[40. - Mindent elkövetek]

Hii babies,
mi van veletek mostanság lolz? Megcsappantak a számok ami a visszajelzéseket illeti.:( 
Um, a résszel kapcsolatban, Lanel, Lanel és Lanel. Mondtam, hogy mostanában CSAK Lanelre számíthattok.:D Remélem nem probléma.:3 Ok, remélem tetszeni fog a fejezet. Nem tudom mit mondhatnék még, így jó olvasást!:D♥ Xx

Chanel Adele Sangster

Mikor végre a felhők eltűntek előlünk, és megpillantottam a hegyet, hatalmas vigyor terült el az arcomon, noha még mindig frusztrált voltam, és alig vártam, hogy odaérjünk. Liam állandóan rám pillantgatott, a tekintetében láttam a vágyat irántam, ami jó érzéssel töltött el. Akartam őt én is nagyon, és mikor megláttam a város táblát, örömömben kis híján felkiáltottam. Liam elvigyorodott, mire én is elmosolyodtam, majd Liam telefonját szuggeráltam, ahonnan szorgalmasan jöttek az utasítások, merre menjen. És bár a környeztet kellett volna figyelnem, csak az kötött le, hogy öt perc múlva a célállomásnál vagyunk. Egyikünk sem szólt semmit, bár ha akartam volna, se tudtam volna. A szám kiszáradt, az alsó felem lüktetett, a combjaimat szorítottam és az ujjaimmal idegesen doboltam. Végül elvettem az egyik vizes üveget és kiittam belőle mindent. Ahogy haladtak el mellettünk a fák, egyre jobban kezdett erdősödni az egész, és azt hittem, hogy már a várost is rég elhagytuk. De valószínűleg nem így volt, hiszen utcatáblák voltak mindenütt felállítva, és a nyilak mutattak arra az irányba, amerre az utca van. Mint túra úton az útmutató táblák.

Házakat nem láttam, vagy nem voltak, vagy igen, csak eltakarva. Tényleg annyira erdőben volt az egész, hogy már –már tátott szájjal meredtem ki a szélvédőn. Mikor Liam vett egy éles kanyart balra megláttam magunk előtt egy gerenda házat nagy bejárati ajtóval, oldalt ablakokkal, a ház szélén kocsi beállóval. Liam lassan leparkolt oda, majd rám nézett.

- Wow – nyögtem ki.

- Megérkeztünk babe. Gyerünk! – szorította meg a térdem, majd kinyitotta az ajtót, kivette a telefonját a tartóból, és kiszállt. Nem haboztam, követtem példáját, és én is kiszálltam, majd becsaptam az ajtót. Addigra ő már kivette a táskáinkat, lezárta az autót és fellépett a verandára. Izgatottan követtem őt, majd megálltunk a bejárati ajtó előtt. Lerakta a táskákat és lehajolt a lábtörlőhöz, amely alól elő húzott egy kulcsot. Rám villantott egy dögös vigyort, én pedig kuncogva megfogtam a táskáinkat, amit aztán ő újra ki is vett a kezemből. Beléptünk a házba, ahol kellemes melegség csapott meg rögtön. Balra pillantva a konyhát, jobbra pedig a tágas nappalit, a hangulatos kandallóval, és pislákoló tűzzel lehetett látni. Azonnal levettem a kabátom és felakasztottam a fogasra. Liam felém fordult, majd magához rántott és megcsókolt.

Ujjaimmal a hajába szántottam és feltúrtam, míg ő a kezeivel szorította a derekam és még jobban magához préselt. Elkezdett hátrálni, engem pedig maga felé húzni, noha egyikünk sem tudta, hogy merre megyünk, hiszen még nem jártunk itt. Erre mikor ő is rájött, elszakadt tőlem, majd megfogta a kezemet, ujjainkat összekulcsolta és egy fa lépcső felé kezdett húzni. Az emeleten benyitottunk az első szobába, ami egy kis tároló lehetett, hiszen fém polcok voltak, megpakolva törülközővel és egyéb más dolgokkal. Liam sietősen visszacsukta az ajtót, majd benyitott a következőbe, ami megkönnyebbülésünkre egy ágyat is tartalmazott. Berántott, becsapta mögöttem az ajtót, aztán rögtön megcsókolt és ezzel egy időben vetkőztetni kezdett. Farmeremet kigombolta, lehúzta a sliccet, majd letolta addig a lábaimon, ameddig tudta. Aztán viszont elvált tőlem, és letérdelt elém, majd lassan lehúzta rólam. A levegőt kapkodva figyeltem mit művel, de ő most hirtelen ráérősre vette a figurát. Kiléptem a farmerből, ő pedig arrébb lökte, majd hatalmas tenyereit a combjaimra csúsztatta, aztán visszarántott magához. Orrát a középsőmnek nyomta és mélyet szippantott, az én szemeim pedig kicsit elkerekedtek és a gyomrom görcsbe rándult. Végül egy nedves, forró csókot nyomott rám bugyin keresztül, aztán állát neki döntötte és szexin felnézett rám. Hajába túrtam, ő pedig villám gyorsan felemelkedett és megcsókolt, eközben pedig az ágyra rakott. A lábaim felvoltak húzva, így ő könnyen a közé térdelhetett. Kezét arcomra csúsztatta és hevesen csókolt, majd eltávolította rólam a pulóvert is. Megbabonázva nézte a melleimet takaró fekete csipke melltartót, én pedig magamban örültem, hogy tetszem neki. Lassan kikapcsolta hátulról, majd azt is eldobta, miközben én még mindig a kezeimen támaszkodva ültem, ő pedig a lábaim között térdelt. Apró csókokkal haladt lentebb a testemen, majd mikor a hasam legaljára ért, nyalintott egyet ott, amitől egy türelmetlen nyöszörgés csúszott ki a számon.

Liam lassan lehámozta rólam a melltartómhoz illő bugyit, én pedig, amint meztelen voltam előtte, elengedtem a kezeimet és hátra huppantam a matracot fedő takaróra. Liam kezét az oldalamon a hónaljamtól kezdve a fenekemig végig húzta, ezzel libabőrt előcsalogatva a testemből. Mutató és középső ujjai fürgén a nőiességemhez cikáztak, majd Liamből is egy nyögés tört fel, mikor hozzám ért.

- Babe – nyögött fel, én pedig egyetértően nyöszörögtem. – Te tényleg átkozottul nedves vagy – mormogta, én pedig tovább nyekeregtem.

- Mondtam, hogy eláztam – nyögtem ki, ő pedig felmorgott.

- Enyém ez a bugyid örökre – mormogta, majd nyelvével lecsapott rám. Hangosan felnyögtem, majd a csípőmet rögtön felé billentettem, mire ő erős kezeivel lefogta azt épp annyira, hogy ne emelkedjen meg.

Nyelve csodákat művelt a középpontomon, körözött, majd megszívta a csiklómat, én pedig nyöszörögve élveztem és fogadtam kíméletlen csapásait, amit nekem szánt. Mikor már majdnem elélveztem, elhúzódott, én pedig csalódottan felnyögtem és durcásan néztem le rá.

- Sajnálom baby, de akarlak – jött fel hozzám, majd egy rövid csókot nyomott az ajkaimra és felállt. – Francba, lent maradt a táskába az óvszer. Mindjárt jövök babe – túrt a hajába, majd már el is tűnt, én pedig visszasüppedtem a párnába, és alig vártam, hogy visszatérjen. – Itt vagyok – jelent meg vigyorogva, majd rám mászott, megcsókolt, közben pedig felgörgette férfiasságára a gumit. – Mehet baby? – búgta a fülembe és forró csókot nyomott az arcomra, miközben ujjai a hajammal játszottak. Válaszul bólintottam, ő pedig még jobban a lábaim közé férkőzött, majd előrebillentette a csípőjét és teljese hossza máris bennem volt.

Mindkettőnkből egy jól eső nyögés szakadt ki, Liam pedig már vadul lökni is kezdett. Nem szégyelltem iszonyat hangos nyögéseimet, egyszerűen nem tudtam visszafogni magam és azt hiszem, Liamnek is tetszett, hogy a nevét kiáltoztam folyamatosan. Erősen ostromolt, és hajszolt a gyönyör felé, közben néha kisebb –nagyobb megszakításokkal egymás ajkait téptük. Keze a csípőmet szorította, míg az enyém levándorolt kerek fenekéhez, és azt markolászta. Elképesztő jó érzés volt, magamban tudni, érezni, a gyönyör pedig egyre csak épült bennem. Liamből is mély morgások törtek fel, ami még jobban megőrjített, és segített, hogy átlendüljek azon a bizonyos nagykapun. Mikor Liam kinyögte, hogy mindjárt, akkor már én is nagyon közel voltam, fogaimat erősen összeszorítottam, egészen addig, amíg meg nem csókolt. Egyik kezem a fenekén volt, míg a másikkal a karjába kapaszkodtam, végül egy utolsó, hatalmas lökés megadta mindkettőnknek, amire vágytunk. Hangosan omlott ez a csodálatos férfi a karjaimba, miközben elérte a csúcsot velem együtt. A hasam végig görcsben állt, a bőröm libabőrödzött, Liam hímtagja rángatózott bennem. Istenem, piszok jót szeretkeztünk!

Kis idő múlva lihegésből feleszmélve csókolt meg mosolyogva Liam, én pedig átöleltem szorosan a nyakát és el sem akartam engedni.

- Mhm, rögtön ágyba csábítottá – mormogta a számba, én pedig elvigyorodtam. – De már kezdek éhes lenni. Elmegyünk vacsorázni? – húzódott el tőlem, hogy a szemeimbe tudjon nézni, közben ujjaival az arcomat cirógatta.

- Ühüm, már én is az vagyok – mosolyogtam rá. – A városba megyünk? – kérdeztem kicsit izgatottan.

- Naná, baby – ült fel, majd lehajolt hozzám és egy ártatlan csókot nyomott a számra. Az alsó ajkamba haraptam, mikor elvált tőlem, ő pedig felmorgott. – Biztos, hogy éhes vagy? – kérdezte.

- Igen – kuncogtam és egy puszit nyomtam a szájára. Kimásztam alóla és az ágy szélére ültem. – Hova dobtad a bugyimat? – fordultam vissza hozzá, neki pedig egy szemtelen, de rohadt szexi vigyor kúszott az arcára.

- Mondtam, hogy az az enyém most már – vigyorgott.

- Te disznó – vágtam hozzá egy párnát, mire ő csak még jobban vigyorgott. – Akkor le kell mennem a táskámért – hajoltam le a pulóveremért.

- Majd én felhozom babe – húzta fel az alsóját.

- Na és a te az alsód miért nem lehet az enyém?

- El kell nyerned – vigyorgott.

- Oh, igen? – vontam fel a szemöldökömet.

- Igen – ment ki vigyorogva, én pedig megcsóváltam a fejemet, és vártam, hogy visszaérjen a táskámmal. Mikor ez megtörtént, lerakta elém, majd leguggolt és kicipzárazta.

- Hej, ez magán tulajdon! – akartam a táskám után kapni, de elrántotta előlem.

- Hm, nem nézhetek bele a táskádba?

- Ami azt illeti, nem!

- Na és miért nem? Talán nem láthatom a ruháidat? Vagy a fehérneműidet? Hm, ezt vedd fel – dobott az ölembe egy fehér csipkét.

- De a melltartóm fekete – nevettem, ő pedig mélyen a táskába túrt.

- Nem tök mindegy?

- Hé, te nem néznél kicsit nagyot, ha fehér melltartó és pink bugyi lenne rajtam?

- Van pink fehérneműd? – búgta, én pedig újból felnevettem. – Hát jó, akkor a bugyihoz tartozó melltartó is az enyém lesz – állt fel, majd megkerülte az ágyat és felvette a melltartómat a földről.

- Jól van Payne, nekem ne hisztizz majd, ha egy Batman –es zoknid nálam landol. Egy hozzá illő alsóval. Talán még pólóval is – gondolkoztam hangosan, ő pedig felhorkant.

- A Batman –es ereklyéimet soha az életben nem nyernéd el tőlem.

- Oh, dehogynem! – álltam fel és magamra húztam a bugyit, majd lehajoltam, hogy kivegyem a melltartót is a táskából. Egészen addig azt gondoltam, hogy Liam is öltözködik, amíg fel nem egyenesedtem és rá nem néztem. De mint kiderült, ő csak állt ott egy helyben, kezében a melltartómmal és bámult engem. – Azt hittem éhes vagy – vigyorogtam rá, majd felvettem a melltartóm, közben pedig direkt húztam az agyát. Elöl bekapcsoltam, majd hátra túrtam a hajamat és Liam elé mentem, de csak, hogy a farmeremet felvegyem. Belebújtam, majd vigyorogva megcsókoltam, miközben bekapcsoltam. – Na, nem öltözöl? – kérdeztem utána, ő pedig csak bólogatva válaszolt és a hajába túrt. A táskámba nyúltam, majd egy csíkos felsőt vettem ki, amibe belebújtam. A hasam kilátszódott belőle, ezért kivettem egy fehér kabátot hozzá, meg az egyik fekete farmeremet és az egyik pár csizmát, amit még a táskába passzíroztam. Lábaimra húztam, aztán kivettem a kis táskát, amiben a sminkes dolgok voltak és találomra egy ajtóhoz mentem, ami tippem szerint egy fürdő volt. Lottózhatnék is így.

A hatalmas fürdő álmélkodásra késztetett. Óriási ablak volt a fákra, a tóra és a hegyre nézve, ahogyan a hálószobában, sőt az egész házban – már amennyit még láttam belőle – is. A középső mosdókagylóhoz léptem és belenéztem a tükörben. A sminkem elkenődött, a hajam kócos volt, de úgy vigyorogtam a tükörképemre, mintha tényleg nyertem volna a lottón. Liam váltaná ezt ki belőlem?

Kifésültem a hajamat, majd lemostam sminklemosóval az elkenődött festéket és felraktam egy alap sminket.

- Tök feleslegesen csináltad, anélkül is gyönyörű vagy – állt mögém és a kezeit a derekamra fonta, majd állát a vállamra támasztotta. Elmosolyodtam és a fejemet az övének döntöttem, majd úgy vizsgáltam őt a tükörben. Szürke felső volt rajta, ami az izmos testére tapadt, így tökéletesen láttam izmainak a körvonalát.

- Nem mindenki így gondolja – válaszoltam a kijelentésére, ő pedig csak mosolyogva egy puszit nyomott az arcomra.

- Ne butáskodj. Gyönyörű vagy sminkkel és anélkül is. Elkészültél?

- Igen – fordultam felé az ölelésében, majd megcsókoltam. Miután elhúzódott tőlem kuncogva letöröltem a szájáról egy kis rúzst, ami az én szám által maradt ott. Ujjainkat összekulcsolta és kihúzott a fürdőből a villanyt leoltva. – Várj – mondtam neki és a táskámhoz masíroztam, majd elő szedtem belőle a rózsaszín polaroid kamerát. Vigyorogva felé fordultam, neki pedig felcsillantak a szemei és kinyújtotta egy kezét velem, amit megfogtam és vissza húzott magához.

- Remélem, van elég tekercsed hozzá – vigyorgott, majd leindultunk. Liam bezárta a házat, majd újra a kocsiba ültünk. Kitoltatott, majd elindultunk vissza a kis erdős úton. Közben fogtam a kamerát és lőttem róla egy képet, amin vigyorgott, de az útra figyelt. A kép lassan kicsúszott alól, én pedig mosolyogva megnéztem.

- Ez nagyon jó lett – mutattam neki, mire egy pillanatra ide nézett.

- Majd az étteremen megnézem jobban – mosolygott. Lőttem még egyet róla, amin nem mosolygott, és azt is a szélvédőre raktam a másikra.

- Ez is nagyon tetszik.

- Na, majd várj csak, mikor én fotózok – vigyorgott.

- Ah – forgattam meg a szemeimet, de közben vigyorogtam.

Kiértünk a kis erdős útról és már rendes aszfalton gurultunk gondolom a városközpont felé. Viszont mikor elhagytuk a várost kérdőn néztem Liamre aki csak rám mosolygott. Nem sokkal később az út szélén megpillantottam egy épületet, és ki is volt írva az étterem neve, így Liam indexelt és lefordult oda. Szintén kis erdős úton gurultunk a parkolóhoz. Mikor Liam leállította a motort, izgatottan szálltam ki az autóból. Liam mellé sétáltam, miközben ide és oda forgattam a fejemet. Kezdett sötétedni, füzérek világították meg az éttermet, belülről fény és zene áradt ki. Liam megfogta a kezem és összekulcsolta az ujjainkat, majd rám nézett, én pedig akaratlanul is felé fordítottam a fejemet, hogy tekintetünk találkozhasson.

Arcán elképesztően szép mosoly ült, ami meggyengített, a lábaim pedig maguktól remegni kezdtek. Ajkait egy rövid időre enyéimre nyomta, aztán pedig elindultunk a lépcsők felé, hogy minél hamarabb az étteremben ülhessünk.

A vendéglő belül ugyanolyan hangulatos volt, mint akárcsak kívülről. Minden asztalnál ültek, és már kezdtem elszomorodni, hogy lehet, mégsem tudunk itt vacsorázni, tekintve, hogy nincs hely, de akkor felbukkant egy pincér és kikísért minket a teraszra. Odakint meglepődésemre senki sem ült, és hamar mi is kettesben maradtunk. A mosoly letörölhetetlen volt az arcomról, ahogyan Liamnek is. Kihúzta a székem, én pedig helyet foglaltam, aztán leült velem szemben ő is.

- Tudod, szemtelenül könnyen sikerül levenned a lábamról.

- Oh, tényleg? – vonta fel a szemöldökét, majd már hozták is az itallapokat, így a beszélgetésünk egy kis időre a levegőben lógott. – Szóval, leveszlek a lábadról, hm? – szólalt meg vigyorogva Liam, amint újra egyedül voltunk.

- Hát, néha sikerül, és ezt most egy olyan alkalom.

- Nem akarom, hogy azon aggódj, felismernek –e, és ha igen, hányan látnak minket. Tudom, hogy van egy ilyen állandó gondolatod, mert látom az rajtad, az arcodon, de leginkább a szemeidben. Megértem, miért félsz tőle, szóval mindent elkövetek, hogy biztonságban legyél – mondta komolyan, nekem pedig egyszeriben kiszáradt a szám, és azt se tudtam, mit válaszoljak erre. Te jó ég, ha tudná, miért félek a lelepleződéstől.

Idióta, nem helyénvaló gondolataimat száműztem a fejemből, és hamar egy szégyellős mosoly kúszott az arcomra. Szavai nem csak elgondolkodtattak, de meg is melengették a szívemet. Azt akarja, hogy biztonságba legyek.

- Köszönöm – mindez volt, amint halkan tudtam mondani. Áthajoltam az asztalon és számat könnyen tapasztottam az övére. Csókja teljesen megnyugtatott, noha a szívem hevesen dobolt a mellkasomban tovább.

Liam megajándékozott azzal a lélegzetelállító mosolyával, majd kinyitotta az ital lapot, míg én újonnan elvesztem a csodálásában. Alsó ajkát beszívta, ami csak arra engedett következtetni, hogy élvezi, amit vele művelek, és azt is, amit ő velem. Mosolygásra késztetett minden cselekedete, és mikor felnézett a szemeimbe, ezzel tudtomra adva, hogy észrevette, hogy megbámulom, arcom enyhe pírba borult. Ajkai közül édes kuncogás csúszott ki, én pedig úgy döntöttem, hogy az itallapnak szentelem a figyelmem. Kinyitottam és a borokat kezdtem nézni, mikor leesett, hogy borozni biztos nem fogunk, hiszen Liamnek vezetnie kell.

- Khm, mit igyunk? – kérdeztem meg bizonytalanul és felpillantottam rá.

- Hát, én is szívesen fogyasztanék alkoholt, de akkor nem tudnánk hogyan vissza menni a házba, itt ragadni meg nem akarok, mivel itt nem hiszem, hogy bármilyen ruhadarabot is lehámozhatnék rólad – mondta és a szemeimbe nézett, én pedig az alsó ajkamba haraptam.

 - Nekem pedig el kell nyernem az alsó gatyádat.

- Igen – nevetett fel. – Szóval én kólát szeretnék. Te?

- Jeges tea jó lesz – csuktam be az itallapot és mosolyogva hátradőltem.

- Citromos, vagy barackos?

- Barackos – válaszoltam, ő pedig már intett is a pincérnek, aki ahogy ide ért, Liam a kezébe nyomta a két kis barna könyvet. Rendelt, majd ő is hátra dőlt és mosolyogva vizslatott.

- Szóval elakarod nyerni az alsómat? – vonta fel a szemöldökét, én pedig oldalra döntöttem a fejemet és megtámasztottam a kezemmel.

- Kivéve akkor, ha visszaadod a komplett fehérnemű szettet, amit elvettél tőlem.

- Ó, ne tégy már úgy, mintha annyira nagyon hiányozna az a bugyi és melltartó. Ezer másik van még, sőt, ha szeretnéd, veszek neked újakat – villantott egy szexi vigyort, én pedig tiltakozásul felnyögtem.

- Még csak azt kellene! Kösz nem, majd én kiválasztom magamnak, hogy milyen bugyit és melltartót szeretnék hordani!

- Most már csak azért is rendelni fogok pár dobozzal. Ne aggódj, jó az ízlésem – vigyorgott.

- Komolyan alsóneműkről beszélgetünk? – nevettem fel.

- Te kezdted – kacsintott. – Az alsómra pályázol.

- Hidd el nekem, hogy megfogom szerezni! – dőltem előre és kacéran rávigyorogtam, míg kihúztam a hátamat és melleimet előre düllesztettem, csak hogy legyen min legeltetnie a szemét. Liam barna szemei rögtön odaugrottak, ahova kellett, míg ajkai közül egy sóhaj csúszott ki.

[39. - Lenne kedved kirándulni?]

Hii babies,

itt is van a következő részt! Elképesztően örültem a három kommentnek, és hat pipának, amit az előző részre kaptam!:3 Ti vagytok a legjobbak!♥ A mai részben történtek csak úgy spontán jöttek, melyet egyáltalán nem bánok, hiszen eléggé jó kis részek következnek ezután... csak ne húztam volna el ennyire! A cím mindent elárul, szóval sok titkolni valóm nincsen.:D Imádom ezeket a Lanel momenteket írni, és meg egy ideig nyugisak lesznek a részek, de ígérem nektek, hogy aztán felforrósodik a helyzet, de nem úgy, ahogy elsőnek gondoljátok!:D Hiszen úgy minden részben felforrósodik lol. Okay nem dumálok többet össze -vissza, jó olvasást! Xx♥

Chanel Adele Sangster

Másnap reggel Liambe gabalyodva ébredtem fel. Kezei a hasamon voltak, feje a melleimen, a szobát egyetlen zaj töltötte be, az pedig az ő szuszogása volt. Elmosolyodtam és feltekertem az egyik ujjamra egy hajtincsét, miközben az arcát kezdtem cirógatni. Lábai az enyémeken pihent és semmi pénzt nem adtam volna azért, hogy cseréljek mással. Furcsa volt, hogy ennyire közel engedtem magamhoz. Mind fizikailag, mind érzelmileg. Igazából mindenhogyan.

Ledöntötte az összes eddig felépített falaimat és valamiért nem bántam. Vagyis, abban a pillanatban nem. Minden percét élveztem annak, amit vele tölthettem, de ugyanakkor tudtam, hogy nem vehettem őt biztosra. Akármikor történhetett valami, ami azt okozta volna, hogy az útjaink kettéváljanak majd. És megvallva az igazat, nem álltam rá készen. Részben mert nem is akartam, és mert nem is tudtam, hogy hogyan kellett volna felkészülnöm arra, hogy esetleg elhagy, vagy én elhagyom őt, vagy más ember áll közénk. Az utóbbi opció talán nem is olyan félelmetes, hiszen itt volt Sophia, az akadály kettőnk között, de Liamet oly’ annyira nem érdekelte már, hogy szinte sajnálatot éreztem a lány iránt. Na, jó, ez nem igaz, mert megcsalta őt. Sose tudnám sajnálni, vagy kedvelni. Mindenesetre, ha úgy vesszük, legyőztem őt.

Gondolataimból kirázódtam, amikor Liam legördült rólam. Már azt hittem, hogy felébredt, de csak a másik oldalára fordult és magához ölelte a párnát. Ezen megint elmosolyodtam, aztán nagyot sóhajtva kikeltem az ágyból. Magamra vettem Liam ingjét, ami tegnap volt, rajta és ami szintén a földön végezte, aztán a hajamba túrva néztem körül a szobában amint a bugyim után kutattam. Nem ez volt az első eset, hogy Liam szanaszét dobálta a ruháimat és másnap alig találtam meg őket, szóval nem voltam meglepődve. Viszont mikor megláttam a fekete darabot az egyik éjjeliszekrényen elhelyezett kislámpán fenn akadva, az arcomat egy mélyvörös árnyalat vette uralma alá.

Halkan kiindultam és lesétáltam a hosszas lépcsőfokokon melyek az alsó szintre vezettek. Jó néhányszor éreztem már úgy, mintha otthon lettem volna, holott Liam házában voltam. Nem tudtam eldönteni, hogy ez jó dolog volt –e vagy sem. Hiszen otthon éreztem magam nála! Ez több mindent elárult annál, mint amit én valaha is, szavakkal ki tudtam volna vagy egyáltalán ki szerettem volna fejezni.

Időközben beértem a konyhába, ahol első utam rögtön a luxus kávéfőzőhöz vezetett. Kiválasztottam egy krémes kávékapszulát, majd belehelyeztem kettőt, alá raktam egy átlátszó falú bögrét és egy fehéret, majd megnyomtam a gombot, amelyiken két adag állt, a gép pedig azonnal el is kezdett dolgozni. Ezután a hűtő elé álltam. Kedvem volt egy kis rántottához, így miközben az készítettem, elővettem a felszeletelt kenyeret a szekrényből és beletettem két darabot a pirítóba. Miután azok elkészültek, beleraktam még kettőt Liam számára, az enyéimet pedig megvajaztam. Mire kész lett a másik két kenyér, addigra a rántotta is, így kiszedtem két fehér tányérra és az egyikről az ételt se perc alatt eltüntettem onnét. Mosogatóba helyeztem az edényt és az evőeszközöket, amelyeket használtam, majd egy tálcára helyeztem a tányért. Mellé raktam a két szelet pirítóst, aztán elővettem egy üvegpoharat melybe hideg narancslevet öntöttem. A tányér mellé helyeztem egy villát illetve szalvétát is, majd a kávéját is megcsináltam, oda raktam azt is, végül összeszedve minden egyensúlyom, az emelet felé igyekeztem.

Nem ért meglepetésként, amikor megláttam Liamet az ágyon, teljesen kiterülve. Azonban mikor az ajtó becsukódott mögöttem, a fejét felemelte, arcán egy széles mosollyal.

- Jó reggelt, Miss Sangster - vigyorgott rám aztán visszafeküdt mikor már közelebb értem az ágyához. – Merre tetszett lenni eme csodás, esős reggelen?

- 'Reggelt, Mr. Payne - válaszoltam ugyanolyan udvariassággal, minden tehetségemet beleölve a színjátékba. Egy kicsiny százalék Brit sem volt bennem, az akcentusomról nem is beszélve. Ha valamiben rossz voltam, akkor ez az volt. – A konyhában, reggelit készítettem. Remélem ízleni fog.

- Na, nézzük! - jegyezte meg amint felült az ágyban. A takarót feljebb húzta az ölébe, aztán egy párnát tett a lábaira és összeütötte a kezeit. Az ölébe helyeztem a tálcát, majd ledőltem a lábaim elé keresztbe az ágyon. – Hmm. Te nem eszel? - kérdezte, míg egy nagyot szippantott a gőzölgő ételből.

- Már ettem, mert mikor kész lett ne bírtam várni.

- Pfft, kösz szépen – jegyezte meg álfelháborodottan, amin mosolyognom kellett. – Na, és mit akarsz ma csinálni?

- Esik az eső, nem sok mindent lehet – vontam vállat. – Van valami ötleted?

- Ami azt illeti, folytathatjuk a tegnap estit – kacsintott rám amint bekapta a villáján lévő tojást.

- Inkább tömd a fejed – kuncogtam és felültem, hogy magamhoz tudjam venni a telefonom, ami az egyik éjjeli szekrényen pihent. – Nem hiszem el, hogy már lassan egy óra és még csak most keltünk fel.

- Én úgy érzem, mintha nyolc –kilenc óra lenne – mondta Liam.

Elhúzott szájjal hümmögtem, míg a telefonomat nyomkodtam. Nem igazán tudtam mit mondani a kijelentésére, szóval csak a levegőben hagytam az egészet, míg az el nem párolgott.

- Köszönöm a reggelit, finom volt – dőlt le mellém s ajkait az arcomra nyomta egy édes kis puszi formájában, majd hozzám bújt, miközben ajkaival folyamatosan puszikkal lepte el a bőrömet.

- Liam – szóltam rá miközben kuncogtam, hiszen amint puszilgatott, csiklandozta a bőrömet.

- Mondjad – suttogta s ez csak azt érte el, hogy még jobban pisilnem kelljen.

- Ha nem hagyod abba, akkor összepisilem az ágyad – fenyegettem meg, noha igazat mondtam.

- Úgy sem tennéd – mondta, azzal elhúzódott tőlem. – De nem leszek gonosz. Tudom, hogy milyenek a lányok. Kis hólyag, hamar kell pisilniük.

- Oh, ezt még megbánod, Liam Payne! – mondtam, amint sebesen felkeltem mellőle és a fürdője felé vettem az irányt. Miután elvégeztem a dolgomat, megmostam az arcomat, végül gondoltam egyet és kimostam a fogaimat a fogkeféjével. Amint kiléptem a fürdőből megláttam, hogy a telefonját nyomkodja, végül lehasaltam mellé, ő pedig ezzel együtt kilépett a Safari –ból és megnyitotta a Twitter –t. Lerakta maga mellé a kéken világító telefont, majd felém fordult és ajkait gyorsan enyéimre nyomta. Mindketten vigyorogtunk, mikor elváltunk egymástól, majd a kezét felemelte, én pedig a mellkasára raktam a fejemet és figyeltem, ahogy szörfözni kezd a neten.

- Nekem már van egy ötletem, hogy mit csináljunk ma.

- Tudom. Folytathatnánk a tegnap estét – fogalmaztam meg a gondolatát, mire felkuncogott és végig simított mutató ujjával az arcomon.

- Most másra gondoltam, de ha te nagyon ragaszkodsz hozzá…

- Csak mondd, hogy mit találtál ki Liam – szakítottam félbe.

- Lenne kedved kirándulni?

- Kirándulni? Persze! Hova? – emeltem fel a fejemet, ő pedig vigyorogva nézett rám, miközben az ujjával tovább simogatta az arcomat, majd a hajamat a fülem mögé tűrte.

- A hegyekbe. Szóval van kedved?

- Naná! Menjünk!

- Reméltem, hogy ezt fogom hallani. Összepakolok, aztán haza doblak, neked is összepakolunk és mehetünk.

- Rendben – bólintottam és fel is ültünk. Míg Liam egy sport táskába kezdett pakolni, addig én magamra vettem a tegnapi cuccaim, aztán rendbe szedtem a fejem. – Több napra megyünk? – döbbentem le meglátva a teli sport táskáját.

- Persze baby.

- De mikor lesz koncert?

- Még több, mint egy hét múlva. Majd visszajövünk jövő hét hétfőn, vagy kedden.

- És hol alszunk?

- Babe, az legyen meglepetés.

- De Liam, miattam nem kell… Vagyis alig vártad, hogy Londonban legyél végre újra, meg hogy itthon aludj és hogy pihenj…

- Baby, szeretnék elmenni veled – lépett elém, és megfogta a kezem. – Londonban lehetek még nagyon sokat, miért ne mehetnénk most el kirándulni?

- Mert utazásból áll az életed, és…

- De nem miattad csinálom, vagyis miattad csinálom, de nem úgy, hogy én nem szeretném. Szeretnék a hegyekbe menni. Voltál már Észak- Angliában?

- Nem…

- Akkor itt a lehetőség! Készen vagyok, te is? Mehetünk?

- Mehetünk – bólintottam, ő pedig mosolyogva megcsókolt.

Beültünk Liam fekete Ferrari –jába, majd elindultunk hozzám. Az úton az ajkamat rágcsáltam, de közben a vigyor letörölhetetlen volt a képemről. Izgatott voltam a hirtelen jött kirándulástól. Hova megyünk? Azon kívül, hogy a hegyekbe Észak-Angliába? Biztosan sokat fogunk autózni. És hol fogunk aludni? Hotelben? Panzióban? Fakunyhóban?

- Na, mi az? – nézett rám ő is vigyorogva, én pedig csak mosolyogva megvontam a vállamat.

- Izgatott vagyok – vallottam be.

- Ennek örülök. Én is.

- Az időjárás milyen lesz? Megnézted?

- Tényleg, azt elfelejtettem. Mindegy, pakolj be mindenfélét. Én is így tettem. Még fürdőruhát is – vigyorgott.

- Mhm, rendben – bólintottam.

Otthon aztán átöltöztem, fekete farmert húztam a lábaimra, egy szürke, fekete pulcsival, amin Different felirat állt, kiválasztottam hozzá egy plüss halvány rózsaszín kabátot, hiszen a hőmérséklet lehetett vagy 5 -6 Celsius és nem akartam megfázni. Fekete, fűzős, bőr bakancsot húztam a lábaimra, a hajamat csak kifésültem, sminket pedig nem is tettem fel. Kivettem az egyik szekrényből egy Louis Vuitton utazó táskát és elkezdtem mindenféle ruhát belepakolni, ahogy Liam mondta. Addig ő, nem messze tőlem kényelembe helyezte magát a világos színű kanapén, és a telefonján netezett. Minden kellhető dolgot bepakoltam, fogkefétől kezdve, tusfürdőig, törülközőket és két doboz óvszert is mélyesztettem a táska aljára. Ezt persze Liam nem vette észre, végül pedig telefontöltőmet, pénztárcámat és fülhallgatómat felkapva feltápászkodtam.

- Készen vagyok – fordultam Liam felé, aki már mosolyogva el is rakta a telefonját, felállt és kézen fogott.

- Menjünk baby – vigyorgott izgatottan, és nem tudtam én is nem vigyorogni.

Órák múlva az autópályán utaztunk szakadó esőben, és bár Liam ígérgette, hogy ahova megyünk, ott jobb idő lesz, vagy legalábbis az eső nem fog esni, ám már csak alig ez órára lehettünk, és a helyzet még mindig kilátástalan volt.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire messzire eljövünk, már a negyedik órája ülünk az autóban, és lassan a pisilnem is kellett. Arról nem is beszélve, hogy kicsit haragudtam Liamre, amiért ilyen messzire hoz, hiszen neki pihennie kellene, nem négy –öt órát vezetni, és kirándulgatni. És mikor ezt szóba hoztam, édesen mosolyogva biztosított arról, hogy ez neki egyáltalán nem fáradtság, és ne érezzem úgy, mintha ezt az egészet én erőltettem volna rá.

- Szerintem a következő benzinkútnál megállok.

- Rendben, már mondani is akartam – válaszoltam neki. – Pisilnem kell, és éhes is vagyok.

- Oké, akkor megállunk. De felezzünk el egy szendvicset, mert szeretném, ha ott is ennél.

- Oké – mosolyogtam rá. – Szóval egy óra múlva, ha megérkezünk, nem lesz ilyen takony idő? – kérdeztem vigyorogva, persze csak azért, hogy húzzam az agyát.

- Igen, nem lesz olyan idő! – válaszolta, de nem nézett rám, és tudtam, hogy már ő is egyre jobban kételkedik állításában.

Nem sokkal később megálltunk egy benzinkútnál.

- Menj be, pisilj, vegyél egy szendvicset, meg innivalót, aztán gyere vissza, én addig tankolok és fizetek.

- Rendben – mondtam, de mielőtt kiszállhattam volna, Liam a kezét a térdemre rakta, ami miatt visszafordultam felé. Ő csak mosolyogva közelebb hajolt hozzám, majd megcsókolt. Ezután mosollyal az arcomon léptem be a nagy benzinkút épületébe, ami egyben étterem is volt. Megkerestem a mosdót, utána pedig vettem egy hosszú salátás szendvicset és két vizet. Liam addig fizetett a tankolásért, majd hamarabb kiindult, és miután beült, köszöntem és kimentem én is. Remélhetőleg nem keltettünk feltűnést.

- Milyen szendó? – kérdezte, és kihajtott vissza az autópályára.

- Sonkás, sajtos, salátás. Kibontottam és felé tartottam, mire beleharapott, utána pedig én is.

A fél szendvicstől már nem korgott a gyomrom és mivel vizet is ittam rá, és pisilnem sem kellett, jobban bírtam az út hátralévő felét.

Liam keze a combomon volt, fel és le simogatta, de sokkal inkább kedvességből, mint erotikából. Szerintem fel sem tűnt neki, az útra koncentrált, egy kézzel simán vezetett. Hiába láttam csak oldalról, gyönyörű arca volt. Homloka néha kis ráncokba szaladt, amiket kedvem lett volna csókjaimmal kisimítani. Végül aztán feltűnt neki, hogy figyelem, így mosolyogva rám nézett.

- Mi az babe? – állt meg a keze a combon végül, én pedig hozzá hajoltam és csókot nyomtam a nyakára. – Mhm – sóhajtott fel, én pedig vigyorogva húzódtam el tőle. – Csak egy puszit kapok? – kérdezte, én pedig megint odahajoltam hozzá és újra megcsókoltam a nyakát, miközben ő az utat figyelte. Aztán visszahúzódtam és egyenes háttal hátra dőltem, ő pedig visszahúzta kezét a kormányra. Kis idő múlva vigyorogva vezettem én a kezemet a combjára, mire rám nézett egy pajkos, kisfiús vigyorral.

Egyre fentebb kezdtem vezetni a kezem a combján, ami miatt bent tartotta a levegőt. Hamar világossá vált neki, hogy mire készülök, de nem szólt érte, aminek őszintén örültem. Kezemet a dudorára csúsztattam farmeron keresztül, mire édesen beszívta a levegőt és rám nézett. Ártatlan vigyort villantottam felé, majd ott hagytam a kezem és az ablakon bámultam ki.

Éreztem, hogy már csak ez is izgatja őt. Hát, hogy ne izgatta volna. Tenyerem teljesen rá simult farmeren keresztül, arcomon pedig apró mosoly volt, hiszen élveztem. Végül simogatni kezdtem, ami miatt fél szemmel rám pillantott, de még mindig nem szólt semmit.

Ujjaimat felvezettem öve csatjához, majd lassan kezdtem kicsatolni, kigombolni a farmerját. Gyorsan emelkedett és süllyedt a mellkasa, amit szívesen végig csókoltam volna, de itt nem lehetett. Ő vezetett, én pedig már így is elég veszélyes zónákra tértem.

Alsójával együtt aztán elkezdtem dörzsölni, ami végre előcsalta belőle az első nyögést, melyet vigyorogva díjaztam azzal, hogy rámarkoltam férfiasságára.

- Chanel – csúszott ki a nevem a száján suttogva, összeszorított fogakkal.

- Mondjad baby – búgtam halkan, ő pedig csak élesen beszívta a levegőt. Megint rámarkoltam, amitől felnyögött és a fejét a fejtámlának döntötte, szemeit szigorúan az úton tartva, noha észre vettem, hogy lassultunk, mióta belekezdtem a kis játékomba.

- Bassza meg – sziszegte. – Nem jó ez így, hogy itt merevedést csinálsz nekem. Kitudja, mikor kerülünk még ágyba.

- Miért kell ehhez ágy? És kimondta, hogy merevedést csinálok neked, aztán pedig úgy hagylak? – kérdeztem kacéran, mire válaszul felnyögött én pedig elvigyorodtam és ajkaimat a nyakára nyomtam újfent.

Egészen belemelegedtünk a dolgokba, teljesen felé fordultam az ülésben, és a kezemmel kényeztettem őt, természetesen alsóján keresztül. Folyamatosan nyögött és nyöszörgött, én pedig átkozottul élveztem.

- Chanel… - lihegte. – Erősebben – szűrte ki a fogai között, én pedig erősen rámarkoltam, amitől megint hangosabban nyögött. Ekkor már a vészhelyzet sávban haladtunk lassan, és egyáltalán nem érdekelte őt se, meg engem se, hogy szabálytalan dolgot csinálunk. – Oh, jaj! – kiáltott fel, mikor túl erősen szorítottam meg duzzadt középsőjét, de ez sem érdekelt. – Chanel hagyd abba! Elfogok élvezni! – kiáltotta, mire én megálltam, majd lassan két ujjammal lentebb húztam alsó gatyáját, és engedtem, hogy merevedése kiszabaduljon az anyag fogságából. – Bassza meg! – káromkodott, én pedig kezemmel összefogtam a hajam, majd a pulcsimba dugtam és lehajoltam a lábához. Lassan és élvezettel csúsztattam a számba férfiasságát, elő váladékát azonnal megéreztem. Lehunytam a szemeimet, és annyit kaptam be, amennyit csak tudtam. Nem kellett neki több, azonnal a számba élvezett, én pedig egy kis idő után cuppogva elengedtem a merevedését. Hangos lihegése töltötte be a kocsit, én pedig az ajkamba haraptam, ahogy végig néztem rajta. A világon a legszexibb látvány volt.

Erotikus kis akcióm során Liamet alaposan megjutalmaztam, de engem mégis mikor fog ő megjutalmazni? Azt hiszem még sosem áztam el ennyire, mint most, és egyre kellemetlenebb volt felizgultan, Liam hímtagjával szemeznem.

- Liam – suttogtam, csak hogy, feleszméljen. Már rég nem mentünk, álltunk egy helyben, az eső már nem esett, az ég kezdett kitisztulni. – Liam – csúszott ki nyöszörögve a neve a számon, és esküszöm nem szándékos volt. Túl sok volt nekem, és fájón vágytam a megkönnyebbülésre. – Könyörgöm, induljunk. Nem tudod elképzelni, milyen nedves vagyok – suttogtam, hogy észhez térjen, mire felém fordította a fejét, szemei elkerekedtek.

- Oh, baby – sóhajtott fel és felemelte a fejét, majd a hajába túrt és végre visszarakta hímtagját a helyére. Kivoltam a látványtól.

- Mennyi idő még? – suttogtam, mire ő újra rám kapta a fejét.

- Harminc perc körülbelül. Mindjárt ott vagyunk. Mennyire…

- Nagyon –nagyon – szakítottam félbe, és úgy szorítottam a combjaimat egymáshoz, mintha az életem múlt volna rajta.

- Te jó ég! – fújta ki a levegőt, majd a gázra taposott.

[38. - Szemtelen vagy Batwoman]

Hii babies,

ne haragudjatok, amiért az előző rész elejére nem írtam, de Beccsu rakta ki helyettem szombaton, mert én Magyarországra utaztam. És hát mondtam neki, hogy íron valamit az elejére, de nem tette meg lol.:D 

Ugh, alig várom a nyári szünetet, és a gondolat, hogy még egész júniusban mennem kell, sírba visz. Mindegy, nem akarlak untatni titeket.:D Köszönöm szépen a visszajelzéseket, pipákat és kommenteket, minden egyes kattintásnak és nekem szánt sornak nagyon örülök.:3 Jó olvasást!♥ X

Chanel Adele Sangster

Csend telepedett ránk az autóban, majd feltűnt, hogy Liam felé haladunk. Nem szóltam semmit, hisz attól még, hogy felé megyünk, attól még mehetünk teljesen máshova. Ám nem sokkal később befordult az utcájába, és leparkolt, a hatalmas, fényűző háza előtt.

- Hozzád jöttünk? – kérdeztem, mire mosolyogva bólintott és leállította a motort. Kiszállt, én pedig követtem a példáját, nehogy megelőzzön, és megint ő nyisson nekem ajtót. Mosolyogva megfogta a kezem, lezárta az autót, majd húzott a kapuhoz. Beütötte a kódot, mire az zúgva kinyitódott. Végig mentünk a kis ösvényen, majd fel a lépcsőn a bejárati ajtóhoz. Előszedte a kulcsait, kinyitotta, és máris a meleg házban voltunk.

Kíváncsian vártam, hogy mi fog történni, persze azt se bántam volna, ha egyszerűen csak levetkőztetett volna és az ágyába bújtunk volna. Ám ehelyett megkért, hogy várjak az előszobában, majd magamra is hagyott, és korábbi állítását megcáfolva, miszerint rossz vagyok, jó kislányként viselkedtem, és ott maradtam, ahol kérte. Még csak leskelődni sem próbáltam meg, hanem vártam Liamre, aki nem sokára vissza is tért.

- Gyere – fogta meg újra a kezem, majd húzni kezdett a folyosón, a nappaliba, ahol semmi extra nem volt. Alsó ajkamba harapva néztem körül, de ő csak tovább húzott az eltolható üvegajtóhoz. Kiléptünk a teraszra, onnan le a fűre, és már láttam, hogy mivel készült nekem.

Nem messze tőlünk egy hatalmas fehér vászon állt, előtte ízléses kerti bútorok hevertek, két személyes kerti ágy, kis asztal, fotel, díszpárnák és pokrócok. Az egyik kerti ágy mellett volt néhány tányér lefedve, boros vödör pedig a fűben, jéggel és persze egy üveg borral együtt. A hatalmas tölgyfán füzérek égtek, amik hangulatos világítást adtak az egésznek. Összességében annyira jól nézett ki, hogy kedvem lett volna megörökíteni az egészet. Hihetetlen, mennyit fáradozhatott ezzel Liam, és még csak olyan sok ideje nem is volt rá. Talán ha egy órát voltunk külön.

- Tetszik? – szakított ki a gondolataim közül, én pedig rögtön bólintottam válasz képen.

- Nagyon Liam. Gyönyörű ez az egész.

- Huh, tényleg tetszik? – kérdezte, és amint elbírtam szakítani a tekintetem a látványtól, rá néztem, pontosan a gyönyörűen csillogó barna szemeibe.

- Igen, nagyon tetszik Liam. Elképesztő. Mit fogunk nézni? – kérdeztem rögtön, ő pedig felkuncogott és közelebb húzott a füvön. Leültünk az egyik kerti ágyra, ő pedig szét is bontott egy takarót, és rám terítette.

- Három filmet választottam, és fogalmam sincs, melyik mellett fogsz dönteni. Természetesen megnézhetjük mind hármat – nevetett, én pedig egyre izgatottabb lettem a filmválasztása miatt.

- Mi az a három film?

- Hát az egyik a Másnaposok – kezdte, én pedig felnevettem. Természetesen láttam már a filmet, és megvigyorogtatott, hogy pont ezt választotta. Rá vall, ez annyira pasis. – A második a Batman.

- Batman, komolyan? – nevettem fel, neki pedig felcsillantak a szemei.

- Szereted? – kérdezte izgatottan.

- Még nem láttam.

- Oh, nem probléma! – vigyorgott. – És a harmadik pedig egy nőiesebb, romantikusabb, hiszen a nők ezt szeretik.

- Hm, kíváncsi vagyok. Szóval? – vontam fel a szemöldököm.

- Titanic.

- Liam, ennél jobban már nem is választhattál volna – nevettem és átöleltem, ő pedig mosolyogva visszaölelt.

- Most miért? – kérdezte kicsit értetlenül, én pedig abba hagytam a nevetést, nehogy megsértsem vele.

- Pasis választás – vigyorogtam. – Tipikus pasis. Két vígjáték és egy romantikus. Hát persze – vigyorogtam. – És bár szeretem a Titanic –ot, a Batman –t akarom nézni!

- Tényleg? Úgy bíztam benne, hogy ezt választod, bár nem sok esélyét láttam! Imádom a Batman –t!

- Tudom – mosolyogtam. – És mivel nem láttam, természetes, hogy azt választom.

- Szuper! Akkor esetleg, tálalnám a vacsorát, amit nem én készítettem, hanem rendeltem, de remélem ízleni fog. Aztán pedig megnézzük a Batman –t!

Mosolyogva bólintottam, közben pedig feljebb ültem az ágyon. A tányérok felé fordult, majd egyszerűen megfogta az egyik reggelizős tálcát, hiszen lábai voltak, amin megállt az asztalon, és elém rakta. Felült velem szemben, majd elvette a másikat is, és levette a fedőt az ételekről.

- A kedvenc éttermedből rendeltem.

- Komolyan? A WHTIE BOMB –ból? – csillantak fel a szemeim, ő pedig elmosolyodott és bólintott, majd az egyik tányér fedője után nyúlt és levette azt. Úgy tettem, mint ő, ám én a főételt fedeztem fel magam előtt.

- Tudom, hogy nem vagy finnyás lány, szóval kockáztattam és kagylót rendeltem.

- Szeretem a kagylót – vigyorogtam.

- Huh, de jó – könnyebbült meg. – De, ha nem szeretnéd, akkor is készültem b tervvel.

- B tervvel?

- Pizzával – mondta, én pedig felnevettem. – A garnélarákot pedig még én sem kóstoltam, szóval kíváncsi vagyok rá, milyen.

- Én azt hiszem ettem már azt is – mondtam, miközben levettem a levesről is a fedőt.

- Burgonyakrém leves – mosolygott cukin.

- Mhm. Jó étvágyat!

- Jó étvágyat! – mondta, majd neki láttunk. Az étel, mint mindig, most is isteni volt, nem hiába a kedvenc éttermem a hely. Egy ideig leginkább az ételekről beszélgettünk, elmesélte, mennyi új helyen próbált ki a srácokkal valami újdonságot, helyi specialitásokat. Aztán valahogy a bandára terelődött a szó, amit persze nem bántam, hiszen szívesen hallgattam Liamet, aki egyre jobban belelendült és egy idő után azt hiszem csak akkor tudtam volna leállítani, ha betömöm a száját a zoknijával. Nem mintha baj lett volna az, hogy mesélt, sőt, mosolyogva hallgattam végig és válaszolgattam neki. Közben megkóstoltuk a garnélát és a kagylót is, mennyei íze volt mindkettőnek.

- Nagyon jól választottál ételeket – vigyorogtam.

- Ah, nem tudod, hogy mennyire megkönnyebbültem. Valljuk be, elég nagy kockázatot vállaltam azzal, hogy ilyen ételeket rendeltem, és mégis csak gáz lett volna, ha pizzát kellett volna rendelnünk az eredeti vacsi helyett.

- Ismersz, ahogyan az ízlésemet is, így tökéletesen választottál – mosolyogtam.

- Ez igaz. Kérsz bort?

- Igen. Milyen?

- Vörös. Akkor töltök – nyúlt le érte a földre, majd felrakott két poharat a tálcáinkra és kibontotta az üveget. – Mire koccintsunk?

- Arra, hogy megcsináltad itt ezt az egészet.

- Igazán nem nagydolog, de nagyon örülök, hogy tetszik – mosolygott szégyellősen, majd összekoccintottuk poharainkat, és mindketten beleittunk a borba. Már egyikőnk sem evett, ezért felakartam szedni a tányérokat és beindulni vele, de Liam nem engedte. Egymásra pakolta a mosatlanokat, majd beindult velük, én pedig a pokrócot jobban magamra húzva mosolyodtam el Liamen. Annyira édes, és imádom, ahogy próbál engem lenyűgözni, valamint emlékezetessé tenni az estét.

- Itt is vagyok a desszerttel. Csokis eper – nyújtotta elém, én pedig megfogtam, míg lefeküdt mellém, a karján támaszkodva.

- Mhm, ezt is eltaláltad – mondtam, miközben kivette az első szemet és felém nyújtott. Kuncogva leharaptam a felét, ő pedig bekapta a másik felét.

- Pontozni is fogsz az este végén?

- Hát, ha szeretnéd, akkor igen. De ha az este további része olyan lesz, mint a tegnap estéé, akkor úgy is tudod, milyen pontot kapsz – mondtam, majd csábosan a szemébe pillantottam, közben pedig leharaptam a következő eper felét. Egészen sok volt még a tálban.

Liam felnevetett, majd felém nyújtózkodott és megcsókolt.

- Akkor elindítod a filmet?

- Persze. Biztos, hogy a Batman –t szeretnéd nézni?

- Igen, még nem láttam, szóval szeretném megnézni – pislogtam rá cukin, ő pedig vigyorogva felült és elővett valahonnan egy távirányítót. Megnyomott pár gombot, addig én kivettem még egy epret a tálból és a számba helyeztem azt. Felállt, berakta a cd –t a lejátszóba, majd visszafeküdt mellém normálisan a hátára, és elindította a filmet. A kettőnk közt lévő eperrel teli tál akadályozta, hogy hozzá bújjak, ami zavart, ám nem akartam én cselekedni. Elindult a film, én pedig Liamre néztem óvatosan fél szemmel.

Tekintetét erősen az előttünk lévő képernyőre szegezte és olyan volt, mint egy katona. Olyan volt, mintha félt volna attól, hogy majd rákiáltok, ha máshova mer nézni és megbüntetem majd miatta. Ezen elkuncogtam magam, egészen halkan, hiszen nem akartam magamra vonni a figyelmet hiába éreztem késztetést arra, hogy mellé bújjak, és a mellkasára hajtsam a fejem. Visszatérve a büntetés szóra, a fejemben megfordult jó néhány mocskos gondolat, mely tartalmazott bilincset és egyéb extrém dolgokat. Hm, nem tesznek jót nekem ezek a gondolatok. 

Egy pár pillanatra a képernyőre néztem, ahol feltűnt Batman. Ismertségünk alatt észleltem, hogy Liam túlságosan oda volt a szuperhősért. Rengeteg Batman –es dolga volt, mint például felsők, párna, vagy fülhallgató.

- Minden oké, Chanel? – kérdése kirángatott fantáziálásomból.

- Persze – mosolyogtam rá.

- Tetszik a film is? – faggatott tovább. – Ha szeretnéd, akkor teszek be mást.

- Tisztában vagyok vele, hogy mekkora rajongója vagy Batman –nek, szóval hagyom, hogy nézd és élvezd. 

Erre persze egy kicsit elpirult és a tenyerét az arcára simította.

- Nincs ezzel semmi gond – folytattam a számára kínzó beszélgetést.

- Tudod mit? – kérdezte hirtelen amint felállt. – Inkább átkapcsolom, jó?

Felnevettem, miközben ő felszeretett volna kelni. Gyorsan a keze után kaptam, amikor már majdnem teljesen a lábain állt.

- Csak szívattalak – vigyorogtam rá és közben én is felálltam így majdnem egy magasságba voltam vele.

Felvont szemöldökkel nézett rám, bár telt ajkai jobban lekötötték a figyelmem. Végül lábujjhegyre pipiskedtem és alsó ajkát az enyémek közé zártam egy csalafinta kis csókban.

- Chanel - szólított, míg karjait a derekam köré fonta lazán.

- Liam - mondtam ezúttal én a nevét meg próbáltam nem elvigyorodni, hiszen akkor nem tudtam volna húzni az agyát pihe könnyű kis csókjaimmal.

- Chan, lekésem Batman –t – jegyezte, meg amin muszáj volt elnevetnem magam.

- Tudod mit, innentől Batmannek foglak szólítani.

- Oké – vigyorgott. – Akkor te leszel Batwoman.

- Nincs is ilyen! – néztem rá hihetetlen arckifejezéssel. – És Catwoman vagyok. Talán.

- Nem, nem és nem! – rázta meg a fejét. – Ha én vagyok Batman, te leszel Batwoman. Ha van ilyen, ha nincs.

- Rendben – nevettem fel és puszit nyomtam az arcára, majd visszafeküdtünk, elvette közülünk a tálat és magához húzott, mire nyugodt szívvel fektettem a fejemet a mellkasára és dobtam át az egyik kezemet a hasán. Kivett egy epret, majd már a felét nyújtotta elém, én pedig bekaptam a mutató ujjával együtt, amin elmosolyodott, majd végült kihúzta az ujját. Vigyorogva néztem tovább a filmet, és nagyon örültem, hogy az a hirtelen jött feszültség el is szállt.

A film után úgy döntöttünk, hogy bemegyünk, mert kezdett nagyon lehűlni az idő. Liam kikapcsolta a cd lejátszót, valamint a füzéreket, majd átkarolt és bementünk a házba.

- Tetszett a film babe?

- Igen – mosolyogtam fel rá.

- Én imádom – vigyorgott.

- Tudom – nevettem fel.

- Nos – állt meg előttem és a kezét a derekamra fonta, én pedig neki dőltem.

- Igen? – kérdeztem vissza és csábítóan felpillantottam a szemeibe. – Van még valami terved a randi végére? – kérdeztem halkan.

- Mhm, igazából nem gondolkodtam tovább, mert úgy voltam vele, hogy maguktól jönnek majd az események – mondta, miközben egyik kezét a pólóm alá fúrta, így ujjai máris a csupasz bőrömön játszadoztak.

- Hát akkor hagyd, hogy maguktól megtörténjenek – álltam lábujjhegyre, miközben az ajkaiba suttogtam, majd megcsókoltam. Puha ajkai azonnal levettek a lábamon, és máris kész voltam neki átadni magam. Nem volt kedvem játszadozni, minden, amit akartam, az ő volt, de ő nagyon. Liam a karjait a fenekem alá csúsztatta, én pedig az ölébe ugrottam és lábaimat átkulcsoltam a derekán. Sarkammal a fenekét kezdtem dörzsölni, mire elnevette magát, ezzel megszakítva túlfűtött csókcsatánkat.

Felindult velem a lépcsőn, míg én duzzadt ajkaimat a nyakára tapasztottam és nedves csókokat szórtam el a bőrén. Élesen szívta be a levegőt, szorította meg a derekam, végül hangosan fújta ki a széndioxidot. Elvigyorodtam, hiszen egy gyenge pontjára tapintottam rá. Úgy látszik, eléggé felizgatja és egyben ki is készíti, ha a nyakát csókolgatom.

Berontott a szobába és ledobott az ágyra, majd szexin rám mászott, amin én csak vigyorogni tudtam. Megcsókolt gyengéden, de én nem bírtam ezt, így próbáltam az állatot kihozni belőle haja tépésével. Az alsó ajkamba harapott, majd elhúzódott, az én arcomra pedig egy diadalittas mosoly ült ki.

- Szemtelen vagy Batwoman.

- Te pedig szexi Batman – vigyorogtam, mire neki is csintalan mosoly kúszott az arcára és a torkomat kezdte végig lefelé csókolgatni. Lehunytam a szemeimet, és élveztem nedves ajkait a bőrömön, amik egyre jobban haladtak a nyakam felé. Eközben kezeivel felhúzta a felsőmet, majd elszakadt tőlem, én pedig rögtön felraktam a kezeimet, hogy letudja a ruhadarabot húzni rólam. Elhajította fehér blúzomat és szája az enyémre tapadt. Csípőjét állandóan nekem dörgölte, amivel az őrületbe tudott volna kergetni. A szájába nyögtem, ő pedig ajkait a mellkasomra nyomta, és lefelé csókolgatta a bőrömet a melleim között. Orrát bedugta a melltartó egyik kosara alá, majd felmorgott, eközben ujjaival a hasamon körözött. Felemelkedett, majd megfogta a melltartót és lehúzta a melleimről, ezzel azokat kitámasztva és felnyomva. Rám vigyorgott, mire visszavigyorogtam rá, majd lehajolt és bekapta a bal mellbimbóm.

Miután keményre szopta, megismételte a másikkal is, egyáltalán nem izgatva, hogy én majd megőrülök már, annyira akarom.

- Remélem kiszórakoztad magadat! – nyögtem ki, mikor egy cuppanással elengedte a jobb mellemet.

- Mhm, úgy érzem Batwomannek nem erőssége a türelmesség.

- De nem ám! – túrtam a hajába, miközben a szemeibe néztem, majd megcsókolt. A gatyájába nyúltam és ujjaimat lüktető férfiasságára fontam, mire az ajkamba harapott és durvábban csókolt.

Mikor már nem bírta tovább elszakadt tőlem, majd feltérdelt és letolta a gatyáját. A levegőt kapkodva néztem végig rajta, majd felállt letolta teljesen a lábáról a nadrágot és a bokszert. Villám gyorsan kikapcsolta a gombokat az ingjén, majd lelökte magáról, és vigyorogva mászott rám újra immáron meztelenül.

- Azt hiszem Batman sem nézhetne ki jobban – motyogtam vigyorogva, ő pedig újra megcsókolt, miközben oldalt kezdett matatni az egyik kezével. Oldalra néztem, mire ő is, majd végre talált egy óvszert, amint gyorsan kibontott és magára görgetetett.

- Mehet babym? – duruzsolta a fülembe, nekem pedig hatalmasakat dobbant a szívem a becézésre. Erőtlenül bólintottam, ő pedig megcsókolt, aztán előrelökte a csípőjét. Rögtön nyögés szakadt fel belőlem, míg ő hangosan kifújta a levegőt, aztán a nyakamba puszilt.

Lassan mozgott, de erőseket lökött, amiktől megőrültem és erősen haraptam az alsó ajkamba, de még így is kicsúszott egy nyöszörgés a számon. Liam pedig folyamatos ostromlásával és suttogásával a fülemben még jobban kikészített, így elengedtem magam és olyan hangosan nyögtem, amennyire jól esett. Mi értelme lenne visszafogni magam? Semmi.

- Liam! – csúszott ki a neve a számon, ő pedig felmorgott és a nyakamba harapott. – Ah, te őrült! – szisszentem fel, mire elhúzódott és kissé ijedt tekintettel pásztázta az arcom és a nyakam.

- Fájt? Ne haragudj! – mosolyogva lehúztam magamhoz a nyakánál fogva és megcsókoltam, mire újra ellazult és lustán csókolt vissza. Időközben csípője egészen lelassult, ami egyáltalán nem tetszett, így kezemet végig vezettem a hátán, le a fenekéig, végül belemarkoltam abba. Hangosan a számba nyögött, amitől elvigyorodtam, ő pedig újra lökni kezdett.

Hangosan nyögve, a haját tépve élveztem el, és nem sokkal később Liam is rám rogyott. Fejét, mint minden szeretkezésünk után a mellkasomra hajtotta, és mindketten próbáltuk légzésünket csillapítani.

Kis idő múlva megtörte a köztünk kialakuló csendet.

- Szóval milyen volt az első randink? – emelte fel a fejét, arcán vigyor játszadozott.

- Hmm – tettem gondolkozást, csak, hogy húzzam az agyát. – Azt hiszem a lehető legjobb. Lesz második is – biztosítottam, ő pedig felkuncogott és megcsókolt.

[37. - Rossz kislány vagy, Chanel]

Liam James Payne

Délelőtt nagy részét az ágyban töltöttük, beszélgettünk, csókolóztunk és természetesen Chanel talált módot arra, hogy ne feszengjek a reggeli merevedésem miatt.

- Éhes vagyok – nézett fel rám Chanel édes pofival, a szemöldökeit összevonta, homloka ráncban volt és a száját lebiggyesztette.

- Akkor egyél baby.

- De reggeli odalent van. Habár jobban belegondolok, akkor odalent sincs. Most mit fogok enni? Liam, el kell menned egy pékségbe! Kakaós csiga! Friss kifli! Zsemle!

- De nem tudom, merre van itt pékség – próbáltam menteni magam, de Chanelnek mindenre volt valami válasza.

- Oh, nem féltelek! Emlékszel mikor először aludtál itt? Reggel feltaláltad magad és hoztál reggelinek valót a kisboltból.

- Ahol még életedben nem voltál, pedig két percre van az utca sarkán – nevettem.

- Ne merj kinevetni a házamban!

- Wow baby, mitől lettél ilyen szeszélyes hirtelen?

- Ez történik, ha éhes vagyok – állt fel és csípőre vágta a kezét.

- Szexi vagy – mértem végig. Már rajta volt a tegnapi selyem köntöse, ami egész éjszaka a padlón hevert úgy, ahogy Chanel levetette előttem.

- Liam, gyerünk, ki az ágyamból! - parancsolt rám Chanel, de én csak elnevettem magam és kiterültem az ágyán. Felállt az ágyra mikor észlelte, hogy nem fogok felkelni és a takaró végét megfogva, felrántotta azt. – Gyerünk!

Elnevettem magam és a tenyereimet az arcomra simítottam. Csak nem azt hitte, hogy majd azonnal kiugrok az ágyból, mert lerántotta rólam a takarót, mikor tudta, hogy meztelen voltam?

- Oh, Chanel, baby - nevettem tovább. – Ennyire éhes vagy? – kérdeztem huncut mosollyal az arcomon.

- Igen, úgyhogy kelj fel!

- Tudod, képes vagyok neked reggelit adni az ágyban is - vigyorogtam.

- Imádom ezt a mocskos fantáziád, és vevő is vagyok rá, de nincs itthon étel, és éhezem!

- Oké –oké! Elmegyek neked a pékségbe. Hozok kakaós csigát, friss kiflit és zsemlét. Hozok hozzá jamet, tejet, gyümölcsöt, amit csak akarsz – mosolyogtam.

- Igazából nem is szoktam kakaós csigát, kiflit és zsemlét enni. Szóval azokat ne hozz. Hanem toast kenyeret, de ne hogy fehéret! – mondta vérben forgó szemekkel, én pedig újra felnevettem.

- Értettem!

- De gyümölcsöt hozhatsz. Frisset természetesen. És lekvárt is. Meg tejet is.

- Még valami? – vigyorogtam.

- Siess – nyomott csókot a számra.

- Akkor szállj ki az ölemből, és engedd, hogy felöltözzek – motyogtam a szájába, mire eltolt magától és ál durcásan felállt. Vigyorogva követtem a példáját, majd felhúztam az alsómat és a fürdőbe indultam, míg ő a gardróbjába.

Rendbe szedtem magam, majd visszamentem a szobába, ahol Chanel a megszáradt ruháimmal várt.

- Gyűröttek – mondta, mikor megálltam előtte, majd elvettem tőle.

- Nem baj – nyomtam puszit a homlokára. Felöltöztem, majd lementünk. – Mindjárt jövök babe – csókoltam meg.

- Liam, de várj, adok…

- Nem adsz semmit! Mindjárt itt vagyok – mosolyogta és már el is hagytam a házat. Mosolyogva indultam el az apró kis bolt felé, majd nem sokára két táskával értem vissza. – Megjöttem – kiáltottam, lerúgtam a cipőmet, majd a konyhába indultam.

- Gyors voltál – csókolt meg. – Blokk?

- Valamelyik papír táska alján. De nem fogod kifizetni Chanel – mosolyogtam. – Sőt, én tartozom neked a tegnapi vacsi alapanyagainak árával.

- Liam – nézett rám mosolyogva. – Tudod mit? Te vásároltál nekem, én neked, nem adom oda a pénzt, és te se nekem, így kvittek vagyunk.

- De ez sokkal kevesebb, mint amit te vettél… - ellenkeztem.

- Psszt! Nem baj – mosolygott, majd elvette a két csomagot tőlem és lerakta a pultra őket. Kipakoltunk, majd neki álltunk a reggelinek. Chanel pirított toast kenyeret, én sütöttem rá tükörtojást, főztünk kávét, és egy nagy tálba raktuk a friss gyümölcsöket, amiket vettem.

Mindketten úgy ettünk, mintha az életünk múlott volna rajta, de már tizenegy óra volt és mi tegnap este kilenckor ettünk egy keveset. Tetszett, hogy Chanel nem félt előttem enni, és kellemes volt a hangulat, pedig csak a rágásunkat és nyeléseinket lehetett hallani.

Reggeli után megszólalt a telefonom, a kijelzőn Louis neve villogott. Hangosan kifújtam a levegőt, amire Chanel is felfigyelt és rám nézett mosolyogva.

- Mi az? Nem veszed fel?

- Louis az.

- Oh – ennyit mondott, és inkább tovább pakolta a tányérokat a mosogató gépbe. Végül felvettem.

- Na, végre! Már le akartam rakni.

- Át kellett gondolnom, hogy felvegyem –e – mondtam talán kicsit túl keményen is, mire a vonal másik végén egy sóhajtás hallatott.

- Liam, ne legyél vele ilyen durva. Miattam ne – suttogta Chanel, én pedig mosolyogva adtam neki egy puszit.

- Haragszol rám? – szólalt meg Louis.

- Kicsit – válaszoltam, Chanel meg megrázta a fejét, de pakolt tovább.

- Utolérted Chanelt? Hívtalak tegnap is, de nem vetted fel.

- Igen, utolértem, és egyáltalán nem néztem a telefonomat.

- Uhm, akkor jó. És… minden oké közöttetek?

- Minden a legnagyobb rendben közöttünk. Ennél jobb már nem is lehetne – válaszoltam vigyorogva, mire megint sóhajtott egyet.

- Akkor um, ennek örülök – mondta, és hallottam a hangján, hogy kicsit mosolyog.

- Ne hazudj – nevettem.

- Nem hazudok! – háborodott fel. – Nagyon szarul éreztem magam a tegnapi miatt. Tényleg – bizonygatta.

- Hát ez már haladás Louis. Ennek örülök, hogy szarul érezted magad – vigyorogtam.

- Haha – gúnyolódott. – Akkor gondolom, most is együtt vagytok?

- Pontosan. Együtt vagyunk, és mindent hall – mondtam mosolyogva.

- Remek. Nem is zavarlak titeket tovább.

- Majd beszélünk Louis – mosolyogtam.

- Aha. Csá – köszönt el.

- Szia – nevettem, majd kinyomtam.

Tekintetem Chanelre vezettem, aki akkor fejezte be a pakolást, majd megállt mosolyogva.

- Örülök, hogy nem vesztetek jobban össze miattam.

- Babe, nem miattad vesztünk össze.

- Liam, ne hazudj nekem és magadnak se! – állt a lábaim közé, én pedig átöleltem és közelebb húztam magamhoz.

Pontosan abban a pillanatban, mikor az ajkaink összetalálkoztak, újra megszólalt a csengőhangom.

- Vedd fel – húzódott el mosolyogva, én pedig morogva néztem a telefonra.

- Niall az – mondtam neki, majd visszahúztam magamhoz és felvettem. – Mizu Neil? – szóltam bele.

- Hello Payno.

- Kiheverted már a szülinapod? – vigyorogtam, ahogy a nekem dőlő lány is, és figyelte a beszélgetésünket.

- Ki ám! Olyan jót aludtam, nem tudod elhinni.

- Bolond – nevettem.

- Mizu Chanelel? Hallottál felőle?

- Pff, nem is érdekel, hogy én hogy vagyok? Persze, persze, Chanel jobb barátod lett, mi?

- Helló Niall – szólt bele vidáman a telefonba Chanel, majd elvettem a fülemtől, kihangosítottam és a pultra tettem.

- Oh, szóval együtt vagytok? Gondolhattam volna. Mizu Chanel?

- Semmi sok. Liam durcázik, amiért nem érdekel téged, hogy ő hogy van – pillantott rám nevetve, én pedig még a szemeimet is megforgattam.

- Ne légy gyerekes Payno. Mizu veletek? – nyomta meg az utolsó szót, mire elvigyorodtam.

- Máris jobb. És amúgy meg semmi – nyújtottam el az ’e’ betűt.

- És ezért volt ez a nagy felhajtás? Durcázás és hiszti? Bruh – ciccegett a vonal túlsó felén Niall, Chanel pedig felnevetett.

- Veled mi újság? – kérdeztem végül.

- Reptéren vagyok, várom a gépet.

- Wow, hová repülsz máris? – kérdezte Chanel, Niall pedig felkuncogott.

- Haza, anyuékhoz.

- Oh, igen tényleg, Írországba.

- Mikor jössz vissza? – kérdeztem.

- Még nem tudom. De lehet, hogy nem egyedül jövök, hanem Theoval. Még meglátjuk.

- Az király! Majd üzenj, vagy hívj.

- És akkor is, ha megérkeztél – szólt bele Chanel.

- Oké, persze. És ti mit terveztek mára?

- Hát azt hiszem, visszafekszünk az ágyba hamarosan, egészen addig, amíg Chanel ki nem dob, hogy menjek átöltözni, ugyanis este randizni megyünk – mondtam vigyorogva, miközben Chanelt néztem, aki a szemeit forgatta, de mosolygott.

- Oh, jó szórakozást! – hallottam Niall hangján, hogy vigyorgott. – Csinosan öltözz ki Payno – nevetett Chanelel együtt.

- Ki is fogok! Chanel a nyálát fogja csorgatni értem.

- Na, jó, nem zavar, hogy a nevemben mondasz olyan dolgokat, amik nem is igazak? Még hogy a nyálamat csorgatni a kinézeted láttán?

- Babe, nem kell letagadnod, hogy állandóan megbámulsz engem. Nincs ebben semmi szégyellni való – gügyögtem neki, Niall pedig nevetett.

- Oké srácok, folytassátok csak, de én most leteszem, mert mennem kell. Majd jelentkezek!

- Amint leszálltál!

- Pontosan – kuncogott. – Sziasztok.

- Szia – válaszoltuk egyszerre, majd Niall le is rakta, a telefonom képernyője pedig kis idő múlva elsötétült végleg. Mi farkasszemet néztünk, végül nem bírtam tovább, az ölembe kaptam és az emelet felé indultam vele, míg ő a nyakamra tapadt és a bőröm kezdte szívogatni.

Chanelnek eszébe jutott az autója, amit tegnap este az erdő szélén hagytunk, mert nem volt több benzin benne. Elmentünk, előtte vettünk benzint, majd külön –külön, egymást szívatva és versenyezve tértünk vissza a házához.

A nap további részét egészen délutánig az ágyban töltöttük, pontosan úgy, ahogyan azt én előre megjósoltam. Chanel minden egyes alkalommal eltudott csábítani, a csípője vonzotta magához az enyémet, így egy percre sem álltunk le. Emiatt aztán kifáradtunk és farkas éhesek lettünk, de megígértettem Chanelel, hogy már csak a randin fogunk enni, ami nem sokára itt lesz, szóval bírja ki. Összeszedtem magam, felöltöztem, Chanelnek adtam egy búcsúcsókot, aztán elhagytam a házát a saját autómmal. Már kigondoltam, hogy mit fogunk csinálni, az biztos, hogy étterembe nem fogom vinni. Mindenki ezt csinálja az első randin, én pedig szeretném őt lenyűgözni. Ezért azt találtam ki, hogy a kertemben mozizunk. Az idő ma sokkal jobb volt, mint tegnap, és bár lehet így is hűvös lesz, gondoskodok róla, hogy ne fázzunk.

Egyik srác, aki a stáb tagja, mikor videoklipet forgatunk, elhozta a filmvásznát, amit felállítottam a kertben a kinti bútorok elé. A párnákat elrendeztem a kényelmes fekvőhelyeken, a kis asztalt áttoltam a vászon mellé egy fotellel együtt, és abba is dobtam egy díszpárnát. A garázsból előhalásztam néhány égő sort, majd létrával felaggattam a nagy fára, ami az egyik kétszemélyes nyugágy mögött állt. Az ételt már megrendeltem Chanel kedvenc étterméből, remélem értékelni, fogja. Biztosan fogja Liam, higgadj le.

Néha így nyugtatgattam magamat, mert túl pörögtem, és túlságosan is ráálltam a témára, hogy mi van, ha nem fog neki tetszeni. Hűtöttem be bort, a rózsaszálat, melyet haza felé vettem neki vízbe raktam, és a csokis epreket is a hűtőbe raktam. Kiválasztottam három filmet, majd felmentem, gyorsan letusoltam és átöltöztem. Szürke kockás inget vettem fel farmerral, az ing első két gombját nem gomboltam be, és kissé beletűrtem a farmerba, de nem mindenhol és nem teljes egészében. Kék Vans –ot húztam a lábaimra, felraktam az órámat, befújtam magamat az egyik parfümömmel, a hajamat pedig szokásosan felállítottam. Telefonomat a zsebembe raktam, megfogtam a pénztárcámat és azzal együtt mentem le, hogy, ha megjön a vacsora, ki tudjam fizetni. Lekaptam a vállfáról a fekete bőrdzsekit, mely az előszobában lévő kis szobában lógott, majd kimentem és lecsekkoltam az udvart, hogy minden úgy van –e, ahogy ott hagytam

Miután megérkezett a kaja, kifizettem, majd a pulton hagytam őket és dobtam egy sms –t Chanelnek, hogy indulok érte.

Izgatottan nyomtam meg a kapucsengőt, ő pedig pár pillanat múlva már nyitotta is ki. A bejárati ajtó előtt nem tudtam, hogy mégis mit kéne csinálnom, kopognom, vagy csak egyszerűen bemennem. Végül a kopogás mellett döntöttem, hiszen hivatalosan is most ez egy randi, és nem akarom bármivel is elszúrni.

Amikor az ajtó kinyílt, az felfedte Chanelt amint egy fültől fülig érő vigyor ölelte körbe csinos, akkor pirosítóval kiemelt arcait. Tekintetemmel lassan beittam a kinézetét és vissza kellett fognom magam, hogy ne fütyüljek egyet. Nem volt rajta semmi puccos, fekete szaggatott farmert viselt, egy fehér alapon, fekete mintás felsőt, nyakában egy hosszabb nyaklánc lógott. Lábain fekete csizma ékeskedett, ami egy pillanatra eszembe juttatta Niallt és Harryt mely miatt mosolyognom kellett.

- Helló – köszönt rám, mellyel egyszerre ki is rántott a gondolataimból.

- Oh, igen, szia – nevettem el magam. – Nagyon csinos vagy. Ez a tiéd – nyújtottam át a rózsát, amit ő csillogó szemekkel vett el tőlem.

- Köszönöm - mosolyodott el, az arcán lévő pirosító miatt nem tudtam megmondani, hogy elpirult –e.

- Indulhatunk akkor? - kérdeztem kissé bizonytalanul mire ő bólintott aztán kijjebb lépett a házból és bezárta az ajtót.

Játékosan felé nyújtottam a kezem, mire ő nevetve karolt belém és így sétáltunk el a kocsimig. Tartottam magam az eredeti ötletemhez, miszerint a tőlem telhető legjobb úriember leszek az este folyamán, bár mintha máskor nem próbálnám mindig ehhez tartani magam. Noha tisztában vagyok vele, hogy nem mindig sikerül.

Miután kinyitottam Chanelnek az ajtót, megjegyezte, hogy nem kellett volna, mert, hogy neki is vannak kezei és megtudta volna csinálni egy maga is, de én csak rámosolyogtam az üvegen keresztül, majd megkerültem az autót, és beültem mellé.

- És, hova megyünk eme csodás estén? – kérdezte tettetett, flancos akcentussal mire halkan elnevettem magam.

- Nem messze – válaszoltam végül tömören, így nem árultam el a helyet ahova megyünk majd, de még is adtam egy kielégítő választ. Vagyis, az, hogy számára kielégítő volt, kétesélyes volt.

- Hm, ahogy ismerlek, nem fogod elárulni, hogy hova megyünk, én pedig szívesen kihúznám belőled, mert, hogy, hidd el, ki tudom, de nem akarok mocskos mócerekhez folyamodni. Még.

Benn rekedt a levegő a tüdőmben, hirtelen azt sem tudtam, hogy mit reagáljak kijelentésére. Arcán szexi, mégis szemtelen mosoly ült, amitől, ha lehet, csak még jobban kezdtem elveszíteni a fejemet. Akartam, hogy mocskos dolgokkal kiszedje belőlem, hogy mit terveztem, de vele egyetemben, én sem akartam, hogy, ha megérkezünk hozzám, rögtön az ágyamban kössünk ki. Így hát mély levegőt vettem és én is elmosolyodtam, ártatlanul, tudomást sem véve a gatyámban növekvő dudorról.

- Rossz kislány vagy Chanel, mondták már? – ingattam a fejem, ő pedig csak tovább bámult vigyorogva.

- Mhm, szereted a rossz kislányokat, nem? Mert én bizony az vagyok – bólintott szavaimat megerősítve, én pedig hol rá, hol az útra figyeltem.

- Chanel Sangster, csak hagyd, hogy a dolgok, amiket elterveztem lemenjenek. Utána lehetsz rossz kislány, oké? – csúsztattam a kezem a combjára, mire még szélesebb lett a vigyora.

- Rendben Payne, kíváncsian várom az eltervezet dolgaidat – vigyorgott szemtelenül, én pedig a gázra tapostam.