[44. - Bár soha ne érne véget]

Hiii babes,

hogy telik eddig a nyári szünetetek?:3 Nekem még egy hét suli, omfggg aztán egész nap tudok írni.:3 Legalábbis addig amíg nem találunk lakást, mert aztán költözünk, de aggodalomra semmi ok, mert előre meg van írva jó pár rész, úgyhogy részek fognak érkezni mindenképpen!:) Szerintem ez egy aranyos rész lett, remélem nektek is tetszeni fog!:3 Élvezzétek a napsütést és jó olvasást! X♥

Chanel Adele Sangster

Fél óra múlva Liammel leértünk a hegy lábához, a hatalmas tóhoz. Arrébb egy strandot láttunk kialakítva, ami persze üres volt. Néhányán sétáltak tovább az úton az étterem felé, és úgy döntöttünk, hogy így teszünk mi is, és majd csak azután nézünk körül.

- Előre szólok, hogy nem fogsz velem játszadozni – mondta Liam, mire nekem széles vigyor terült el az arcomon.

- Hm, majd meglátjuk.

- Chanel – nézett rám komolyan, de láttam a szemén, hogy jól mulat.

- Mi az?

- Kérlek, tudj a lábaidnak parancsolni.

- Oh, szóval a lábaimnak? – vontam fel a szemöldökömet.

- Magadnak. Majd otthon megkapsz – vigyorgott.

- Én tudok magamnak parancsolni, a játék csak azért volt, hogy téged kínozzalak. Ezúttal is csak azért lenne.

- Ezúttal azért sem lesz.

- De te nem tudsz magadnak parancsolni – néztem fel a szemeibe.

- Megbocsáss? – akadt ki. – Hogy én nem tudok magamnak parancsolni?

- Igen. Abszolút nem tudsz – ráztam a fejem.

- Hát ez nem igaz! Én tudok magamon uralkodni! Ma is, mikor kijöttél a boltból. Megakartalak dugni a kocsiban, de kibírtam, amíg hazaértünk!

- Oh, te szegény!

- Jól van – szűkítette össze a szemeit, majd kinyitotta az ajtót és megtartotta nekem.

- Köszönöm – pillantottam rá és felszegtem a fejemet, majd úgy léptem be az étterembe, mely tele volt. Úgy látszik, nem csak mi éheztünk meg.

Liammel helyet foglaltunk egy asztalnál egy kisebb teremben, ahol még csak két asztalnál ültek. Megkaptuk az ital lapokat, majd a pincér magunkra is hagyott minket.

- Mit igyunk? – kérdezte, miközben a kis könyvet mustrálta, én pedig az ő arcát néztem. Homlokára ráncok szaladtak, ajkaival csücsörített, és amíg így maradt sunyiban csináltam róla egy képet a telefonommal. Mivel továbbra is így maradt, sikerült egyet a polaroid kamerámmal is. Mikor a kép elkészült, akkor nézett fel, és mosolyodott el. – Hé, mit csinálsz?

- Megörökítettem az arckifejezésed – kuncogtam és megnéztem a képet. – Oké, imádom ezt a képet!

- Ez nem ér, hagy nézzem! – nyújtotta érte a kezét.

- Csak, ha szépen kéred – gügyögtem.

- Kérlek, szépen add ide Chanel.

- Látod, megy ez – adtam oda neki incselkedve, ő pedig rögtön maga felé fordította.

- Te jó ég!

- Még nem vettem észre, hogy mindig ezt csinálnád, ha belemerülsz valamibe, de mostantól figyelni fogom – vigyorogtam, míg ő csak megforgatta a szemeit és visszacsúsztatta az asztalterítőn a képet, a kamerámat pedig elvette.

- Liam, add azt ide! – nyújtottam érte a kezem, mert volt egy olyan érzésem, hogy engem akar lefotózni.

- A –a! Te már csináltál rólam több képet, de én még egyet sem rólad!

- Ne már Liam! Ne fotózz le! Kérlek! – nyafogtam, ő pedig már kattintott is. – Kinyírlak! – néztem rá nagyon –nagyon csúnyán.

- Imádom ezt a képet! – nézte vigyorogva és utánozott le egybe teljesen.

- Jól van Payne, ha játszani akarsz.

- Én, mindig! – villantotta meg a fogait. – De az izgatás nem ér!

- Oké, most nem ér – egyeztem bele és felvontam a szemöldökömet. – Vörös bort kérek.

- Biztos baby? Most?

- Oh, igen, most. Miért, mi a baj vele?

- Hát, semmi. Akkor rendelek egy üveggel – csukta be a könyvet és jelzett a pincérnek. Vigyorogva figyeltem dögös, ugyanakkor eszméletlen cuki arcát, miközben fejben azon agyaltam, hogyan tudnék neki a képes incidensért visszavágni.

A pincér felírta, hogy milyen bort kérünk, majd a két itallapot megfogva újra magunkra hagyott minket.

- Pontosan egy hét múlva lesz az első koncert Londonban – mondta Liam.

- Oh, már várom.

- Tényleg? – mosolyodott el. – Miért?

- Hát gondolom a londoni koncertek, másabbak, mint Amerikában. Egyrészt, mert innen indultatok nem? És itt éltek. Szóval hazai koncert úgy mondván, és gondolom az másabb, mint egy idegen országban.

- Igazad van, a londoni koncerteket szeretjük a legjobban, éppen azért, mert olyankor otthon vagyunk. Általában mindenki hozzátartozói eljönnek, az öltözőink megtelnek szülőkkel és tesókkal, jobban izgulunk, mint bármikor és igen, a legjobb koncertek, mindig Londonban vannak – mesélte mosolyogva. – De most valamiért még nem várom.

- Miért nem?

- Mert nem akarok innen elmenni veled.

Elmosolyodtam, és egyszerűen nem bírtam megállni, hogy ne vigyorogjak egész nap. Liam állandóan édes bókokkal bombázott, állandóan megnyílt nekem, folyton az érzéseiről beszélt, mely nagyon tetszett, mivel így egy kicsit beleláttam a fejébe. Leesett, hogy tényleg nagyon kedvel, és ez fordítva is így van. Én is nagyon kedvelem őt, és én sem szeretnék vele visszamenni Londonba. Itt vagyunk ketten kicsit elzárva a külvilágtól, tökéletesen jól meg vagyunk, és imádok vele lenni. Ennél többet nem tudnék elképzelni, de nem is kellene. Remekül érzem magam vele, és azt kívánom, ez az állapot bár soha ne érne véget.

Liammel bekajáltunk, utána pedig sétálni indultuk a tó mellett. Imádtam a tényt, hogy ujjaink összefonódva pihennek, néha játékosan meglóbálta a kezünket, mintha legalább még kamaszok lennénk.

A szívem minden alkalommal hevesebben kezdett el dobolni a mellkasom ellen, amikor rám nézett és elmosolyodott, vagy amikor a hüvelykujjával simogatni kezdte a kezem. Azt is észre vettem, hogy sokat bámultam őt és többször is elképzeltem, hogy milyen lenne vele a jövő. Megrémisztő volt ez az új érzés és néha elakartam távolítani magamból.

- Na, mi van, csak nem unatkozol a társaságomban? – viccelődött Liam.

- Igen, elég unalmas tudsz lenni, ha nem beszélsz – vigyorogtam fel rá mire ő kuncogott egyet aztán közelebb hajolt hozzám és egy apró pusziban részesítette ajkaimat.

- Szóval, miről szeretnél beszélni? – kérdezte felvont szemöldökkel. - Mármint, ha ennyire unalmas vagyok, akkor gyerünk, dobj fel egy témát.

- Um... nos, vannak dolgok, amikről beszélnék, de túlságosan nyitott téma és valószínűleg érzékeny.

- Na, gyerünk, mondd – mosolygott és tudtam, hogy amint kinyitom a számat, az a mosoly eltűnik majd. - Miért lépett ki Zayn a bandából? Őszintén – félszemmel ránéztem és láttam, amint egy mély lélegzetet vett.

- Erm, szóval, eper vagy málna? - tette fel a kérdést zavartan, mire elnevettem magam.

- Látod?! Mondtam.

- Túl lényegre törő kérdés volt – nevetett ő is. – De lényegében azért lépett ki, mert neki más tervei voltak. Mindannyian éreztük és tisztában voltunk azzal, hogy Zayn nem igazán van oda a pop zenéért. A One Direction zenék nem illettek az ízléséhez, noha az utolsó albumon, amit együtt csináltunk, megtettünk mindent annak érdekében, hogy olyan részeket kapjon ahol száz százalékosan tudott érvényesülni.

- Szóval lényegében mindannyian tudtátok, hogy előbb vagy utóbb lelép – sóhajtottam fel egy picit csalódottan.

- Így van – értett egyet. – De emiatt nem szabad szomorkodni. A banda jól van, megy tovább, a következő album nem sokára teljesen kész van és biztos vagyok benne, hogy Zaynnek is vannak tervei a jövőt illetően.

- Mhm, biztosan – motyogtam, és kicsit elmerültem a gondolataim között. Tényleg, alig ismerem a bandát, és fogalmam sincs róla, milyen volt, mikor még Zayn velük volt, de valamiért keserű ízt érzek a számban, ha Zaynre gondolok, és hogy egykor még a One Direction –höz tartozott. Oké, kicsit az is zavar, hogy ágyba bújtam vele. Pláne, ha visszagondolok, hogy Liamet mennyire felzaklatta, mikor tudomást szerzett erről. De kitől is tudja amúgy, hogy ágyba bújtam Zaynnel?

- Mi az babe? Elkalandoztál – rántott vissza bársonyos hangjával.

- Csak kicsit elgondolkoztam. Igazából még mindig nem tiszta, hogy te honnan tudtál egyik percről a másikra, hogy találkoztam Zaynnel.

- Az nekem is zavaros, mert valószínűleg részeg voltam – vakarta a tarkóját enyhe piros arccal, én pedig elvigyorodtam, mert borzasztó édes volt. – Most miért vigyorogsz?

- Semmiért – ráztam meg a fejem és visszanéztem a fűre.

- Áruld el!

- Csak olyan édes fejet vágtál – vigyorogtam fel rá.

- Hát, még jó, hogy nem örökítetted meg.

- A fenébe!

Felnevetett, majd megállt és magához húzott.

- Mi az? – kérdeztem, miközben a szívem úgy dobogott a mellkasomban, hogy azt hittem kitör onnan és Liam gyönyörű barna szemeibe néztem. Nem válaszolt, csak közelebb hajolt, majd lassan megcsókolt. Még közelebb mentem hozzá, végül teljesen hozzá simultam, míg az ő kezei a derekam körül voltak és még jobban magához préseltek. Kezeim a hajába találtak, közben pedig elvesztem a csókjában, az ölelésében, és nem engedtem, hogy egy percre is eltávolodjon tőlem.

- Nem indulunk vissza? – mormogta a számba, én pedig válaszul felkuncogtam.

- De, induljunk.

Liammel visszasétáltunk, majd felfelé indultunk azon a turistáknak kijelölt úton, ahol az utunk negyedét tettük meg. Mikor elértünk az állványhoz, ahol a térképek vannak kirakva, megtorpantunk, hiszen arra nem mehettünk, amerről jöttünk, mivel fogalmunk sincs, hogy hogyan jöttünk.

- Oké, akkor elmegyünk a parkolóhoz, ami innen hat kilométerre van. Ott pedig remélhetőleg már lesz térerő, és megnézhetjük gps –en, hogy mennyire messzire vagyunk a háztól.

- És, ha nagyon messzire leszünk? – kérdeztem, közben pedig felpillantottam rá.

- Akkor hívunk egy taxit. Vagy stoppolunk – vigyorgott.

- Oké, én benne vagyok – vigyorogtam vissza rá.

- Szuper – rakta el a térképet, és kézen fogott. – Imádom, hogy mindenben benne vagy.

- Én pedig imádom a spontaneitásod.

- Tudod, csak melletted vagyok ilyen spontán.

- Ne etess! Honnan veszed? – mosolyogtam fel rá.

- Nem etetlek! Tényleg így van. Én így vettem észre magamon. Valamint azt is tudom, hogy mielőtt veled találkoztam, sosem viselkedtem így.

- Szóval akkor megváltoztatlak?

- Igen, de teljesen pozitív irányba. Korábban sokat rágódtam dolgokon, többször is átgondoltam, hogy mi hogyan legyen, és biztosan nem indultam volna el úgy bele a semmibe, mint délben veled.

- Szóval akkor pozitív dolgot csikarok ki belőled?

- Igen, határozottan is. Tetszik is ez – mosolygott. – Még egy dolog, amivel magadba bolondítasz.

- Ha tudni akarod, azt hiszem te is megváltoztattál engem.

- Tényleg? Miben?

- Hát azt nem tudom megmondani, de úgy érzem, hogy megváltoztattál.

- De ez rossz, vagy…

- Dehogy rossz! Persze jó irányban.

- Akkor jó – mosolygott, majd egy csókot nyomott a hajamba.

Azon a hat kilométeren, amit egy parkolóhoz tettünk meg, fogócskáztunk, bújócskáztunk, valamint mindent, de tényleg mindent megörökítettünk. Fülig érő vigyor volt mindkettőnk száján, és egyszerűen nem is tudtam azt a mosolyt onnan letörölni.

Mikor megérkeztünk, jó pár autó parkolt a felfestett aszfalton, és egy pad, meg szemetes mellett egy város térkép is állt. Míg Liam a telefonjába próbálta beütni, hogy hogyan jussunk haza, addig én a térképet tanulmányoztam. Nem emlékeztem az utca nevére, ahol a ház van, Liamet pedig nem szerettem volna idegesíteni, hiszen ő azon volt, hogy megtalálja a módját annak, hogy haza jussunk.

- Nagyon rossz az internet, de még az is elmegy – mondta, majd felnézett a telefonból. – Induljunk el az út szélén és próbálgasd te is behozni – mondta, majd el is indult a fűben, én pedig követtem.

Egy kilométer után bejött a gps és Liam megtudta mondani, hogy pontosan két utcával arrébb vagyunk a háztól.

- Komolyan? – nevettem.

- Aha. Gyere! Örülj neki, hogy ennyire közel lyukadtunk ki hozzá – fogott kézen. Egyre több ház volt, végül járdán sétálhattunk tovább biztonságban. – Elfáradtál? Milyen volt? – kérdezte.

- Jó volt – mosolyogtam. – Nagyon jó volt. Holnap is megyünk?

- Persze baby – nevetett. – Szerintem is jó volt.

- Kellemeset sétáltunk. Már kezdett rossz érzésem lenni a punnyadás miatt.

- Akkor holnap is túrázzunk?

- Uh, igen, de holnap egész nap! Nem farmerben indulunk el, előtte csinálunk szendvicseket, időben felkelünk…

- Rendben babe, holnap egész nap túrázunk.

- Nem ugrunk be egy étterembe se, még csak pisilni se! – néztem rá mosolyogva.

- Oké, még csak pisilni se. Csak mi ketten és a természet.

- Pontosan – bólintottam, majd lefordultunk az ismerős utcára.

- Mindjárt itt vagyunk – vigyorgott, majd megszaporázta a lépteit, végül mindketten futottunk és szinte egyszerre értünk be a tornácra lihegve.

- Korábban kell felkelned ahhoz, hogy legyőzz Payne! – vigyorogtam és kinyitottam az ajtót.

- Na, megállj csak – markolt a fenekembe, ami miatt megugrottam, majd a konyhába menekültem. Nevetve nyitottam ki a hűtőt, és vettem ki egy palack vizet. Beleittam, azután pedig Liam kivette a kezemből és ő is beleivott. – Mi lesz a vacsora?

- Hogy neked állandóan a kaján jár az eszed! – háborodtam fel.

- Már hat óra van. Vacsoraidő – mutatott a karórájára, én pedig megforgattam a szemeimet, kikerültem és az emeletre indultam. Természetesen követett, mint egy pincsi kutya.

A fürdőszobába mentem és megengedtem a meleg vizet a kádba, azután pedig vetkőzni kezdtem. Liam szó nélkül követte a példámat, végül csak úgy, mint tegnap, előbb beszállt ő, aztán pedig én. Mindketten kinyújtottuk a lábainkat, hiszen bőven volt hely a hatalmas fürdőkádban. Hátamnak nyomódott dudora, ami megmosolyogtatott, de nem tettem semmit. Ő viszont emiatt nem bírta olyan sokáig, hogy az ölében fekszek, ezért mosakodni kezdett, utána pedig kiszállt. Angyali mosollyal néztem fel rá a fürdőkádból, majd kezdtem el én is az ő tusfürdőjével mosakodni. Nem tudom miért abból nyomtam a tenyerembe, de nem bánta egyáltalán. Tetszett Liam férfias illata, így szaporán kezdtem azt a bőrömbe masszírozni.

- Akkor csinálsz vacsorát? – kérdeztem visszafojtva vigyorom, míg Liam a tükör előtt tollászkodott.

- Én csináljak vacsorát? – kérdezett vissza meglepetten, belőlem pedig kiszakadt egy kuncogás.

- Rendben, akkor majd én csinálok. De akkor még várnod kell – dőltem hátra, majd szappanozni kezdtem a lábamat. A tükörből hátra pillantott rám, majd mély levegőt vett és felém fordult.

- Megint játszol velem.

- Én? Dehogyis! Csak mosakszom. Nem tehetek róla, hogy neked ettől áll a hernyócskád!

- Oh, szóval még mindig hernyócskám van? Azt hittem ezt a sértést csak addig használtad, amíg meg nem bizonyosodtál róla, hogy nem hernyócskám van! – mondta durcásan, nekem pedig muszáj volt nevetnem. Néha tényleg hihetetlenül gyerekes, de mégis olyan édes!

- Ez nem sértés! – védtem meg magam, mert igazából nagyon is tetszett ez a kifejezés. Kár, hogy ő nem értékelte. – És neked igenis hernyócskád van – nevettem tovább, mire megforgatta a szemeit és visszafordult a tükör felé.

- Oké Chanel. Teszek róla, hogy ne sértsd meg Paynet még egyszer ilyen gyalázó csúfszóval.

- Gyalázó csúfszó – ismételtem, és annyira rázott a nevetés, hogy képtelen voltam tovább mosakodni.

[43. - Miért ilyen nehéz erről beszélni?]

Hii babies,

ok so ez egy cuki rész lett, leginkább a vége felé.:3 Írjátok meg a véleményeiteket mindenképpen kommentben, és pipálni se féljetek.:) Mindig nagyon örülök a visszajelzéseknek, az új olvasókat köszöntöm a blogon!♥ Szép nyáriszünetet kívánok nektek, és jó olvasást! X

Chanel Adele Sangster

Amint hazaértünk, Liam elkapott, majd el sem engedett addig, amíg ki nem elégült.

- Héj, rakj le! – nevettem. – Ki kell pakolni az élelmiszereket!

- Ráér később is – mormogta.

- Liam – ficánkoltam az ölében, mire megállt, mivel úgy nem tudott haladni.

- Maradj nyugton babe, vagy itt állva megduglak!

- Hm, fenyegetőzünk? – álltam meg, és hátra döntöttem a fejem, hogy jól rálássak.

- Ha másképp nem megy, igen – vigyorgott, majd újra megindult, én pedig hagytam, hogy a fenekem fogdosva a hálószobába vigyen. Ledobott az ágyra, és rögtön fölém mászott, a csípőmre ránehezedve, kezeimet a fejem mellé fogva sajátjaival. – Szóval – vigyorgott.

- Igen? Mit akarsz? Lefogni teljesen és szét dugni? Hajrá! – cukkoltam, mire ő durván megcsókolt. Téptük egymás ajkait, már –már szó szerint, mikor Liam erősen az alsó ajkamba harapott, én pedig felszisszenve elhúzódtam.

- Állat – motyogtam, ő pedig csak hümmögött és a nyakam kezdte szívogatni. – Egy kanos állat vagy – nyöszörögtem fel, mert igazán nagyon eltalálta az egyik gyenge pontomat a nyakamon, mely miatt olyat nyilallott alsó felembe, hogy rögtön magamba akartam tudni Liamet.

- Csak is miattad babe. Annyira felizgattál – nyomta a csípőjét ellenem, ami miatt újabb nyöszörgés szökött ki ajkaim közül. – Ahogy beráztad a csinos kis segged a boltba, majd kifelé a csípőd ringattad. Mhm – morgott továbbra is, én pedig elvigyorodtam, hiszen nagyon jól esett, hogy így megbámult és felizgult tőlem. Na meg örültem is neki.

- Tudod, nem sokáig marad ilyen csinos seggem, ha így folytatom melletted és nem eddzek semmit – mondtam.

- Ha visszamentünk Londonba, majd eddzünk együtt baby. Addig kifárasztalak én úgy, de úgy, hogy egy egész napon át csak aludni fogunk – morogta.

- Baszd meg Liam, mi lenne, ha nem csak ígérgetnél, hanem cselekednél is? – nyögtem fel, és kiakartam tépni a kezeim szorításából, de nem engedte. Eközben lentebb kúszott, fogaival feljebb cibálta kék pólómat, és forró, puha ajkai a hasamon cikáztak. Végül csíkokat húzott a nyelvével a hasamon, ami miatt megőrültem és a csípőmet kezdtem mozgatni, de ő ekkor csak erősebben szorított mindenhol. – Liam! – nyöszörögtem a nevét.

- Mi az babe? – motyogta a bőrömbe, miközben közvetlen a farmerem felett csókolgatott. – Csak is azért engedem el a kezeid, mert különben nem tudnálak levetkőztetni. És meztelenül akarlak látni alattam – mondta, majd felemelkedett és a kezeimet is elengedte. Mielőtt bármit is csinálhattam volna, már is gombolta ki a nadrágom, húzta le a sliccem és rántotta le a lábaimon az anyagot. Eközben végig simított combjaimon, majd végleg lehúzta rólam a nadrágot és elhajította. Hatalmas tenyerei visszavándoroltak a combjaimra, majd megmarkolta azokat és vágytól elsötétült szemekkel, vigyorogva nézett le rám. Felnyújtottam a kezeim, ezzel jelezve neki, hogy vegye le rólam a pólómat. Azonnal cselekedett és hamarosan már csak fehérneműben voltam. – Ah, igen, rohadt szexi vagy – nézett rajtam végig, majd a háta alá csúsztatta tenyereit és könnyedén kikapcsolta a melltartómat. Elől lehúzva dobta el, majd nedvesítette be ajkait és lehajolt, hogy bekapja az egyik mellbimbómat. Felnyögtem, ő pedig kezeivel a bugyimba kapott, megemelkedett, miközben nyelve még mindig a mellemen körözött, majd lehúzta a csipkét rólam. Még többet kapott be a mellemből, nekem pedig ívbe hajlott a hátam a gyönyörtől, amit a szájával okozott így még jobban nyomtam neki magam. Ujjai még mindig a combomon köröztek, vagy belevájtak a bőrömbe, én pedig hangosan nyögtem és a csípőm minduntalan mozgatni akartam. – Mhm – vált el morogva a mellemtől, majd a másikat is bekapta és azt is kínozta egy ideig. Mikor aztán megunta ajkaival lentebb haladt a hasamon, majd mikor már egészen lent járt, vissza indult, csak hogy engem még jobban ingereljen.

- Liam! – nyögtem fel türelmetlenül és felnyitottam a szemeimet, majd mérgesen pillantottam rá. – Ne kínozz tovább!

- Olyan gyönyörű vagy Chanel – mormogta a bőrömbe, miközben a puha ajkai a csípő csontomnál jártak.

- Liam, kérlek! – nyöszörögtem, mire ő felemelkedett, majd megcsókolt. Lágyan és édesen csókolt, ami miatt a hasam megint csak görcsbe rándult.

- Bármit neked édesem – vált el tőlem egy cuppanással, majd leszállt rólam, hogy letudja venni az alsóját. Vadul dobogó szívvel emeltem fel a fejemet, hogy lássam, amint meztelenre vetkőzik. Szemeimet vonzotta a dudora a Calvin Klein alsójában, ami nem maradt sokáig rajta. Édes mosollyal az arcán mászott a lábaim közé, mintha nem is valami mocskos dologra készülne. Én is elmosolyodtam, ő pedig lehajolt hozzám és egy csókot nyomott ajkaimra. Férfiasságával ingerelni kezdett, miközben megcsókolt, kezével pedig az arcomat cirógatta. Nyelvemmel végig simítottam az alsó ajkán, közben pedig lenyúltam kettőnk közé és megfogtam a hím tagját. A számba nyögött, majd lihegve elhúzódott tőlem, és míg én lassan húzogattam a kezem rajta, ő egy óvszer után nyúlt. Másik kezemmel kivettem a kezéből a gumit, majd kibontottam és felgörgettem a farkára, amit végig nyögdécselt. Felnéztem rá, és a kezeimet a vállára raktam, majd beharaptam az ajkam, ő pedig lassan belém hatolt. Összeszorítottam a szemeimet, és hátra hajtottam a fejemet, majd egy nagy sóhaj szakadt ki belőlem, ahogy Liamből is. Száját a torkomra nyomta és felfelé kezdett csókolgatni, végül az állkapcsom vonalát követte, majd megcsókolt. Előrelökte a csípőjét, én pedig a szájába nyögtem hangosan, hiszen máris érintette a legjobb pontot.

Mint mindig, most is lassan kezdtük, de ő sem és én sem bírtam a csiga tempót, így eléggé bevadultunk. A haját téptem, míg ő kegyetlenül döfködött, amitől ki voltam, és egyenesen a Mennybe repített. Nem is bírtam sokáig, így a nevét nyögtem hangosan és a fejét a mellkasomhoz szorította, ahova csókokat hintett el.

- Mindjárt babe! – nyögte ki, mire én is nyögéssel válaszoltam.

- Liam! – nyújtottam el a nevét és a fenekébe markoltam, ami nagyon tetszhetett neki, mert a mellkasomba harapott. Ezzel elérte, hogy végre robbanjak körülötte, így folyamatosan, hangosan, kéjesen nyögve élveztem el. A szobát az én nyöszörgésem és az ő férfias kiáltozásai töltötték be.

Beborított a testével, mikor teljesen rám nehezedett, ám ezúttal másképp, mint minden eddigi együttlétünkkor. Arca a nyakamba volt temetve, kezei a testem mellett volt, mellkasa az enyémen volt, melleim az övéinek nyomódtak. Halkan szuszogott a nyakamba, lélegzetvételemet próbáltam az övéhez igazítani, közben pedig ujjai a karomon köröztek fel és le.

- Mhm – sóhajtottam fel, majd egyik kezemet a hátára vezettem. Liam felemelkedett és megcsókolt, majd elhúzódott tőlem és mosolyogva nézett le rám.

- Na, mi az baby? – túrta a fülem mögé a hajamat.

- Kielégültem – sóhajtottam. – Te?

- Mhm, én is – mondta, majd kihúzódott belőlem, kidobta az óvszert és visszadőlt mellém. Kezét a meztelen hasamra rakta, száját pedig a vállamra nyomta.

- Ki kellene pakolni a kajákat – motyogtam csukott szemekkel, és a kezemet a derekára raktam.

- Igaz – vigyorgott. – Pakoljunk ki baby, aztán visszabújhatunk.

- És csak ezt tervezted már? – nyitottam ki a szemeimet, és rögtön csodálatos barna íriszeit pillantottam meg.

- Miért, neked ez nem elég jó?

- Mármint úgy értem, hogy kirándulni jöttünk, és gondoltam, hogy terveztél valamit itt a szexen és kaján kívül – vigyorogtam.

- Baby, jól gondoltad. De mivel elcsábítasz állandóan, itt kötünk ki. Vagy az autóban – villantott egy szexi vigyort. – És ez még csak az első napunk itt. Még van időnk körül nézni. De délután elmehetünk sétálni.

- Rendben – mosolyogtam, majd a nyakánál fogva magamhoz húztam és megcsókoltam.

Felültem és magamra vettem a pólóját, majd a bugyimat is és leindultam, míg ő a szexi alsójában követett. Az előszobába mentünk, ahol az összes zacskót ledobtuk, majd azokat a hatalmas konyhában, a márvány pultra lepakoltuk.

Csendben elkezdtünk bepakolni, és közben érzékeltem, hogy Liam rám pillantgat. Nem tettem szóvá, gondolván, hogy majd csak kiböki, ha valamit szeretne. Vagy csak szimplán figyelt, úgy, mint mikor bementem a zöldségesbe korábban. Miután végeztünk magához húzott, mire elmosolyodtam és kezeimet a mellkasára raktam, hogy minimális távolságot tartsak a felsőtestünk között.

- Mi az? – kérdeztem mosolyogva, mire ő csak megrázta a fejét és megcsókolt.

- Mhm – mormogtam az ajkaiba.

- Elmegyünk sétálni?

- Persze – mondtam, miközben elengedett és ujjainkat összefűzte. Felindultunk felöltözni. A korábbi cuccaimat magamra vettem, sminkkel nem foglalkoztam, a hajamat egy lófarokba fogtam és egy napszemüveget vettem magamhoz, valamint a polaroid kamerám. Liam hozta a saját Nikon –ját, majd elindultunk, mikor megcsörrent a telefonja.

- Niall az – mondta sóhajtva, majd felvette. – Helló Niall.

Nem sokáig kellett azon gondolkoznom, hogy Niall vajon mégis mit mondhat, mert Liam kihangosította a telefont, és a tenyerében fogta, míg engem kézen fogott és a kocsibejárón kezdtünk kifelé sétálni távolodva a háztól.

- Hey Liam! Merre vagy?

- Észak- Angliában.

- Ugratsz haver.

- Nem, Chanelel kirándulunk.

- Szia Niall – láttam alkalmasnak, hogy köszönjek neki.

- Hő, helló Chanel – nevetett fel. – Akkor tényleg nem viccelsz. Hol vagytok? Mit csináltok?

- Erm, kirándulunk? – kérdezett vissza Liam, mire Niall a telefonba csak morgott.

- Kérdésre kérdéssel nem illik válaszolni.

- Most indultunk sétálni – szóltam közbe nevetve. – Te? Megérkeztél Írországba?

- Persze, már itthon vagyok. Srácok, még csak három óra, de alig várom, hogy sörözgethessek az öregemmel – mondta izgatottan, én pedig mosolyogva Liamre pillantottam. – Addig pedig Theo nem hagyja, hogy unatkozzak. Állatkertbe akar menni – nyöszörgött fel.

- Oh, ugyan Niall, vidd csak haza nyugodtan – vigyorgott Liam.

- Menj a fenébe Liam – nevetett. – Megígértem neki, hogy majd közösen elvisszük őt Londonban.

- Rendben, legalább Chanel is megismeri a kis krapekot. Neki, Niallel ellentétben eredeti szőke haja van – szánta nekem utolsó mondatát Liam, amin muszáj volt felnevetnem.

- Na, már, de gonosz vagy!

Időközben elfordultunk balra és a sűrű erdő felé vettük az irányt. Elvigyorodtam, mert nagyon is tetszett a hely, emlékeztetett Londonra és a barlangra. Azt hiszem végig ezen fog járni az eszem.

Annyira elbambultam, hogy észre se vettem, hogy Liam már búcsúzik Nialltől. Gyorsan elköszöntem tőle én is, Liam pedig aztán lerakta a telefont.

- Merre jársz fejben babe? – kérdezte Liam, miközben kézen fogva tovább sétáltunk.

- Semerre sem, csak… kicsit elgondolkoztam.

- Micsodán? – mosolygott rám aranyosan.

- Régen voltam erdőben – adtam az őszinte választ. – Mármint régebben sokat sétáltam, vagy túráztam.

- Egyedül? – kérdezte, én pedig az ajkamba haraptam és fogalmam sem volt róla, hogy milyen választ adjak.

- Mhm, ami azt illeti nem – motyogtam, miközben lefelé néztem és a lábunk együttes mozgását figyeltem a barna falevelek alatt. – Régebben apukámmal jártunk túrázni – nyögtem ki nagy nehezen. Te jó ég, miért ilyen nehéz erről beszélni? – Mikor kicsi voltam. De az nagyon régen volt – ráztam meg a fejem.

- Sokat jártatok? – kérdezett tovább.

- Minden hónapban egyszer.

- Miért maradt abba?

- Mert én nem akartam többet menni.

- Értem – itt lezárult a beszélgetésünk. Szinte biztos voltam benne, hogy Liam az újonnan kapott információkon rágta át magát, míg én próbáltam elfojtani többi emlékeimet.

- Merre megyünk amúgy? – kérdeztem egy kis idő után mosolyogva, mert már eléggé eltávolodtunk a háztól.

- Hát csak úgy megyünk – adta a választ.

- Komolyan? És, ha elveszünk? Hogy jutunk ki innen?

- Hát így – mondta, mikor kijutottunk egy túra útra. A fa állványhoz lépett és elvett egy térképet, majd szétnyitotta, én pedig mellé álltam, hogy rálássak. – Itt vagyunk – bökött a piros pontra. – És lemehetünk a tóhoz – mutatott végig a sárga útvonalon. – Nem hosszú, már csak három kilométer. Aztán pedig ott ebédelhetünk – mutatott egy vendéglő logójára.

- Rendben, menjünk – fogtam meg megint a kezét, míg ő a belső kabát zsebébe csúsztatta a térképet. – De tudod, hogy bajban lennénk, ha éppen nem kötöttünk volna ki erre a jelekkel ellátott túraútvonalra? Most megúsztad.

- Lazíts baby, uralom a helyzetet. Nem csak te jártál sokat túrázni gyerekkorodban – kacsintott rám. – Te jó ég, nagyon sokat voltunk sátrazni – kezdte mesélni. – Imádtam, mikor mentünk. Mindig felkeltünk jó korán, megreggeliztünk és beültünk a bepakolt autóba, majd indultunk az erdőhöz. A szélén egy parkolóban leraktuk az autót, majd mentünk be a sűrűbe. Egy kis tisztáson aztán mindig megálltunk és sátrat vertünk. Én még apánál is jobban tudok egy sátrat összerakni – dicsekedte büszkén. – Emlékszem, hogy mikor a This Is Us –t forgattuk a srácokkal, akkor is elmentünk sátrazni, és míg Harry és Niall egy sátorral vesződtek, addig én két perc alatt összeraktam egyet – vigyorgott, én pedig meglepődve hallgattam a mondani valóját. Wow. Milyen This Is Us és milyen forgatás? – Na, az aztán nagyon jó volt. Sose felejtem el. Magunk voltunk egy kamerával, ami rögzítette, amit csináltunk, és amit mondtunk, hogy később a filmbe jó legyen, de azon kívül csak mi és a természet. És persze rengeteg részlet ki lett vágva a felvételekből. Pedig az is meg volt, hogyan pisiltünk egy –egy fa tövébe, meg éjszaka a horkolásaink.

- Pedig ezeket tuti imádták volna a rajongók.

- Biztosan – nevetett. – Az egyik kissé komolyra sikeredett beszélgetésünket rakták bele este a tűz mellett. Fura volt visszanézni a mozivásznon, hogy miket csináltunk. A koncert felvételek pedig még ennél is durvábbak voltak!

- Lényegében forgattatok egy koncertfilmet?

- Kulisszatitkokkal, igen – bólintott. – A Where We Are lett egy teljes koncert film, amit Milánóban vettek fel, a This Is Us –ban benne voltak a szüleink, a szülővárosaink…

- Sophia? – kérdeztem.

- Barátnők nem voltak benne – mosolygott. – Mármint én akkor csak Sophiával jártam! Úgy értem, hogy barátnők, hogy Louis barátnője és Zayné sem. Habár Zayn akkor kérte meg Perrie kezét.

- Oh, wow, tényleg? És akkor ők…

- Nem régiben felbontották az eljegyzést és szakítottak. Zaynnek látszólag semmi sem kell a régi életéből, kivéve azt hiszem a rajongók.

- Huh, akkor jó – motyogtam.

- Milyen volt vele találkozni? – kérdezte, miközben rám pillantott.

- Mármint Zaynnel? Nem tudom. Nem igazán gondolkoztam akkor. Csak unatkoztam, ő meg rám volt kattanva. Vagyis előbb a kocsimra, aztán… Hé, de fogalmam sem volt róla, hogy ismered őt, meg, hogy egy bandában vagytok. Tényleg. És erről soha nem is beszélgettünk. Nem mintha, olyan sokat találkoztunk volna. Csak kétszer – meséltem.

- Mhm, értem.

Ezután mindketten csendben maradtunk és a beszélgetésünk elapadt. Valószínűleg mindketten a másik mondanivalóját emésztettük és rágcsáltuk át.

- Wow, várj csak, Louisnak volt barátnője?

- Oh, igen, nagyon sokáig. Mármint régóta együtt voltak. Ebben az évben szakítottak. Zayn után valahogy minden kicsit tönkre ment. Louis szakított Eleanoral, nekünk megromlott a kapcsolatunk Sophiával, amit most már persze egyáltalán nem bánok. Csak így visszatekintve arra az időszakra, elég húzós volt.

- De ti srácok mégis annyira erősek maradtatok.

- Muszáj volt. A rajongók miatt. De a színfalak mögött nem volt annyira egyszerű.

- Elhiszem – suttogtam, pedig fogalmam sem lehet az ő érzéseiről. Sosem voltak egészen Londonba jöttemig ilyen szoros baráti kapcsolataim, mint Liamnek és a srácoknak, vagy, mint most köztem és Damonék között. – Na és Harry? Meg Niall? Nekik nem voltak barátnőik?

- Harrynek akadt, de nem sokáig volt együtt senkivel sem. Mindig necces csajokat szedett össze.

- Ezt hogy érted?

- Harry járt egyszer Taylor Swiftel, aki persze Harryvel való kapcsolata után megírta az érzéseit és kaszált vele egy csomót – nevetett továbbra is. – Szegény Harryt mindig is cikiztük a barátnői miatt, olyan szerencsétlen. A legeslegelején pedig sokkal, idősebb nővel szűrte össze a levet, de abba szerintem bele se menjünk.

- Oké – nevettem vele együtt.

- Niallnek pedig sosem volt egy normális kapcsolata. Nem tudom, nehezen esik szerelembe. Nagyon sokszor összehozták őt modell lányokkal, Demi Lovatoval, de persze mindhiába. Niall más típus. Nem szoknyavadász az biztos.

- Hát, azt nem is tudnám róla feltételezni – mosolyogtam.

- Na és Harryről?

- Róla sem!

- Hát pedig Harryt a nagy közönség mindig is annak tartotta.

- Tényleg?

- Igen. Talán azért, mert az elején okot is adott rá. De már egyáltalán nem ilyen. Azt hiszem benőtt a feje lágya.

- Na és neked benőtt a fejed lágya? – kérdeztem tőle vigyorogva, mire csak megállt és magához húzott.

- Szerinted?

- Szerintem nem – csókoltam meg vigyorogva.

[42. - Mindent eltitkolsz előlem!]

Hey babies,

itt is egy újabb rész, Liam szemszögében.:3 Élvezzétek a nyári szünetet, de azért a szombati részekről ne felejtkezzetek el!:D Jó olvasást! Xx♥

Liam James Payne

Chanel úgy szorított magához, mintha az élete múlna rajta. Ajkaimat egyaránt tépte, hajammal együtt. Alig tudtunk az emeletre felbotorkálni és a jó szobába betérni. Gondolhattam volna odalent, hogy ő halál komolyan gondolja a szexszel való kalóriák elégetését. Nem kellett volna rajta meglepődnöm, most már tudom, és egyre jobban megmosolyogtatott a helyzet, a vadsága, az irányítási vágya, végül is az egész, vadóc, szeretnivaló személyisége. Emiatt elhúzódott tőlem és kérdőn nézett rám.

- Mi az? Miért mosolyogsz?

- Tudod azon gondolkoztam, hogy miért lepődöm meg azon, hogy szexelve akarsz kalóriákat elégetni.

- Nocsak, nocsak James. Nem ismersz elég jól – nyomta ajkait újra az enyémekre, ezúttal viszont azon mosolyogtam, ahogy szólított. – Na, mi van? Talán azon is meglepődtél, milyen piszkos jól csókolok?

Felnevettem és ajakaimat a nyakára nyomtam, ő pedig még jobban arrébb fordította a fejét, hogy jobban odaférjek a nyakához.

- Nem lepődtem meg rajta, azt már akkor tudtam, mikor legelsőnek elvesztettem a fejemet – mormogtam a bőrébe.

- Oh, igen, arra emlékszem. Mikor hiba volt és nem szabadott volna megtörténnie. Mhm – hümmögött, én pedig elhúzódtam tőle, hogy a szemeibe tudjak nézni. Érdeklődve nézett rám ő is, míg én egy kósza hajtincset tűrtem a füle mögé.

- Chanel, akkor még Sophiával voltam, és bár nem szabadott volna megtörténnie, ne hidd azt, hogy bánom. Te jó ég, dehogy bánom! Csak akkor, mikor Louis látott minket, nagyon megijedtem. Tudtam, hogy nem bír téged és bár lehet annyira nem ment volna el, hogy elárulja Sophiának, engem ezer százalék, hogy kínzott volna, ha akkor kiállok melletted. Önző voltam, sajnálom.

- Hm, tudod egy ilyen bocsánatkérésre vártam volna akkor is, mikor állandóan próbáltál velem négyszemközt beszélni.

- Akkor még egyáltalán nem láttam így a helyzetet – ráztam meg a fejem, mire felvont szemöldökkel, meglepődve nézett rám. – Mármint, nem, nem úgy! Félreértesz. Hidd el, hogy nagyon rosszul éreztem magamat azután, és tudtam, hogy nagyon megbántottalak. Aztán meg pláne szarul voltam, mikor nem tudtam veled beszélni és sokáig bocsánatot kérni sem – meséltem halkan, miközben ujjaimmal még mindig az arcát cirógattam. – Tudom, hogy kétértelműen viselkedtem, de nem tudtam eldönteni, mit akarok. Összevoltam zavarodva. Veled akartam minden pillanatban lenni, mikor valami mindig visszarántott. És az a valami Sophia volt.

- Hé – húzta magához a fejem és egy könnyed csókot nyomott ajkaimra. – Sophia nincs többé, és nem is fog többé közénk állni – csókolt meg újra és újra.

- Tudom – mosolyodtam el és egy hosszabb csókot adtam neki.

Ezután újra felforrósodott közöttünk a levegő, a hangulat és már megint dudorodtam odalent. Chanel kezeivel a hátamon barangolt, néha végig húzta a körmeit is ott, ami morgás váltott ki belőlem. Eközben egyikünk sem szakadt el a másik ajkaitól, minden áron próbáltam a csókcsatánkból győztesként kikerülni, ám Chanel kemény ellenfélnek bizonyult. Csípőmet akaratosan nyomtam az övének, de még ez sem gyengítette őt el. Engem viszont egyre jobban.

Mikor a számba sóhajtott végre, ezzel egy időben megszólalt a telefonom, de én nem igazán foglalkoztam vele. Chanel nagy nehezen elhúzódott csókjaim elől, így én kérdőn néztem rá.

- Vedd fel – lihegte és elmosolyodott, majd a hajamba túrt.

- Dehogy veszem – nyúltam be hálóingje alá és ujjaimmal medencecsontját kezdtem cirógatni.

- Liam – nyöszörgött fel. – Lehet valami fontos.

- Argh – nyúltam oldalra, majd megpillantottam egy Andyvel közös idióta selfienket, amit hívóképnek állítottam be. – Haver, a legszarabb időpontot választottad ahhoz, hogy érdeklődj felőlem.

- SZIA LIAM NEKED IS – ordította bele a telefonba, én pedig morogva tartottam el a fülemtől, hogy mondjuk, a dobhártyám azért megmaradjon.

- Részeg vagy… - kezdtem, mikor félbe szakított.

- Nem vagyok – röhögte el magát. – Csak mivel te olyan szépen köszöntöttél, muszáj volt valamivel nekem is előrukkolnom. Mi a pálya?

- A barátnőm éppen itt vonaglik alattam, szóval, ha nem haragszol meg, vissza hívnálak – vigyorogtam, Chanel pedig csak megforgatta a szemeit és oldalra fordította a fejét, miközben az ajkába harapott.

- Whoho! Lassíts öreg! Milyen barátnő? Három napja még szomorú single voltál!

- Oh, hát az három napja volt – vigyorogtam.

- Chanel? – kérdezte, mire nekem még szélesebb lett a mosolyom.

- Pontosan – nyomtam rövid csókot Chanel orcájára.

- Tudtam haver. De komolyan hívj majd vissza!

- Jó – nevettem. – Majd holnap. Pá Andy – nyomtam ki vigyorogva, majd leraktam a telót és aztán érdeklődve néztem Chanelre, aki csak mosolygott. – Mi az? – kérdeztem, mire ő csak megrázta a fejét és megcsókolt.

*

Másnap reggel összegabalyodva ébredtünk. Chanel lábai az enyémek között voltak, egyik keze a hasamon, feje pedig a mellkasomon. Általában ő ébred meg hamarabb, most viszont még édesen szuszogott rajtam. Elmosolyodtam és végig simítottam csupasz vállán, majd még jobban magunkra húztam a takarót.

Miközben csupasz bőrét kezdtem cirógatni, fejben összeállítottam a tervet, hogy mit fogunk ma csinálni. Végül mikor megkordult a gyomrom, akkor jutott eszembe, hogy itt valószínűleg semmilyen kaja nincs. Óvatosan a telefonomért nyúltam, aztán feloldottam és keresni kezdtem a közelben egy boltot, ahol legelőször is bevásárolhatunk, hiszen a túrázáshoz is vinnünk kell magunkkal valamit. Találtam egy Tesco –t a városban, így lezártam a telefont, majd az volt a tervem, hogy anélkül, hogy felébreszteném Chanelt, kikelek mellőle az ágyból, töltőre rakom a telefonomat, majd elmegyek a fürdőbe. Ám amint én megmozdultam, megmozdult ő is. Figyeltem amint megdörzsöli a szemét, majd laposakat pislogva nézett körbe, végül pedig fel rám.

- Jó reggelt – mosolyodott el, mire rögtön nekem is mosoly kúszott az arcomra és lehajoltam hozzá, hogy egy reggeli csókkal köszönthessük egymást.

- Neked is – motyogtam a szájába. – Bocsánat, hogy felébresztettelek. Csak pisilni akartam menni.

- Nem baj – gördült le rólam, majd nyújtózkodni kezdett. – Mennyi az idő?

- Fél tizenegy – néztem meg újra, hiszen az előbb elkerülte a figyelmem.

- Már megint jó sokáig aludtunk – fordult az oldalára úgy, hogy velem szemben legyen. – Terveztél valamit mára?

- Igen, először is elviszlek reggelizni, megtömjük magunkat, aztán pedig vásárolunk.

- Vásárolunk?

- Élelmiszert.

- Oh, persze – motyogta és felült. – Akkor öltözzünk. Éhes vagyok – szorította magához a fehér takarót, ezzel előlem eltakarva csodálatos melleit. – Odaadod a bugyim? A te oldaladon van – mosolygott, mire én is felültem vigyorogva és lehajoltam a bugyijáért.

- Parancsolj – helyeztem a kezébe, majd azt megszorítva magamhoz rántottam egy csókra.

Magamra húztam egy fekete farmert, egy kék pólóval, arra pedig a bőrkabátomat vettem fel, valamint a Timberland bakancsomat. A fürdőbe mentem, ahol Chanelen szinte ugyanolyan kék póló volt, mint rajtam.

- Hé babe, együtt jár az agyunk – léptem vigyorogva mögé, majd csókot nyomtam a csupasz nyakára, végül mellé álltam és a tükörbe néztem.

- Vagy leskelődtél – mondta, miközben szempillaspirált vitt fel a szempilláira.

- Én? Én dehogy! – mondtam, és bár úgy tűnhetett, mintha tagadnám, ezúttal tényleg nem leskelődtem. Felnevetett, majd egy parfüm után nyújt, és fújt magára kettőt. – Mhm, imádom ezt az illatot – mondtam, miközben a hajam állítottam be.

- Én is szeretem – vigyorgott és egy rúzst szedett elő a retiküljéből.

Miután elkészültünk beültünk az autómba és a városközpont felé vettük az irányt. A rádióból halkan szólt a zene, Chanel pedig egészen addig dúdolgatott, amíg gondolom, észre nem vette magát, mert aztán elhallgatott. Én csak vigyorogtam rajta, mert roppant édes volt. Lőtt pár képet a városról a polaroid kamerájával, és a készült képeket, csak úgy, mint tegnap, a műszerfalra rakta.

- Mit eszünk?

- Pizza? – néztem rá, persze csak vicceltem és nem szándékoztam tényleg azt reggelizni. Talán vacsira.

- Ne már, reggel van – nevetett.

- Oké, oké. Akkor… Palacsinta? Véletlenül tudok itt egy palacsintázót – kanyarodtam be a kis étterem parkolójába.

- Gondolom, nincs más választásom.

- Dehogynem babe.

- Csak vicceltem, a palacsinta jó lesz – mosolygott, majd mikor leparkoltam hozzám hajolt és egy hosszú csókot nyomott ajkaimra.

- Mhm – mormogtam, ő pedig vigyorogva kiszállt.

 Odabent leültünk a fal mellé egy piciny kis két személyes asztalhoz, majd kinyitottuk a menü lapot és végig néztünk a kínálaton. Elég sok féle palacsinta volt. Egy hölgy felvette a rendelésünket, kávét, narancslevet, és jó pár palacsintát juharsziruppal, Nutella –val, és friss gyümölcsökkel. Miután a pincérnő elment, Chanel legalább olyan elégedetten nézett rám, mintha már megtömte volna a pocakját.

- Na, mi az? – kérdeztem visszafojtva a nevetést.

- Ahogy soroltad a kajákat – vigyorgott. – Máris kevésbé vagyok éhesebb, mhm.

- Rendben – nevettem.

- Ne nevess ki – durcázott be.

- Oh, bocsi babe – nyomtam csókot orcájára, aztán megfogtam a kezét az asztalon és összekulcsoltam ujjainkat.

- És ez után mit csinálunk? – kérdezte izgatottan.

- Lassan a testtel baby. Az még odébb van – mosolyogtam.

- De ne már, hogy most mindent eltitkolsz előlem! Miért? – nyafogott, míg én csak mosolyogni tudtam rajta.

- Babe, de ha meglepi, akkor sokkal nagyobb az örömöd. Azt akarom, hogy a lehető legboldogabb legyél – csúszott ki a számon újra egy őszinte megnyilvánulás, noha ez még lehet kicsit korai volt vele közölni. Upsz.

Végül ő nem válaszolt, csak zavartan mosolygott rám, amiről tudtam, hogy elbasztam, és tényleg nem kellett volna még ilyen komoly dolgot mondanom.

- Ma vissza kell hívnod Andyt – mondta mosolyogva.

- Oh, tényleg. Majd később felhívom – vigyorodtam el, amint eszembe jutott a tegnap este, és hogy milyen szarul időzített.

- Miért vigyorogsz? – kérdezte ő is ugyanígy téve.

- Csak eszembe jutott a tegnap este. Mhm. Tudod. Jó volt – haraptam az alsó ajkamba, az ő tekintetét pedig el sem lehetett volna onnan szakítani. Tehát nem csak engem indít be, hogy ha ő kezd játszadozni a szájával.

Ekkor kihozták az első két adag palacsintát, valamint a kávét és narancslevet, utána pedig a palacsintához tartozó édességeket.

- Jó étvágyat! – szólalt meg először, és már is a gyümölcsök után nyúlt.

- Neked is. Megfigyeltem, hogy állandóan bogyós gyümölcsöket eszel reggelire – mondtam, mikor a Nutella –ért nyúltam.

- Igen – bólintott. – Nagyon imádom őket – kapott be újabb pár szemet. – És megőrülök, ha nem tudok reggelire enni.

- Rendben, ezt megjegyeztem – mosolyodtam el, mire ő is mosolyogva válaszolt.

Bőségesen megreggeliztünk aztán Chanelel harcoltunk egy sort, mert mindenáron ő akart fizetni. Természetesen kinevettem és nem engedtem neki, ami miatt felkapta a vizet és kiment az autóhoz. Miután gyorsan kifizettem a reggelit, kiindultam én is. Az autónak dőlve állt összefonott karokkal, durcás képpel, de amint elé léptem, kezeit az arcomra csúsztatta, magához húzott és hevesen megcsókolt. Nem tudtam mire vélni hirtelen közeledését, de persze egyáltalán nem bántam. Kezemet a derekára fontam és a kocsinak toltam, így közém és a közé préselődött. Lihegve húzódtam el tőle, és miattam megduzzadt ajkait figyeltem, melyek kicsit elvoltak nyílva heves lélegzetvétele miatt.

- Mit is mondtál, hova megyünk? – motyogta, mire én csak egy rövid csókot nyomtam újra a szájára és elhúzódtam tőle.

- Ülj be – mondtam, majd megnyomta a gombot, ami kinyitja a kocsit és elindultam az én felemre. Beültünk, aztán pedig már indítottam is a motort. – Vásárlás – mondtam, ő pedig bólintott.

- Ott majd végre fizethetek én.

- Hah, hát persze – horkantottam fel, mire felém kapta a fejét.

- Liam, ne csináld már!

- Oké, legyen az, hogy közösen fizetünk majd. Mit szólsz?

- De nincs sok készpénzem…

- Akkor fizetek én.

- Liam! Ez nem ér! A szállást is csak te fizeted!

- Baby, én hoztalak el ide lazítani. És a barátod vagyok. Még jó, hogy fizetek mindent.

- De hagyj engem is érvényesülni.

- Baby… - kezdtem sóhajtva, majd megforgattam a szemeim, és úgy döntöttem, hogy ráhagyom. – Jó, fizethetsz te a boltban.

- Most már nem, mert így meg te haragszol rám.

- Dehogy haragszok édes – néztem rá. – Ha annyira akarod, nyugodtan fizethetsz te.

- Köszi – nyomott vigyorogva cuppanóst az arcomra.

Mikor leparkoltam egy kisebb élelmiszer bolt előtt, Chanel kérdőn nézett rám.

- Miért ide jöttünk? Én láttam egy…

- Tudom – vágtam mondani valója közepébe. – De egy Tesco –ban nagy feltűnést keltenénk – mondtam.

- Ugh, igen, igazad van. Menjünk – mosolygott rám, majd kiszállt, én pedig követtem. Mivel itt még bevásárló kocsi sem volt, így elvettünk mindketten egy –egy kosarat. Elkezdtünk mindent bedobálni, ami csak kellhetett, egyszer –kétszer megálltunk gondolkozni, hogy melyik rizst vegyük, vagy, hogy kis üveg vagy nagy üveg Nutella –val tankoljunk fel. Ilyenkor mindketten leraktuk a kosarat a lábaink elé, majd átöleltem hátulról és a vállára támaszkodva tanácskoztunk.

Végül három kosár telt meg élelmiszerekkel. Hagytam, hogy Chanel fizessen a kártyájával, ami annyira boldoggá tette őt, hogy végül már nem is zavart, hogy ő vásárolt be. A tasakokat a csomagtartóba raktuk, majd elindultunk egy zöldséges, gyümölcsös felé.

- Tudod mit nem vettünk? – fordult felém.

- Mit babe?

- Gyümölcsöt reggelire.

- Oh, ne aggódj, nem felejtettem el. Egy zöldséges felé tartunk éppen.

- Tényleg? Ahw! – mosolygott és egy csókot nyomott az arcomra. – Akkor majd én gyorsan beszaladok, és veszek.

- Rendben baby.

Amint megérkeztünk Chanel egy csókot nyomott a számra, majd kiszállt és belibbent az üzletbe, míg én feszes seggét és formás combjait figyeltem. Hihetetlen mennyire jól néz ki, és az még csak szexibbé tette, hogy tudta is magáról, hogy nem néz ki rosszul. Elterveztem, hogy ráérünk délután sétálni menni, addig pedig talán tölthetjük az időt az ágyban is.

- Itt vagyok – mondta, mikor behuppant mellém, én pedig ekkor figyeltem fel mocskos gondolataim közül.

- Mehetünk?

- Igen. Mhm, el sem hinnéd, mennyi finomság volt. Remélem jó lesz az ízük – mondta, miközben bekukkantott a zacskókba.

- Akkor sikerrel jártál – vigyorogtam rá.

- Abszolút! Most merre?

- Vissza a házba. Ki kell pakolnunk. Aztán meg...

- Aztán?

- Aztán meglátjuk, mit csinálunk – vigyorogtam, ő pedig a fejtámlának döntötte a fejét, felém fordult és az ő szájára és vigyor kúszott. Szerelmes vagyok ebbe a nőbe!