigyorgott, így hát gyanítom, hogy tetszhet neki. Nekem is tetszik, szóval még lehet, megtartom. Ezt persze nem kívántam vele megosztani.

Kiléptünk a csípős levegőre, Liam bezárta az ajtót, majd leindultunk, én előtte, ő pedig mögöttem. Miután bezáródott mögöttünk a kapu ugrálni kezdtem, mert tényleg nagyon hideg volt, majd egy utolsó pillantást véve Liamre elindultam balra. Persze ő rögtön követett.

Az első tíz percet az utcákon lihegve tettük meg, egyikünk sem szólt semmit. Rendesen izzadtam a kabát és a sapka alatt, de, ha most levettem volna, garantált tüdőgyulladás lett volna a vége.

- Tudod, merre megyünk? – törtem meg végül a csendet.

- Igen. Oda járok én is futni, ha itthon vagyok. Ne aggódj, max kutya sétáltatókkal, vagy futókkal találkozunk ott.

- Oké.

A beszélgetés megint abba maradt, én leginkább arra koncentráltam, hogy egymás után tegyem a lábaimat, valamint, hogy egyenletesen lélegezzek. Nem mondom, régen futottam, és máris kezdett alább hagyni az erőm. De tudom, hogy csak át kell lendülnöm egy holtponton, ami után könnyedén és gyorsan fogok futni.

- Chanel – mondta Liam, mire felé fordítottam a fejemet. – Azért elég régen futottam, kiestem az edzésből – lihegett, én pedig elvigyorodtam, mert én is pont ugyanerre gondoltam az előbb.

- Ne vigyorogj – mosolyodott el ő is. 

- Nem azért vigyorgok, mert kinevetlek, vagy valami, hanem azért, mert én is pontosan ugyan erre gondoltam az előbb. Mármint, hogy régen edzettem és máris nem bírom – kuncogtam el magam, ami elég nehezen ment.

- Oh, értem – vigyorgott. – Hát, ezen könnyen segíthetünk.

- Jól van, inkább fussunk tovább – forgattam meg a szemeim. Tökéletesen tisztában voltam azzal, hogy a szexre gondolt. És bár akármilyen csábítóan hangzott, nem engedhettem meg, hogy a kapcsolatunk csak intim tevékenységeken épüljön és erősödjön. Mármint, voltunk randizni néhány alkalommal, ami természetesen alap dolog egy kapcsolatban. Viszont akármikor átmentem hozzá vagy ő jött hozzám, az ágyban kötöttünk ki.

- Héj! – csettintett egyet Liam az arcom előtt, mire rá kaptam a tekintetem. – Mi van?

- Oh, um, semmi – ráztam meg a fejem. – Csak, gondolkodtam. De minden oké. Miért?

- Csak elbambultál és eléggé lelassultál – válaszolta.

- Ah, bocsi – mosolyogtam rá halványan aztán újra felvettem a normális futó tempómat. Nem tudom, hogy meddig futhattunk, de mikor legközelebb lelassítottam kocogásra, olyan helyeken izzadtam, ahol eddig nem tudtam, hogy lehetséges. Mikor oldalra néztem, arra számítottam, hogy Liam nem is tud majd levegőhöz jutni, éppen ezért ért kellemes csalódásként, amikor csak egy kicsit lihegett, míg a homloka csillogott a verítéktől. Már rég nem az utcákon futottunk, hanem a poros kis úton, a fák között, azon a helyen, amit Liam is mondott. A telefonja csörgése szakított ki minket a csendből, ami körül vett, ő pedig a homlokát ráncolva vette elő a zsebéből.

- Anyu az már végre – mondta, mielőtt felvette. – Szia, anya. Mondd csak, mégis merre vagytok? – szólt bele. – Éppen eljöttünk futni Chanelel. Anya, mikre gondolsz – nevette el magát, nekem pedig kicsit kikerekedtek a szemeim. Sejtem, mire gondolhatott Karen, mivel a fia erősen liheg a telefonba. Liamet látszólag nem zavarta, sőt az arcán széles mosoly ült. – Én is erre gondoltam.

Ezután Liam lediktálta a kaput nyitó kódot, majd elmagyarázta, hogy hol van a pótkulcs és lerakta a telefont.

- Anyáék az ismerősüknél éjszakáztak, és most értek elém – mondta, én pedig bólintottam. Aztán hirtelen beugrott, hogy milyen rendetlenséget hagytunk Liam szobájában.

- Liam, anyukád rendszerető fajta?

- Uhm, eltaláltad – nevetett. – Miért?

- Nem áll neki pakolni, ugye? Csak mert a szobádban a földön megtalálná a nővér jelmezt, a ruháidat, meg valahol a bilincset is.

- A bilincs becsúszott azt hiszem az ágy mögé. Teljesen felül. Szóval azt nem találja meg – kuncogott.

- Te ezt viccesnek találod? Mert egyáltalán nem az! Most is mi volt az első gondolata?

- Baby, csak anyu is észre vette, mennyire szexi vagy, és hogy mennyire nem bírom a kezeimet távol tartani tőled.

- Ja, és megtalálja majd a jelmezt, még durvább dolgokat fog gondolni.

- Amik amúgy megtörténtek.

- De én nem akarom, hogy ő ezt tudja!

- Nyugi baby – nevetett, majd újra lassítottunk. – Nem hiszem, hogy neki áll pakolni. Figyelj, lehet neki is olyan mozgalmas éjszakája volt, mint nekünk!

- Liam, hogy lehetsz ennyire… bah! – kiáltottam fel, ő pedig hosszú idő után megállt, a térdeire támaszkodott és nevetett. – Ez nem nevetséges! Ugh, egy perverz disznó vagy – álltam meg végül én is tőle jó pár méterre. Mikor végre abba hagyta a nevetést, felegyenesedett, letörölte a homlokát, aztán vigyorogva felém kezdett sétálni. Komolyan néztem a szemeibe, míg ő csak beért mellém és kezeit a derekamra fonta.  – Ne vigyorogj már! – ütöttem a mellkasára, aztán neki dőltem.

- Mondtam már mennyire szexi vagy ebben a nadrágban? – búgta a fülembe, én meg eltoltam magamtól a mellkasánál, de ő természetesen visszahúzott magához és erősen szorított.

- Nem, még nem mondtad.

- Pedig olyan csinos vagy benne. Még jó, hogy más nem lát, csak én – csókolt a nyakamba, én pedig megforgattam a szemeimet. – A legjobban a feneked tetszik – folytatta, miközben egyik tenyerét a seggemre csúsztatta.

- Lohaszd le a farkad Payne – mondtam, ő meg szexin elvigyorodott, és lehajolt hozzám, hogy megcsókol, de a baseball sapka miatt éppen csak egy puszit adott a számra. A szerepek felcserélődtek, most én vigyorogtam, ő meg bosszankodott és nyúlt volna a sapkám után, de megállítottam. – A –a. Menjünk tovább? Versenyezünk akkor?

- Rendben – engedte el a derekam.

- Jó, de meddig fussunk? – bámultam a távolba.

- Addig a kukáig ott – mutatott egy sárga kuka felé, én pedig bólintottam.

- Oda és vissza?

- Elég lesz csak odáig – nyögött fel.

- Miért, talán félsz, hogy legyőzlek?

- Nem baby, nem félek. Csak már fáradt vagyok. És ma még koncert is lesz. Lehetne, hogy utána már csak visszafelé kocognánk?

- Rendben – bólintottam, hiszen a koncertes érvével megfogott. Nem nekem kell még végig csinálnom, egy több órás koncertet, hanem neki.

- Itt a rajt – emelt fel egy kis gallyat és a lábaink elé rakta, majd eltávolodtam tőle, amennyire lehetett és beálltam a kezdőállásba. – Mehet? – kérdezte, én pedig bólintottam és már a kukát fixíroztam. – Vigyázz, kész, rajt! – mondta, majd futásnak eredtünk mindketten. Hol én voltam elől, hol ő, de végül egyszerre értünk be a „célba”. Percekig csak a térdünkre támaszkodva lihegtünk, majd mikor végre rendezni tudtam a légzésemet, felegyenesedtem és Liam felé fordultam.

- Oké – nyögte ki. – Talán tényleg jó edzésben vagy. És talán tényleg tudsz futni.

- Oké, talán tényleg elég jól tudsz te is futni. Eléggé tepernem kellett ahhoz, hogy legalább veled egy időben érjek be.

- Tényleg baby? – mosolyodott el, én pedig azt hiszem elpirultam, és bólintottam egy aprót.

- Hát ez szemtelenség, de örülök neki – vigyorgott, mint egy kisfiú, én pedig megforgattam a szemeimet, aztán lassan sétálni kezdtem.

- De, csak mert azt hitted, hogy lefoglak győzni – válaszoltam, ő pedig mellém jött és megfogta a kezemet, majd összekulcsolta az ujjainkat. Imádtam, mikor ezt csinálta.

- Volt olyan pillanat, mikor azt hittem – mosolygott, mire én is elvigyorodtam.

- Akkor kvittek vagyunk. Kocogunk? – kérdeztem.

- Persze – engedte el a kezem, majd lassan kocogva indultunk vissza a házához.

- Mit szoktál csinálni edzés után?

- Ööö, vizet vedelni és ennyi – nevetett. – Miért te?

- Én még nyújtani szoktam öt –tíz percet. Mikor hogy.

- Akkor majd én nézlek, oké?

- Oké.

Hamarabb visszaértünk, mint odafelé futottunk, pedig most sokkal lassabban haladtunk. A házba belépve levettem a baseball sapkát, majd megvakartam a homlokomat, ami valószínűleg piros lehetett a sapka miatt. Liam magához húzott és csókot nyomott a homlokomra, míg én csak mosolyogva néztem fel rá, aztán megfordultunk és Karennal találtuk szembe magunkat.

- Sziasztok – köszönt mosolyogva, míg én ma már másodjára elpirultam.

- Szia, anyu – indult felé Liam, majd átölelte és megpuszilta. Levettem a cipőmet, aztán én is megindultam feléjük.

- Milyen volt a futás? – kérdezte, mikor elvált a fiától és szemeit rám kapta.

- Nagyon jó – válaszoltam mosolyogva.

- Remélem nem fáztatok meg – mondta komolyan, Liam pedig szeretettel a szemében nézett az édesanyjára. Vajon rám is így néz?

- Jó reggelt – jelent meg a nappali és a folyosó küszöbén Geoff, én pedig udvariasan visszaköszöntem neki, mielőtt még felindultam az emeletre. Hallottam, ahogy Liam beszélgetni kezdett a szüleivel, majd benyitottam a hálószobába és amint körül néztem, megnyugodtam, hiszen minden ugyanúgy hevert a földön, ahogyan mi hagytuk. Levettem a kabátot és elkezdtem rendet rakni, felszedtem a földről minden ruhadarabot, a szennyest a fürdőszobába vittem, a többit pedig összehajtogattam és a szekrénybe raktam. Bevetettem az ágyat is, és pont mikor végeztem, és vetkőzni kezdtem, akkor jött be Liam.

- Anya járt bent? – kérdezte egyből, én pedig megráztam a fejemet. – Látod, mondtam, hogy pihennie kellett – vigyorgott, én pedig hozzá vágtam a felsőmet, majd letoltam a gatyát. – Ah, baby – morgott fel, én meg elvigyorodtam, majd összehajtottam a nadrágot és a szekrénybe raktam. – Olyan kibaszott szexi vagy – dorombolta, én pedig felkuncogtam és felé fordultam.

- Állj le Liam, a szüleid lent vannak.

- Nem tud érdekelni. Tökéletesen tisztában vannak mindennel.

- Liam! – szóltam rá nevetve, ő pedig nagy léptekkel megszüntette a körülöttünk lévő távolságot és az ölébe kapott.

- Zuhanyozzunk le – morogta, én pedig a vállára ütöttem, és nevetve átkaroltam a nyakát. A fürdőbe vitt, ott lerakott a pultra, majd megcsókolt. Kezeimet a hajába vezettem és feltúrtam hátul, miközben vadul csókolóztunk. Olyan közel hajoltam hozzá, amennyire csak tudtam. Egyik keze a hátamon volt, majd azt a derekamra csúsztatta. Az alsó ajkába haraptam, mikor ujjai a bőrömbe vájtak, de ezzel én őt csak még jobban beindítottam. Ujjait a bugyimba akasztotta, és leakarta húzni, ám ekkor kintről kopogás hallatszódott, majd Karen hangja.

- Liam, itt van Louis – kiáltotta, Liam pedig úgy tett, mintha meg se hallotta volna és csak tovább csókolt.

- Baby, itt van Louis – toltam el magamtól, ő pedig a számba sóhajtott, majd a szemeimbe nézett.

- Mi a szart keres itt?

- Liam – nyomtam puszit az állára, majd a szájára és a szája sarkába. – Csak több időt akar veled eltölteni. Menj le, én lezuhanyzok, átöltözök és jövök.

- De én veled akartam zuhanyozni.

- Tudom, én is veled, de majd legközelebb, jó?

- Jó – forgatta a szemeit, de aztán visszahajolt hozzám és megcsókolt. Kiment a fürdőből, én pedig leugrottam a pultról, levetkőztem és a nagy zuhanykabinba álltam. Beállítottam a hőmérsékletet, majd a víz alá álltam, és élveztem, a meleg vizet. Megmostam a hajamat és magamat is, ezután egy fehér törülközőbe tekertem a testemet, meg a fejemet is és úgy léptem ki a kabinból. Felvettem a bugyimat, majd a törülközővel magamon kimentem a szekrényhez és elővettem a hozzátartozó melltartót is. Megláttam a barna szövetruhámat összehajtva, így eldöntöttem, hogy azt veszem fel a mai koncertre. Az idő már dél felé mozoghatott, így feleslegesnek véltem felöltözni, majd egy óra múlva újra átöltözni a koncertre. Miközben a ruhával bementem a fürdőszobába, azt kérdeztem magamtól, hogy mit fogok odalent Louissal, Liam szüleivel és Liammel csinálni. Visszamentem a szekrényhez és előhalásztam még egy nejlonharisnyát, hiszen anélkül biztosan hideg lenne odakint. Még azzal is fázni fogok, de végül is, nem én fogok sorba állni, hogy bejuthassak a koncertre.

Miután azt magamra vettem, kibontottam a hajam a törülközőből, ami a fejem tetején csücsült, majd kifésültem a hajam, megszárítottam, és laza hullámokat csavartam bele. Felvettem a ruhát, lesimítottam, majd felraktam egy alap sminket és kirúzsoztam a számat, egy ruhához illő árnyalattal. Cipőt nem akartam még felvenni, így miután elkészültem a fülembe raktam egy arany fülbevalót és egy nyakláncot a nyakamba akasztottam. Felvettem egy szintén arany karkötőt és a kezembe akadt egy szép gyűrű is, így hát a középső ujjamra csúsztattam, magamhoz vettem a telefonom és leindultam. Odalentről lány hangokat hallottam, és mikor leértem, akkor jöttem rá, hogy Louis tesói vannak itt. Liam hangját a nappaliból hallottam, de onnan jött Louisé és Geoffé is, így inkább úgy döntöttem, hogy a konyhába megyek a lányokhoz. Karen a pultnál állt, míg a két lány ült és sütit evett.

- Sziasztok – köszöntem mosolyogva, ők pedig rögtön felém fordultak a széken, aztán azt hiszem Daisy felállt és vékony karjait körém fonta.

- Szia, Chanel – mosolygott, majd miután elengedett visszaült, én pedig Karen mellé álltam.

- Nagyon szép vagy – mosolygott Phoebe, én pedig megköszöntem és öntöttem egy pohárba narancslevet.

- Kérsz te is csokis kekszet? Most dobtam össze – mondta, majd megfordult és egy tányér után nyúlt.

- Igen, köszi – ültem le a lányokkal szemben, akik máris csacsogni kezdtek valamiről, így az idő hamarabb elrepült, mint azt gondoltam volna.