[21. - Hiba volt]

Hii peoplee,

új rész badam tsss! Lol, én annyira örülök, ha egy újabb és újabb részt oszthatok meg, ennek ellenére, azt hiszem többet nem fogok hozni szerdán lol, bc nem sok visszajelzést kaptam a pipákon(♥) és egy kommenten(♥) kívül. No problem, but azt hittem, jobban fog nektek tetszeni, tekintve, hogy Lanel csók, meg minden, but okay.:D Van ilyen. Ummmm, remélem ez a rész jobban fog tetszeni, bár kétlem, de na.:D Jó olvasást!Xx.♥

Chanel Adele Sangster

Életemben nem voltam még annyira zavarban, mint akkor. Az arcom egyik pillanatról a másik hevült fel, a kezeim valamiért remegni kezdtek és az izgalom, ami rablások előtt, közben és után tölti meg a testem, ott és akkor tovaszállt. Egy jelét sem láttam. Ha tehettem volna, legszívesebben kiástam volna magam alól a padlót, hogy aztán ott elbújhassak és visszatemethessem magam az anyaggal így senki nem láthatott volna meg. Bár, ha úgy vesszük, akkor még mindig jobban jártunk, mintha Sophia nyitott volna ránk.

- Nocsak, nocsak - jegyezte meg cinikusan Liam bandatársa, a kezeim ökölbe szorultak a testem mellett és hirtelen harag öntött el belülről. – Talán megzavartam valamit?

- Haver, kérlek – morogta Liam amint az orrnyergét kezdte el masszírozni a mutató és hüvelykujjával. – Ez... ez nem az, aminek látszik.

- Oh? - kérdezte ördögien elvigyorodva a srác, a karjait összefonta a mellkasa előtt és várta, hogy megmagyarázzuk, mi történt. – Ha én jól láttam, és már pedig tökéletes látásom van, akkor olyan volt, mintha éppen egymást nyeltétek volna le. Holott, mindhárman tudjuk, hogy barátnőd van. Aki amúgy téged keres. Vajon mit szólna, ha egy kis madár elcsicseregné neki, hogy csalod, hm? Főleg Chanellel - nevette el magát. – Pont Chanellel? Komolyan? Ennél azt hittem, hogy okosabb vagy, Payno. Sophia már így is ferdén néz Chanelre, hát még jobban rá akarod haragítani a kis barátodra?

- Nézd – sóhajtott fel Liam – hiba volt. Nem szabadott volna sosem megtörténnie ennek - mondta, bár nem voltam biztos abban, hogy kinek, közben pedig éreztem, amint kések tömkelege áll a szívembe. – Elveszítettem a fejemet, Sophia az, akit szeretek. Sajnálom, Chanel. Nem akartalak ebbe belekeverni.

- Aw, csak nem tönkre tettem a kis titkos kapcsolatotokat?

- Louis, elég! – szólalt fel erőteljesebben Liam, én meg már nem tudtam mit reagálni. Megsemmisülve vártam, hogy vége legyen ennek az egésznek. – Köszönöm, amiért részben felnyitottad a szemem. Fogalmam nincs, hogy miért engedtem elfajulni a dolgokat. Sajnálom, amiért az orrodnál fogva vezettelek, Chanel. Nem volt szép tőlem.

Louis gúnyosan vigyorogva, felvont szemöldökkel várta, hogy hogyan reagálok, ám nem adtam meg neki azt az örömöt, hogy nyilvánosan összetörök. Emelt fejjel távoztam a lakosztályból, és ezt egészen addig tartottam, amíg a lakosztályomba nem értem.

Halkan becsuktam az ajtót, majd a fürdőszobába indultam rögtön. Levetkőztem teljesen, majd beálltam a zuhany alá és forró vizet folyattam magamra egy ideig. Liam szavai visszhangzottak a fülemben és a fejemet a csempébe akartam verni, csak, hogy ne emlékezhessek legalább egy kis időre, erre.

Sophia után kutakodtam, mikor Liam megérkezett, és olyan hirtelen csókolt meg, hogy kettőt pislogni sem tudtam.

És az a csók. Azok a csókok.

Megráztam a fejemet és a kezembe vettem a tusfürdőt. Miután megtörülköztem magamra vettem Liam pólóját, amiben tegnap előtt este aludtam, és ami nálam maradt. Nem akartam benne aludni, de ellenállni sem tudtam. Holnap pedig úgyis visszaadom neki.

Vizes hajjal befeküdtem az ágyba, összehúztam magam magzatpózba, és a takarót magamhoz szorítva szorította a szemeimet és erőltettem az alvást. Nem akartam gondolkodni, csak aludni egy kicsit.

Kicsivel később hangosan kopogtattak az ajtómon, ami miatt grimaszba torzult az arcom és a hátamra fordultam, majd a plafonra bámultam.

- Ki az? – köszörültem meg a torkom.

- Niall. Bejöhetek? – nyomta le a kilincset, ám az ajtót bezártam. Felálltam és kinyitottam neki, majd visszamásztam az ágyra és újra betakaróztam. – Chanel. Mi a baj? – ült le mellém Niall, én pedig csak megráztam a fejem és a kezeimbe temettem a fejem. – Sikerült kiderítened valamit?

- Nem, mert Liam rám nyitott.

- Bassza meg! Rájött?

- Nem – ráztam meg a fejem.

- Oh, de jó – könnyebbült meg. – Kimagyaráztad magad?

- Igen.

- De akkor mi a baj?

- Nem… nem mondta el?

- Ki? Mit?

- Liam…

- Liam nem mondott semmit.

- Mi csókolóztunk – suttogtam magam elő a fehér ágyneműre bámulva.

- Tessék?

- Jól hallottad – motyogtam.

- Megcsókoltad Liamet?

- Nem! Ő csókolt meg engem!

- Liam megcsókolt… téged?

- Ajh, igen. És Niall… annyira jó volt – motyogtam.

- De ez fantasztikus! Azt jelenti, hogy Liam érez valamit irántad! Ahogy te is iránta! Most már csak be kell bizonyítanunk, hogy Sophia csalja, és nyert ügyünk vagy, mert te itt vagy neki, és így nem fog széttörni a szíve sem!

- Azt kétlem. Louis ránk nyitott.

- Hogy mi? – döbbent le újra Niall, én pedig teljesen felé fordultam.

- Louis bejött, és meglátott minket. És azzal fenyegetett, hogy elmondja Sophiának.

- Na, jó, biztosan nem mondja el! Csak blöffölt. Vagy meg akart ijeszteni. De tuti nem köpne be titeket.

- Remélem. Nem akarom, hogy kiderüljön.

- De Chanel, ne légy így elkeseredve, mert ez nem is olyan rossz…

- De te nem hallottad Liamet. Nem hallottad mit mondott utána.

- Miért, mit mondott?

Megráztam a fejemet, miközben Liam szavai újra és újra lejátszódtak az emlékezetemben.

- Chanel…? – kérdezte halkan és bizonytalanul Niall, én pedig nyeltem egy nagyot és felnéztem.

- Azt mondta, hogy ennek nem szabadott volna megtörténnie, ami igaz is. Azt is hozzá tette, hogy Sophiát szereti, és sajnálja, amiért belekevert, orromnál fogva vezetett, és hogy Louis ráébresztette, mekkora hibát követett el.

Az ajkamba harapva néztem Niallre, majd sütöttem le a szemeimet. Nem bírtam elviselni a tekintetét, és alig vártam, hogy magamra hagyjon. Egyedül akartam lenni. Aludni szerettem volna.

Niallnek persze ezt nem mondhattam. Nem akartam megbántani, magamra haragítani, mert akkor aztán tényleg kiborult volna nálam a bili.

A szőkeség körém fonta a karjait, és szoros ölelésbe vont, én pedig halvány elmosolyodtam, mert mégsem esett ez olyan rosszul. Kellemes érzéssel töltött el, hogy a barátom, és figyel rám, megvigasztal, ugyanakkor még mindig egyedül szerettem volna lenni.

*

Másnap reggel a madarak csicsergésére ébredtem, ami igazán kellemes lett volna, ha nem rögtön Liam és a tegnap esti csókunk jutott volna eszembe. Kedvetlenül kászálódtam ki az ágyból, majd elmentem arcot mosni.

Ezután kikerestem pár ruhadarabot, végül fekete shortnál, fehér blúznál, és fehér Converse dorkónál döntöttem. Alap sminket raktam fel, fejem tetejére egy gombócba konytoltam a hajamat, a karomra a kedvenc karperecemet raktam, melyet Shane –től kaptam, nyakamba akasztottam egy nyakláncot, hogy valamelyest feldobja a szerelésem, ujjaimra az arany gyűrű szettet húztam fel, fülembe szintén arany fülvbevalót tettem, egy holdat és egy csillagot, hátsó zsebembe csúsztattam a telefonomat, majd elindultam egyedül reggelizni. Az étteremben voltak páran, főként családok, és olyan emberek, akik egyedül szálltak meg egy üzleti út miatt.

Szintén egyedül ültem egy két személyes asztalnál, és kedvetlenül ettem a yoghurtomat, majd haraptam a pirítósomba. Örültem, hogy egyedül lehettem, nem igazán volt kedvem bárki társaságában lenni. Noha aztán lehet jól esett volna megint kibeszélni magam Niallnek, nem füllett rá a fogam.

Miután elfogyasztottam visszaindultam a szobámba. Fél tíz volt, a többiek még biztosan aludtak.

Az ágyam végébe feküdtem és elővettem a telefonomat. Csodálkozva néztem az új appomat, ami kéken világított. Aztán leesett, hogy tegnap Niall csinált nekem egy twittert, így megnyitottam és böngésztem egy kicsit. Meglepődtem, mikor kétszáz ismeretlen lány csak úgy bekövetett, és páran pedig üzenetet hagytak, hogy hogyan értem el, hogy Niall bekövessen, hogy ki vagyok, és hogy szeretem –e, a fiúkat.

Csodálkozva néztem végig az értesítéseket, és természetesen egyik lánynak sem válaszoltam.

Ez sem szórakoztatott tovább két percnél, így kiléptem, majd megnyitottam az egyik újságos applikációt és böngészni kezdtem a letöltött magazinjaim között, mikor kopogtattak az ajtómon. Ledobtam a telefont, és felültem. Csak kérlek ne Liam legyen az!

- Ki az? – kérdeztem az ajtóm előtt állva.

- Harry – jött a válasz, én pedig meglepődtem. Arcomon halvány mosollyal nyitottam ki a nyílászárót, mely valóban Harryt fedte fel. – Jó reggelt. Ah, nem ébresztettelek fel, akkor jó – nézett rajtam végig.

- Nem. Mit szeretnél?

- Hát, umm, a többiek még alszanak, és nem akarok egyedül reggelizni, és arra gondoltam, hogy mehetnénk együtt.

- Ami azt illeti, én már reggeliztem, de szívesen lekísérlek – mosolyogtam, majd fogtam a kártyámat, és kimentem mellé az ajtón.

- Remek – mosolygott szélesen, majd el is indultunk lefelé, miközben beszélgettünk.

Meglepett, hogy Harry kereste fel a társaságomat, ugyanakkor jó is volt, hiszen elterelte egy kicsit a figyelmem, és nem agyaltam egyfolytában. Meg még Harryt sem ismertem annyira.

- Azon töprengtem, hogy Louis, miért ilyen ellenséges veled – mondta, mire az ajkamba haraptam és a földre szegeztem a tekintetemet.

- Jó kérdés – sóhajtottam.

- Ó, szóval te sem tudod?

- Nem, fogalmam sincs.

- Arra gondoltam, hogy talán ismeritek egymást? Régebbről – ráncolta a homlokát, miközben beszélt. – És talán volt köztetek valami zűr, ami miatt így viselkedik veled. És ezt abból gondoltam, mert Louis sosem ilyen.

- Nem, soha életemben nem találkoztam még vele – nevettem fel kínosan. – Elhiheted, mennyire kellemetlen ez nekem, de nem tehetek róla, ha egyszer nem vagyok szimpatikus neki, akkor ez van.

- Majd beszélek vele – vakarta az enyhén borostás állát. – Na és mi van… Liammel? – váltott témát.

- Erm, mi lenne vele? – kérdeztem vissza erőltetetten nevetve, mire ő vállat vont, és kerülte a tekintetem.

- Nem tudom. Mostanában mintha… nem beszélnétek annyit? Van ennek valami oka?

- Nos, igen. Őszinte leszek veled, jó? – pillantottam fel rá. – Sophia – mondtam halkan. – Gondolom, nem szíveli, hogy jóban vagyok Liammel. Hiszen látott minket együtt aludni. Így aztán tényleg kevesebbet beszéltem Liammel az elmúlt két napban.

- Mhm, értem – bólogatott, majd megállt, kinyitotta az ajtót, és maga elé engedett. Belibbentem az étterembe, majd megköszöntem neki, és folytattam:

- És zűrt sem szeretnék okozni kettejük között – mondtam, noha ezzel már elkéstem, de ezt remélhetőleg Harry nem tudhatta.

- Persze, megértem. De úgy gondolom, hogy Sophiának el kellene viselnie azt, hogy jóban vagy Liammel. Mármint mi értelme féltékenykednie, ha megbízik Liamben? Ha meg ez nem így van… nos, akkor az probléma, viszont az már nem az én dolgom.

- Igen, igazad van.

- Mindenesetre Liamnek hiányzik a közös programjaitok – mondta, nekem pedig kicsit elkerekedtek a szemeim.

Leültünk egy asztalhoz, és még mielőtt megszólalhattam volna, egy pincér hozta is a reggelit tartalmazó étlapokat.

- E –ezt ő mondta neked? – kérdeztem bizonytalanul, miközben Harryre emeltem a tekintetem, aki nem igazán akart rám nézni.

- Ahm, igen, nem olyan rég – bólogatott.

- Mégis mikor?

- Tegnap.

- Délután?

- Délelőtt – válaszolt furán, én pedig szomorúan megráztam a fejemet.

- Hát, már biztosan nem így gondolja – motyogtam halkan, de Harry így is meghallotta.

- Honnan veszed ezt? – kérdezte, én pedig megráztam a fejem és magamra erőltettem egy mosolyt.

- Semmi – mosolyogtam magabiztosan, noha korántsem éreztem így magamat. – Ne is foglalkozz vele.

Rendeltem egy narancslevet, így én azt szürcsölgettem, miközben Harry bőségesen megreggelizett.

- Neked milyen a kapcsolatod Sophiával? – kérdeztem óvatosan Harryt.

- Átlagos – mondta miközben a villájára rakott egy újabb adag tojást. – Kedves csaj, néha szoktunk beszélgetni. Ne mondd el senkinek, de van egy kis beütése, már, ha érted mire gondolok – vigyorgott, mire végre őszintén felnevettem.

- Akkor nem csak én vettem észre – mosolyogtam.

- Néha ledöbbentem egy –egy megnyilvánulásán, de amíg szereti Liamet, és Liam is őt, addig nincs baj vele. Én távol tartanám magamat amúgy tőle, az biztos.

Megint felnevettem, ő pedig édesen vigyorgott, közben pedig belekortyolt a narancslevébe. Jó érzés volt nem saját magamat marcangolni, hanem mondjuk Liam barátnőjét kinevetni. Gonosz volt ezt tenni, avagy sem, nem igazán érdekelt.

[20. - A szívem tűzben égett]

Hiii baees,
meglepiii! Új rész, nem bírtam kivárni a szombatot, haha!:3 Azt hiszem ez egy jelentős huszadik része lett a történetnek és nagyon izgatott vagyok, hogy tetszeni fog -e nektek. Szerintem nem lett rossz, úgy hogy várom véleményeiteket! Oh, és első Liam szemszög!:3 Huh, remélem ez sem lesz negatívum, és összességében elnyeri a tetszéseteket a rész!(: Ja és, anyám, négy komment és kilenc pipa érkezett a legutóbbi részhez! Omfg. Nagyon szépen köszönöm lányok♥ Nem tudjátok elhinni, mennyire örülök neki!:3 Na, nem szaporítom tovább a szót, jó olvasást!;)Xx.♥

Liam James Payne

Mikor felkeltem mosolyogva pillantottam a mellettem fekvő lányra. Aztán értetlenül néztem a hatalmas barna hajzuhatagra, végül lehunytam a szemeimet és mély levegőt vettem. Miért számítottam szőke tincsekre?

Akaratlanul is Chanel ugrott a szemeim elé, és hogy milyen furcsán éreztem magam tegnap este. Egyszerűen nem tudtam jól érezni magam Sophiával, mert lelki ismeretfurdalásom volt. Aminek egyáltalán nem kellett volna lennie, hiszen Soph a barátnőm, míg Chanel csak… csak egy barát.

Saját magamat akarom becsapni, és elhitetni, hogy Chanel közömbös számomra. Pedig egyáltalán nem így van! Hiszen egy percre sem tudtam elengedni magam a barátnőmmel, mert mindig ott motoszkál a fejemben. És ha a fiúk nem lennének, már tényleg megcsókoltam volna. Megcsaltam volna Sophiát.

A tegnap éjszaka annyira jó volt. Imádtam vele aludni. Nem voltam ébren végig, de minden percét imádtam, amit egymás mellett töltöttünk. Hamarabb fent volt, mint én, pedig szívesen feltérképeztem volna az arcát, miközben alszik. Pont úgy, ahogy ő tette velem.

A közelsége néha megszédített, és ez újonnan érintett. Sosem éreztem így egy lánnyal kapcsolatban sem, ami egyben meg is rémisztett, hiszen mégis csak barátnőm van.

De Chanelel tényleg máshogy éreztem magam, mint Sophiával. Ami zavart, bántott, és próbáltam magamban elnyomni. Nem akartam megbántani, megalázni őt. Nem akartam a kapcsolatunkat felrúgni.

És bár éreztem azt az elképesztően erős vonzást köztem és Chanel között, mégis kételkedtem benne. Lehet csak én képzelem ezt az egészet ennyire be.

- Liam, mit csinálunk ma? Mit vegyek fel? – kiáltotta a hálóból Sophia, miközben én éppen a számat öblítettem fogmosás után.

- Semmit – kiabáltam vissza vigyorogva, de aztán rögtön fura érzésem támadt. Utáltam ezt az érzést, és egyszerűen nem tudtam ellene mit tenni. Minél jobban el kellett nyomnom magamban.

Chanel illatozva, frissen mosott, leengedett hajjal libbent ki előttünk a lakosztályából. Izmos, formás lábain egy zöld farmer feszült, felül egy egyszerű fehér pólót viselt, nyakában egy szép nyaklánc díszelgett. Vadonatúj Adidas Superstar ékesítette lábait. Hajába túrt, miközben pont felénk fordult, majd egy szép mosoly terült el az arcán.

- Jó reggelt – köszönt, majd egyetlen pillantással megilletve Sophiát, rám kapta a tekintetét, és édes mosollyal nézett a szemeimbe. Annyira megnehezíti a helyzetet!

- Szia – mosolyogtam rá. – Mi járatban? Reggeliztél már?

- Még nem, pont most akartam valakit keresni, aki lejön velem – mosolygott aranyosan, Sophia pedig még jobban hozzám préselődött, ami egyre jobban kezdett zavarni.

- Chanel! – kiáltott fel mögötte Lou, mire a lány megfordult.

- Louu! – nevetett fel és Lou nyakába borult.

- Sophia! – visított fel Lou mögött Lottie, én pedig nevetve figyeltem, ahogy a barátnőm kiszakadt a karajaim közül és máris a kisebbik Tomlinsont ölelgette.

- Szia Liam – fordult felém Lou Chanelt átölelve még mindig szélesen vigyorogva.

- Szia Lou – intettem és közelebb mentem hozzájuk.

- Ne mondd, hogy Luxot otthon hagytad? – biggyesztette le a száját Chanel.

- Az apukájánál van – nevetett Lou. – De csak egy hétig, ne aggódj! Feltéve, ha addig maradsz. Még szép, hogy maradsz!

- Még tervezés alatt van – kuncogott Chanel. – De ha ezen múlik, hogy újra láthassam Luxot…

- Jó válasz – vigyorgott Lou. – Mi újság Liam? – ölelt át engem is, aztán pedig a karomba csípett.

- Au, ezt most miért kaptam? – simogattam meg a helyét, Chanel pedig kuncogva figyelt minket.

- Lou, szia – termett újra mellettem Sophia és nevetve átölelte Lout.

- Sophia, micsoda kellemes meglepetés! Rég láttalak – mosolygott Lou.

- Szia, Chanel – bújt elő Lottie és ő is átölelte a lányt.

Chanel is köszöntötte őt, majd Lottie és Sophia el is tűntek csacsogva, de mielőtt Sophia elkísérte volna Lottsot a szobájába, hosszú csókot nyomott az ajkaimra, amit Chanel és Lou végig néztek. Kissé elpirulva fordultam vissza a lányok felé.

- Na, jó, segíts nekem – húzta el mellettem Lou Chanelt, Chanel pedig visszapillantott rám, ám az ajkain nem játszadozott mosoly, mint általában szokott. Volt egy sanda gyanúm, miért, ám nem igazán akartam elhinni, mindinkább hülyének tartottam magamat, amiért ilyeneket képzelgek.

Egyedül maradtam a folyosón, és hirtelen azt sem tudtam, mit kezdjek magammal. Így elindultam a srácok lakosztálya felé, majd benyitottam és egyből kávé illatát éreztem. Már ittam egyet, de rám fér még egy.

- Jó reggelt – mentem rögtön a konyhába, ahol Harry és Niall tevékenykedtek.

- Szia Liam. Kávét?

- Kérek – ültem le a pulthoz, Niall pedig töltött egy bögrébe, felöntötte tejjel, majd mézet rakott bele és elém tolta.

- Reggelit? – kérdezte Harry.

- Nem, már ettem, köszi.

Hazza lerakta a két tányért, majd leültek velem szemben Niallel és csak néztek rám.

- Na, mi az? – törte meg a csendet Niall, majd enni kezdett.

- Nem tudom – sóhajtottam. – Megjöttek Louék.

- Sophia? – kérdezte Harry.

- Lottieval.

- Van valami… baj? – nézett Niall Harryre, majd rám.

- Nem. Vagyis… Nem, nincs. Csak…

- Liam, mi lenne, ha mondjuk, becsuknád a szád, átgondolnád, mit akarsz mondani, és aztán kezdenéd el? – javasolta Niall, mire én csak megforgattam a szemeimet és beleittam a kávéba. Már nem is kívántam.

- Lazíts tesó. Tiszta ideg vagy. Mi a gond? – kérdezte komolyan Harry, én pedig mély levegőt vettem.

- Össze vagyok zavarodva – nyögtem ki. – Állandóan olyanokon gondolkozom, amiken nem kellene.

- Például?

- De ígérjétek meg, hogy nem mondjátok el senkinek!

- Jaj, már, kinek mondanánk? Mondd! – türelmetlenkedett Niall.

- Inkább mégsem – gondoltam meg gyorsan magamat. Niall jóban van Chanelel, mostanában együtt lógnak, mi van, ha elkotyogja neki? Úgy néz ki, még egy ideig magamban kell tartanom a gondolataimat.

- Ne csináld már Liam. Nekünk elmondhatod.

- Tudom, csak – kezdtem, majd Niallre pillantottam.

- Nem mondom el senkinek, hát kinek árulnám el Liam? – háborodott fel Niall, én pedig sóhajtottam, és anélkül, hogy leesett volna, már ki is csúszott a számon.

- Chanelnek.

A srácok összenéztek, én pedig a kezeimbe temettem a fejemet.

- Tetszik neked? – kérdezte Harry, mire csendben bólintottam.

- És mi van…

- Sophiával? Elvileg szeretem, de egyre bizonytalanabb vagyok ebben – szakítottam félbe Harryt, aztán pedig szóhoz sem hagytam jutni. – Állandóan Chanelen rágódom. Meg azon, hogy mi lett volna, ha Sophia mégsem jön el? Valószínűleg már megcsaltam volna. És örülök, hogy ez nem történt meg, de bűntudatom van, mert egy pillanatra sem tudom elengedni magam a barátnőmmel. És mi van, ha Chanel engem nem bír úgy? Akkor feleslegesen tenném tönkre a kapcsolatom Sophiával. Ráadásul megbántanám, megharagudna…

- De pár nappal ezelőtt abban sem voltál biztos, hogy Sophia hű hozzád? Most mi változott meg? – vágott közbe Niall, mire ránéztem. – El is felejtetted, ugye? Mert én nem. Arra nem tisztelt meg, hogy a szülinapodra eljöjjön.

- Én is elfelejtettem Chanel szülinapját – motyogtam.

- Liam valld be, hogy nem stimmel valami Sophiával. Ne légy már ennyire vak!

Inkább csöndben maradtam, mert nem tudtam mit mondani. Niallnek sajnos igaza van, és ezt el kellene fogadnom.

- Niall, nem kellene ennyire megvádolnod Sophiát. Nem tudhatjuk, hogy csalja –e Liamet, mindössze csak észrevételeink vannak ezzel kapcsolatban. Liam össze van zavarodva, szerelmes Sophiába, és belezúgott Chanelbe, nem tud józanul gondolkodni.

- És akkor kinek kellene józanul gondolkodnia? – kérdezte Niall.

- Sophiának. Vagy Chanelnek.

- Chanel nem is tud semmiről, Sophiára meg várhatunk, mire bevallja Liamnek – horkant fel mérgesen Niall.

- Mindegy. Kösz, srácok, hogy próbáltok segíteni, de nekem kell józannak lennem. Át kell gondolnom a dolgokat, lemegyek és sétálok egyet.

- Szia Liam. Hova mész? – jelent meg alsóban Louis, majd fogta a kikészített bögre kávéját és beleivott.

- Sétálok egyet.

- Jövök veled, megvársz?

- Louis, Liamnek most egyedül kell mennie. Ki kell szellőztetnie a fejét – mondta Niall, és jelentőségteljesen rám pillantott, én pedig el is indultam.

- Bocs Louis, majd legközelebb – mondtam még neki, ő pedig furán nézett rám, majd leült a helyemre.

- Történt valami? – kérdezte a fiúkat, én pedig elhagytam a lakosztályt.

A folyosón Chanelbe botlottam, aki Loutól jött kifelé.

- Liam? Minden oké? – vett észre hamarab, és már előttem is állt, arcán aggódó kifejezéssel vizslatott.

- Igen, persze. Bocsi, hogy mostanában nem igazán beszéltünk.
- Semmi baj. A barátnőddel kell lenned, hogy helyre hozzátok a dolgaitokat. Ez természetes – mosolygott rám, én pedig nagyot sóhajtottam és a hajamba túrtam. – Tényleg, emiatt ne emészd magad.

- Rendben – erőltettem magamra egy mosolyt, majd átöleltem. Fejemet állára támasztottam, illatából mélyet szippantottam, hátán végig simítottam. Annyira jól esett ez az ölelés, hogy teljesen feldobta a kedvem. Már nem is akartam helyre rakni a gondolatokat a fejemben, sokkal szívesebben feküdtem volna be Chanelel az ágyba beszélgetni.

- Tudod, hogy én bármikor meghallgatlak – engedett el és rám mosolygott szélesen, majd lábujjhegyre állt és egy puszit nyomott az arcomra.

- Igen, persze, hogy tudom Chanel. Köszönöm – mosolyogtam rá, ő pedig elengedett, majd kikerült és bement a lakosztályába.

Hatalmas sóhaj hagyta el a számat, majd visszamentem én is a lakosztályunkhoz egy kabátért, pulóverért, mert az időjárás nem igazán bíztató. Telefonomat lenémítva zsebre vágtam, majd elindultam kiüríteni, majd újra programozni a fejem. Még, ha ilyen egyszerű is lenne.

Mire visszaértem a sétából besötétedett. Rögtön zuhanyozni akartam, mert nem szerettem volna, hogy bárki is megérezze rajtam a cigaretta szagát. Ám Chanelbe botlottam újra.

- Hát te? – kérdeztem mosolyogva, miközben végig mértem. Az arca piros volt, a szemei csillogtak, a haja egyik vállán pihent.

- Umm, téged kerestelek! Még csak most értél vissza? – kérdezte és a kanapénak támaszkodott.

- Igen, most. Jót sétáltam, találkoztam egy aranyos rajongóval és kicsit beszélgettem vele – mondtam, miközben az arcát vizslattam.

- Aha, értem. Hideg van kint?

- Igen, egyre hűvösebb. Mit tervezel az estére?

- A lányokkal fogunk egy kicsit lazítani Lounál.

- Oh, akkor nekem is mennem kell a fiúkhoz, ezek szerint? – nevettem fel erőltetetten, bár nem is bántam. Lehet jobb, ha Sophia ott van a lányokkal.

- Lehet – mosolygott.

- És miért kerestél?

- Csak, szerettem volna beszélni veled. Vagyis, abban bíztam, hogy te szeretnél velem beszélni – mondta halkan, én pedig közelebb lépkedtem hozzá.

- Chanel, én mindig szívesen beszélgetek veled.

- Akkor jó – mosolyodott el, és a mellkasa egyre gyorsabban emelkedett, majd süllyedt, ahogy egyre közelebb került hozzám.

Ajkai annyira hívogatóak voltak számomra, mint már megannyi alkalomkor. Mikor ráharapott elborult az agyam, elkaptam a csuklóját, magamhoz rántottam, és végre megtettem azt, ami után már annyira vágyakoztam. Ajkaimat hevesen tapasztottam az övéire, kezeimet a derekára csúsztattam, és még közelebb húztam magamhoz, miközben majdnem felfaltam. Annyira vágytam erre a csókra, hogy azt én magam sem vettem észre. Kezeit a nyakam köré fonta és a hajamba túrt, miközben elnyíltak az ajkai. Nyelvemmel végig simítottam alsó ajkán, mire a számba nyögött, én pedig azt hittem felrobbanok. Leggyönyörűbb hang a világon, és még annyiszor szeretném hallani.

Chanel közém és a kanapé közé préselődött, faltuk egymás ajkait, és egyáltalán nem szándékoztam elengedni. Tűzre lobbantotta a testem, és azt akartam, hogy ő is oltsa ki a lángokat.

Elhúzódtam tőle, és a levegőt kapkodtam, miközben ő továbbra is apró csókokat nyomott az ajkaimra. Kezeimmel erősen szorítottam a derekát, és ezt csak most vettem észre. Lazítottam a szorításomon, majd egyszerűen átöleltem. Újra csókba hívtam, egy sokkal lassúbbra, és szenvedélyesbe. A szívem még mindig tűzben égett, és dübörgött a mellkasomban.

Chanel egy utolsó édes csókot nyomott számra, majd most ő húzódott el. Ajkai édes mosolyra húzódtak, majd felsóhajtott. Egyik kezemet az arcára helyeztem és hüvelykujjammal megsimogattam az arcát. Felpillantott a szemeimbe, és mikor újra egymásba kapcsolódtunk a szánkon keresztül, éles torokköszörülés szakított félbe minket. 

[19. - Úgyis ő a barátnőd]

Hii babes,
meghoztam a következő részt. Nagyon örülök az újabb feliratkozóknak, az egyre több pipáknank, amit a részek alá kapok és a kommenteknek. Kezdem elhinni, hogy tetszenek nektek a részek, és tartsátok meg jó szokásaitokat.:D♥ A mai fejezet leginkább Nanel körül forog, és még egy pár ilyen lesz, úgy hogy tényleg remélem, hogy tetszenek.:D Jó olvasást!Xx.

Chanel Adele Sangster

Niallel két óra múlva abba hagytuk az edzést. Megtörültök magunkat nagyjából a törülközőkkel, megittunk két liter vizet, majd mikor csillapodni kezdett a szívverésünk felindultunk. El nem tudom mondani, mennyire jól esett ez az edzés. Niallel pedig különösen jól éreztem magamat, azt hiszem új barátra találtam benne.

A tervünket is alaposan átbeszéltük és egyre izgatottabb lettem, ahogy feljebb értünk a lifttel, ám egyben szomorúság is átjárt. Liam miatt. Tudom, hogy Niall sem teszi ezt szívesen a legjobb barátjával, de látom rajta az elszántságot, és a dühöt, melyet Sophia iránt érez és örülök neki, hogy nem csak én utálom azt a lányt, aki ezt tesz Liammel.

- Hű, hát ti meg? Lefutottátok a maratonit? – botlottunk bele Liambe aki olyan édes mosollyal nézett rám, hogy majdnem szétfolytam a folyosón.

- Edzeni voltunk – mosolygott Niall.

- Tényleg? Az edzőteremben?

- Aha, nem rossz hely.

- Hívhattatok volna engem is – biggyesztette le a száját. – Vagy Niall, tényleg el akarod tőlem csenni Chanelt – viccelődött, és felém közeledett, de feltartottam a kezeimet, ezzel megállítva őt, ami miatt egy kérdő tekintetet kaptam.

- Izzadt vagyok. Ne akarj most átölelni. Majd ha lefürödtem – vigyorogtam fel rá.

- Na, jó – sóhajtott, Niall pedig incselkedve rá nyújtotta a nyelvét. – Vagy ez csak egy kifogás, amire Niall beszélt rá?

- Igen, Liam, csakis. Na, most mentem zuhanyozni – kerültem ki őket mosolyogva, majd tovább mentem a folyosón, miközben éreztem a fiúk tekintetét magamon. Mélyen legbelül magamban azt kívántam, hogy Liam bárcsak jól megbámulna.

Miután megfürödtem feltekertem a hajamat törülközőbe, és a hotel által kikészített bolyhos köntöst vettem magamra, majd kijöttem a fürdőből és nyitva hagytam az ajtót, hogy a gőz kiszálljon.

Tiszta fehérneműt vettem magamra, majd abban járkálva fejemen egy turbánnal nézegettem a ruháimat, mit kellene magamra húznom. Úgy döntöttem nem veszek fel kiábrándító mackó nadrágot és egy két mérettel nagyobb felsőt, hiszen a cél Sophia telefonjának megszerzése mellet az, hogy Liamnek tetsződjek. Az melegítőben nem fog összejönni.

Végül miután előhúztam egy farmeremet, beláttam, hogy annak sincs semmi értelme, ha kiöltözök. Valószínűleg majd a srácok lakosztályában fogunk lógni, farmerban pedig az egész tök kényelmetlen lenne. Így fekete leggingset húztam a lábaimra egy bokazoknival, majd a fekete UGG csizmáimmal. Kiválasztottam hozzá egy fekete pulóvert, melyen fehér Hungover felirat állt, alatta pedig last night was my bitch mondat díszelgett. Gonosz vigyor kúszott az arcomra miközben magamra vettem, hiszen a tegnap este nem éppen egy hamar elfelejtett éjszaka lesz számomra, valamint még két ember számára.

Hajamat gombócba kötöttem vissza a fejemre miután megszárítottam, majd végig pödörtem párszor a szempilláimon és szájfényt kentem az ajkaimra. Lentebb húztam a pulóveremet az aljánál, majd megigazítottam a vállamnál is, amelyik oldalon teljesen látszódott a bőröm, majd elhagytam a fürdőt. Fogtam a telómat és kiindultam vele a lakosztályomból.

Kellemetlen érzés fogott el amikor Niall szobája elé értem. Nem egészen voltam tisztában azzal, hogy mi váltotta ki belőlem ezt a reakciót, egészen addig, míg az ajtó ki nem nyílt és én beljebb nem mentem. Olyan volt, mintha a világ megfordult volna velem. Sophia Liam ölében ült, az arca a srác nyakába volt temetve, míg a fiú karját simogatta vékony ujjaival. Úgy éreztem, mintha gyomorszájon rúgtak volna, a kellemetlen érzés, végül féltékenységként tört felszínre. Amit nem értettem. Persze, Liam hihetetlenül aranyos volt és jól esett, ahogy bánt velem. Mindig ott volt, ha kellett, ha nem. És bár sokszor láttam már a párost együtt, ez alkalommal valamiért erősebben megütött a dolog. Végül Niall mellett kötöttem ki, arcán egy megértő mosoly játszadozott, majd a szemei a felsőmre csúsztak és olyan gonosz vigyor terült el az arcán, akárcsak pár perccel ezelőtt nekem. Ez engem is megmosolyogtatott, így lehuppantam mellé, és meglöktem.

- Mizu? – kérdeztem tőle halkan.

- Jó a felsőd.

- Ó, elég lazulós darab már. Csak kikaptam valamit a bőröndből – vontam vállat tetetett közönységgel, de közben nehezen bírtam ki, hogy ne vigyorogjak úgy, ahogyan ő.

Felhúztam a lábaimat, majd az ujjlenyomatommal feloldottam a telefonomat és az email –omba léptem. Pár levelem érkezett, mind reklámok ebay –ről, de mivel egyik sem érdekelt, mindegyiket ki is töröltem. Ezután az üzeneteimbe léptem, mert valamikor kaptam kettőt, csak észre sem vettem mostanáig. Ahogy számítottam, Shane és Nathan küldtek üzenetet, hogy mi újság velem. Nem kérdezték meg, hogy hol vagyok, miért utaztam el, és ezt imádtam bennük. Mindenki saját magával törődött, és nem a másikkal. Így csak biztosítottam őket a felől, hogy jól vagyok és minden oké, majd megkérdeztem, hogy a többiekkel mi van, aztán pedig el is küldtem az üzeneteket, hiszen Niall mellettem ült és nem akartam, hogy a szeme akármelyik névbe ütközzön.

- Az létezik, hogy neked semmilyen közösségi fiókod nincsen? – fordult felém a szőke furán nézve rám, nekem pedig kicsit elkerekedtek a szemeim.

- Um, igen, létezik. Mert tényleg nincsen. Nincs szükségem rájuk – vontam vállat.

- Ez nagyon durva. Komolyan nincs twittered?

- Nincs.

- Instagram? Facebook?

- Semmi – ráztam meg a fejemet.

- Woah – pislogott meglepetten rám, én pedig felnevettem az arckifejezését látva. - Ez elég nem normális, normális lány – kacagott, mire már a többiek is felfigyeltek.

- Ne cukkolj már – böktem az oldalába többször is.

- Miért, mit mondott? – kérdezte mosolyogva Liam.

- Chanel egy normális lány – mondta Niall, én pedig megforgattam a szemeimet, de aztán a szőkét röhögő görcs kapta el, amin nekem is nevetnem kellett.

- Normális? – ráncolta össze a homlokát Sophia. Te biztosan, nem ismered ezt a szót, ne is erőlködj.

- Inkább Niall nem normális – mondtam, mire Liam felkiáltott, hogy mennyire igazam van, ami miatt az ölében ülő lány megugrott.

- Igen, szerintem sem normális Niall – gondolkozott el Harry, én pedig nevetve rá kaptam a szemeimet.

- Szerintem meg nem kéne azt mondani Niallre, hogy nem normális – szólal fel Louis és egy két pillanat erejéig rám néz, majd lenézően felnevet és figyelmét újra a tévének szenteli. És jól láttam, ahogy Sophia megismételte Louis lekicsinylő gesztusát.

Oké, ezek szerint mégsem annyira bánta azt a „rossz első benyomást”. Nem mintha én igen, vagy valami, de jobb tudni, hogy a pokolba kíván amúgy.

Niallre pillantottam, aki már szólásra is nyitotta a száját.

- Kösz Louis, de Chanel sem úgy értette, csak viccelődünk – mosolygott rám Niall, én pedig bólintottam.

- Oké – válaszolta flegmán Louis, Niall meg megforgatta a szemeit és rám vigyorgott. Félve Liamre pillantottam, aki ránk sem hederített, hanem valamin kuncogott a még mindig ölében ülő barátnőjével. Ouch.

Végül megengedtem Niallnek, hogy létrehozzunk egy twitter fiókot nekem, így ő boldogan elszaladt a laptopjáért, majd azzal együtt ült vissza mellém, a gépet pedig az ölébe helyezte.

- Tessék, amíg bekapcsol, megnézheted az enyémet – nyomta a kezembe a telefonját.

- De hogy Niall, ez a te magán tulajdonod, miért nyúlkálnék bele?

- Nézd csak meg nyugodtan – mondta, végül mégis kivettem a kezemből és új jegyzetbe bepötyögte a következőt:

„Mintha nem erre készülnénk amúgy. És nézd meg nyugodtan a twitteremet, amúgy is ismerned kell, ha esetleg bele kell majd néznünk S. fiókjába is. ;)”

Visszaadta nekem a telefont, én pedig kitöröltem a jegyzetet és átléptem a twitterjébe. Tényleg nem akartam benne kutakodni, de Niallnek valahol igaza van, látnom kell egy működő profilt, még ha nem is olyan nehéz ezen kiigazodni. Ha tökéletes akciót akarunk, mindenre fel kell készülnünk, és különben is, én mindig mindent alaposan elvégzek, illetve mindennek utána nézek, akkor ezt most miért hagynám ki.

Megdöbbentett a rengeteg értesítés és üzenet, melyeket Niall folyamatosan kap.

- Hé, írj be egy jelszót – lökött meg a kezével, majd felém fordította a gépét. Számok, és betűket felváltva kis és nagybetűvel pötyögtem be kétszer egymás alá, majd visssza fordítottam Niall felé a gépet. – Ezt nehéz lesz feltörni – vigyorgott rám, én pedig a karjába öklöztem, aztán az orra elé nyomtam, hogy feloldja a telefonját. Hüvelykujját a középső gombra illesztette, amivel feloldódott a telefon, így újra láthattam Niall üzeneteit. – Durva mi? – bökött rá, amint újra nézegetni kezdtem.

- Igen, nagyon. Szoktál nekik válaszolgatni?

- Persze, mikor időm és kedvem van hozzá.

- Gyakran szoktál posztolni is.

- Tény és való, hogy sokat lógok közösségiken – vigyorgott. – Mikor persze tudok.

- Ne hazudj, te bármikor fent vagy twitteren, vagy instán, ha stúdiózunk, ha próbálunk, ha kajálunk, ha utazunk, mindig! – szólt közbe szemtelenül mosolyogva Harry.

- Azt kihagytad, mikor vécére megy – fűzte hozzá Louis is, én meg felnevettem.

- Oh, igen, azt kifelejtettem – vigyorgott Harry Niallre.

- Milyen képmutató vagy Louis! Az előbb még megvédtél.

- De én, basztathatlak – válaszolt lazán a tévén és telefonján tartva a figyelmét felváltva.

- Niallt mindenki basztathatja – nevetett Harry.

- De köcsögök vagytok!

- Ezt megkaptad Niall – vigyorogtam rá.

Niall rám nyújtotta a nyelvét, én pedig kuncogva figyeltem újra a telefonjára, aminek a kijelzőjén már megint száz új üzenet villogott.

- Éhes vagyok, Chanel mozdulj, megyünk enni – állt fel Niall, de én annyira kényelmesen ültem, illetve félig feküdtem, hogy eszem ágában sem volt megmozdulni, noha menni akartam Niallel.

- Csak, ha felhúzol – nyújtottam felé a kezem, mire ő megfogta és könnyedén felrántott.

- Jön még valaki? – kérdezte és körbe nézett, én pedig már elindultam kifelé. – Louis? Harry?

- Dehogy, nem szeretném megzavarni a randitokat - mondta Louis tele gúnnyal a hangjában.

- Te meg vagy húzatva Louis – röhögte ki Niall, majd utánam jött.

- Én jövök! – kiáltott fel Liam.

- Na, gyere akkor.

- Sophia?

- Uhm, én azt gondoltam, hogy majd kettesben vacsorázunk. Már bocs Niall, de…

- Ja, Liam, maradj inkább Sophiával, úgyis ő a barátnőd – szólalt fel Louis.

- Te figyelj Louis, vagy szexuálisan frusztrált, vagy csak szimplán hülye vagy – dugta vissza a fejét a dupla szárnyú elhúzható ajtón Niall még mindig mosolyogva.

- Én mindkettőre tippelnék - mondta Harry.

- Na, jó, menjünk – indult ki Niall, én pedig követtem.

Mikor leültünk Niallel a hotel éttermének egyik eldugottabb két személyes asztalához, rögtön Louissal kezdte, ahogy azt gondoltam.

- Fogalmam sincs miért ennyire köcsög veled.

- Nekem van egy tippem… - haraptam az alsó ajkamba, Niall pedig rögtön rám kapta a tekintetét.

- Mondott neked valamit?

- Nem, nem mondott semmit. Szerintem csak utál, amiért Liammel jóban vagyok, miközben Liamnek barátnője van.

- Vagy… - szűkítette össze a szemeit. – Féltékeny! Mert bejössz neki!

- Na, ezt a legkevésbé sem hiszem. Louis nagyon nem bír. És Liam miatt.

- Igen, persze, ez is lehet, de azért azt sem kizárt, amit én mondtam.

Erre már nem mondtam semmit, mert megérkezett a pincér az étlapokkal és felvette az - italrendelésünket, mely egy üveg vörös bor volt.

- Egyébként akkor különösen oda kell figyelnünk, nehogy Louis megsejtsen valamit.

- Igazad van – bólintottam, miközben fellapoztam a kínálatot. – És kösz a twittert. Tök jó lett. Bár biztos fura lesz, hogy az első ember, aki követ az te vagy – vigyorogtam.

- Tényleg! Téged még nem is ismer a nagyvilág – vigyorgott jó kedvűen.

- Niall, és jó lenne, ha ez még így is maradna egy ideig – mondtam neki komolyan.

- Persze, megértem. Tényleg nehéz ez nagyon és még nem régóta ismerjük egymást… szóval igazad van, megértelek.

- Huh, akkor jó – könnyebbültem meg tényleg.

- De azt hiszem abból nem lesz nagy baj, ha bekövetlek – mosolygott. – És nem kell profilképet sem feltöltened magadról. Meg kövess be sok mindenkit. Vagyis a barátaidat, családodat…

- Mhm, aha, oké – bólogattam és azt kezdtem a fejemben sorra venni, mégis kit tudnék az ismerőseim közül bekövetni twitteren.

Niallel nagyon jól éreztem magam a vacsi alatt, és sokat nevettünk. Visszafelé jövet Niall lemaradt, mert összefutott egy ismerősével, én pedig nem akartam zavarni, így elkértem a kártyáját és visszamentem a lakosztályukba, mert azt beszéltük meg, hogy megnézünk egy –két filmet.

Mikor beléptem az ajtón elég csend volt, így a halon át egyenesen Niall szobája felé akartam menni, ám mégsem voltam egyedül.

Sophia Liamen feküdve falta majdnem fel a srácot, én pedig rögtön lesütöttem a szemeimet és elmotyogtam egy bocsit, mire szétrebbentek.

- Umm – köszörülte meg a torkát Liam és feljebb nyomta magát, már amennyire tudta, hiszen a barátnője az ölében tanyázott.

- Bocsi, nem akartam zavarni.

- Hát persze, te sosem akarsz zavarni – forgatta meg a szemeit Sophia, én meg megfordultam és ott hagytam őket. A folyosóra kiérve nagy levegőt vettem, és a hajamba túrtam, majd megfordultam és elindultam volna a lakosztályom irányába, de Niall az utamat állta.

- Na, mi az? Mi történt?

- Nézzünk nálam filmet! – mondtam, majd kikerültem és gyorsan a luxus „szobámba” siettem.

[18. - Utálom, hogy ezt csináljuk Liammel]

Hiii babes,
okay, szóval ez egy nagyon béna rész lett. Tényleg nagyon béna. Legszvíesebben újra írnám, but már nincs idő rá.:c Főként Nanel van a szerepben, de felbukkan Harry, Louis és nem utolsó sorban Sophiam is.(bah!) Idk, mit mondhatnék még. Lolz, azt nem írom, hogy remélem tetszeni fog, mert kétség kívül béna lett.:D De azért jó olvasást!:DXx.♥

Chanel Adele Sangster

Egy órával később végül abbahagytam a gondolkozást, mert már megőrültem a gondolataimtól. Niall elbizonytalanított, egyben meg is erősítette az érzéseimet Liam iránt. Tényleg tetszett nekem, és vonzódtam hozzá, semmi kétség. Azt sem akartam, hogy kibéküljön Sophiával, és igen, már fantáziáltam arról, hogy mi lenne, ha több lenne közöttünk, mint barátság.

Megráztam a fejemet, kiittam a poharam tartalmát, majd feltápászkodtam, magamhoz vettem az ajtót nyitó és záró kártyát, majd már a lakosztályon kívül voltam. Éppen vacakoltam az ajtó bezárásával, mikor nevetés ütötte meg a fülemet, és mikor felnéztem előttem állt Liam és Sophia.

- Ó, Chanel! Most indultunk hozzád.

- Megelőztelek – kúszott zavart vigyor az arcomra.

- Annyira sajnálom az egészet Chanel! Nagyon rossz első benyomást tettem rád – lépett el Liam mellől Sophia és elém állt.

- Nos, ez igaz fordítva is – motyogtam.

- Én tényleg megijedtem, hogy Liam nem szeret már. De szerencsére ez nem így van – nézett vissza mosolyogva Liamre, majd visszaállt mellé.

- Ennek örülök – tettem mosolygást. – Tényleg nem akartam közétek állni, sem bármilyen problémát okozni.

- Chanel, mint már mondtam, te nem csináltál semmit – szólalt meg Liam.

- Oké, akkor azt hiszem ideje hivatalosan bemutatkoznom, Sophia Smith, Liam barátnője – kuncogott. Jézusom, mintha nem tudnám.

- Chanel Sangster – ráztam vele kezet.

- Huh, jó erős szorításod van – engedett el.

- Bocsi – mosolyogtam rá angyalian. – Liam, melyik ajtó mögött is van Niall? – kérdeztem, ő pedig rámutatott mögöttünk az egyikre.

- Köszi – kerültem ki őket, majd bekopogtam, és bementem, gyorsan becsukva magam után a nyílászárót.

- Ki az? – kérdezte rögtön a szösz, én pedig lassan megindultam arra, amerről hallottam. – Chanel! – mosolygott. – Mi újság?

- Liamék kibékültek – huppantam le mellé a kanapéra.

- Mi? – ült fel rögtön fekvőhelyzetéből.

- Most találkoztam velük a folyosón.

- Éppen ettől féltem. Mondtak valami mást is?

- Nem – ráztam meg a fejemet. – Én nem értem. Liam nekem azt mondta tegnap este, hogy mindegy, hogy Sophia megcsalja –e őt, vagy nem, már akkor sem működne a kapcsolatuk. Márpedig ha így érzi, akkor miért békültek ki?

- Ezt mondtam. Sophia manipulálja őt. Liamnek túl jó szíve van, megbocsájt neki. Hiába csalta meg Sophia.

- Te is azt hiszed, hogy…?

- Igen. Beszéltem erről Liammel. És a kezdetektől volt valami fura Sophiában.

- Annyira örülök, hogy nem vagyok ezzel egyedül. Mármint még csak nem is ismertem a csajt, már utáltam, mivel megcsalta, megalázta Liamet. Milyen ember az ilyen? Aki hűtlen? Ha annyira szeretné Liamet, akármilyen távol is vannak egymástól, nem lépett volna félre!

- Igen, teljesen igazad van. Ha igazán szereti, nem számít semmi sem, nem lép félre. De ő megtette. Chanel, be kéne bizonyítanunk! Bizonyítékot kéne szereznünk Liamnek, hogy a saját szemével lássa, hogy Sophia hűtlen hozzá. Akkor talán hátha ott hagyja!

- Nem tudom Niall – motyogtam.

- Na, gyerünk Chanel. Oké, lehet, hogy ezzel széttörjük Liam szívét, de, ha Sophiával marad, még nagyobb csalódásba viszi magát bele. Sokkal nagyobbat fog koppanni, ha hagyjuk, hogy tovább művelje ezt vele. És amúgy sem bírnám tovább tétlenül nézni, de hiszem, hogy Liam megsértődne, ha a képébe üvölteném Sophia mekkora egy…

- Niall? – jelent meg Louis.

- Louis – kúszott zavart vigyor Niall arcára. Furán bámult először, majd megkérdezte, láttuk –e Liaméket, engem teljesen figyelmen kívül hagyva.

- Én nem… - kezdte Niall, de én közbe vágtam.

- Én összefutottam velük a folyosón.

- Remek. Tudod hova mentek?

- Nem.

- Kösz – indult kifelé, majd mikor hallottuk az ajtó csapódást, Niall fellélegzett.

- Azt hittem meghallott.

- Én is.

- Na, mit mondasz?

- Nem tudom Niall, pár óra múlva repülök vissza Londonba.

- Tessék? Miért?

- Niall, nem maradhatok, Sophia ránk nyitott, mikor aludtunk egymás mellet.

- Na és? Majd kérek neked egy lakosztályt. És jó lesz nagyon. Mondd, hogy nem kell visszasietned Londonba.

- Hát elvileg nem is, de…

- Szuper! Akkor maradsz. Lécci – nézett rám kérlelően, én pedig felsóhajtottam és bólintottam egyet. Remélem, jól döntöttem.

- Ez az!

- Akkor le kell mondanom a repülőjegyemet.

- Oké. Aztán lemegyünk, és kérünk neked mellénk egy lakosztályt.

- Rendben.

Felálltam és járkáltam, amíg felhívtam a repülőtársaságot és lemondtam a jegyemet. Ezután Niallel lementünk az aulába, ahol rögtön Taylor jutott eszembe. Ide –oda ingattam a fejemet, nehogy meglássam, persze óvatosan, nehogy azt szúrják ki, hogy idegrángást kaptam. Niall elintézte a szobámat, majd azt mondta, hogy írják a számlához, amin végül megakadt a figyelmem.

- Nem! Majd én kifizetem.

- Dehogy Chanel. Én marasztaltalak.

- Niall, kérlek. Szeretném kifizetni!

- Nem, szó sem lehet róla. Köszönjük – köszönte meg a férfinak a pult mögött, majd elhúzott onnan.

- Niall! – nyújtottam el a nevét.

- Ne hisztizz királylány – kacagott aranyosan.

- Nem vagyok királylány – mondtam durcásan és a kezeimet is összefontam.

- Nahát, egy lány, akit zavar, ha királylánynak hívnak – lepődött meg, én pedig leengedtem a kezeimet és vállat vontam.

- Valóban zavar – bólintottam.

- Miért? – kíváncsiskodott barátságosan.

- Nem tudom. Nem vagyok királylány. Egy normális lány vagyok.

- Hát rendben. Normális lány – viccelődött, én pedig nevetve a karjába bokszoltam.

- Au, benned aztán van erő! – simogatta a fájó pontját.

- Ouu, erről jut eszembe. Képzeld, Sophiával a folyosón „hivatalosan” bemutatkoztunk. Kezet ráztunk, és talán kicsit erősen szorítottam meg a kezét.

- Ne, tényleg? – nevetett fel Niall.

- Ühüm. Meg is jegyezte – vigyorogtam büszkén.

- Fogjunk kezet. Mutasd meg mennyire – fordult felém teljes testével, mire én is, és kezet fogtunk.

- Hát igen, lehet neki erős volt. Pedig ez egy normális, határozott kézrázás volt.

Visszaérve a lakosztályukba egy izzadt Harryvel találkoztunk, aki úgy itta a vizet, mintha a sivatagból érkezett volna meg.

- Jó volt az edzés? – kérdezte Niall, és kivett ő is egy üveg vizet a hűtőből, majd felém csúsztatott egy menteset.

- Köszi.

- Aha, nagyon jó volt. Jók a gépek, és nagyon jól esett – hajtotta hátra a fejét Harry. Haja gombócban ült a feje tetején, és egész jól állt neki.

- Szóval azt mondod jó az edzőterem? – kérdeztem meg, miközben még mindig őt tanulmányoztam.

- Aha, nagyon jó.

- Niall kipróbáljuk? – jutott eszembe egy őrült ötlet. De hát, miért ne?

- Mi? Most? – döbbent le a szőke.

- Aha. Kedvet kaptam hozzá.

- Oké. Menjünk.

- Megkaphatom a kártyámat? Át cuccozok, aztán pedig átöltözök és mehetünk.

- Tessék. Nem kell segítség a bőröndöddel?

- Nem, dehogy, köszi. Tíz perc múlva találkozunk – mosolyogtam, majd elindultam kifelé.

A lakosztályba beérve beszélgetés ütötte meg a fülemet. Liamék azok. Nos, jobb mintha szex közben nyitottam volna rájuk.

- Chanel. Szia – vett észre Liam, és megajándékozott a világ egyik legédesebb mosolyával.

- Nem akarok zavarni, csak a bőröndömért jöttem.

- Ó, elmész?

- Igen.

- De hát miért? – kérdezte.

- Hát jobb, ha átmegyek egy másik lakosztályba. Niall intézett nekem egyet.

- Rendben, de igazán maradhatnál.

- Nem szeretnék zavarni – mosolyogtam rájuk hamisan, majd megindultam a folyosón a szobám felé.

Mivel a hazaút miatt már összepakoltam mindenemet, csak megfogtam a táskámat és a bőröndöt és már indultam is ki.

- Umm, Louis keresett, megtalált? – kérdeztem Liamet.

- Igen, megtalált – mosolygott.

- Akkor jó. Majd később találkozunk – mentem ki.

Az új lakosztályomat a barna különböző árnyalatai uralkodtak, egészen a fehérig és biztosan egy vagyonba kerülhetett, én mégis hagytam, hogy Niall fizesse. Erről még beszélnem kell vele, mert egyáltalán nem szeretnék neki tartozni.

Leraktam a bőröndömet, és a táskámat, majd letérdeltem a földre és edzős ruha után kezdtem kutatni. Nem sok választék volt, de mivel számítottam rá, hogy megint a hotelben fogunk lógni, ezért pakoltam kényelmes ruhát és egy sport melltartót is szerencsére.

Közben eszembe jutott, hogy nem tudom pontosan, mennyi időre maradok, így ezt is meg kell érdeklődnöm. Ki fogok fogyni a ruhákból, mivel tényleg keveset pakoltam, hiszen nem terveztem sokáig maradni. Noha azt sem gondoltam, hogy majd rögtön érkezésem után egy nappal haza akarok majd repülni.

A fiúknak is haza kell majd telefonálnom, megmagyarázni távollétem okát és hosszúságát. Ezen még egyáltalán nem akartam rágódni, így félre raktam a gondolatokat a fejemben, és Taylort is, akit ma bőrönddel a hotelban láttam, miközben telefonált az édesanyjával.

Tíz perccel később Niallel az edzőterem felé tartottunk. Rajtam egy szürkehas póló volt, amin egy nagy Nike felirat díszelgett. Szürke leggingset húztam fel hozzá, és a Nike Air Max Thea fekete edzős cipellőmet. Sminkemet letöröltem sminklemosóval, hajamat egy erős kontyba tűztem a fejem tetejére.

Niallel szinte összeöltöztünk, rajta is szürke Nike póló volt és szintén szürke mackónadrág, valamint fekete Roshe Run. Szőke haja megszokottan összevissza meredezett felfelé.

- Tudod elég különleges lány vagy – mosolygott rám.

- Erm, köszönöm? – nevettem fel.

- Mármint – rázta meg a fejét – komolyan smink nélkül vagy. És mackógatyában. És nem szereted, ha királylánynak hívnak.

- És ezek miatt lennék különleges?

- Többet között – bólintott megvakarva az állát. – Ja és nagyon jól videojátékozol!

- Igaz – kuncogtam. – Van benne valami. De nem vagyok különleges – mosolyogtam rá.

- Szerintem igen. Tuti, hogy Liam is így gondolja – mosolygott, én pedig az ajkamba haraptam, majd vállat vontam.

Niall nem mondott többet, aminek örültem. Az edzőterembe értünk, ahol elég kevesen voltak, melynek mindkettőnk örül. Leraktuk a törülközőket, vizeket és el is kezdtük az edzést.

Niallel mindent kipróbáltunk, és olyan régen edzettem már társaságban, hogy el is felejtettem, milyen jó is ez. Beszélgettünk, nevettünk mikor tudtunk és bírtunk, közben pedig égettük a zsírt. Ami Liam születésnapi tortája után nem is árt.

- Szóval, akkor beszéljünk a tervünkről – kezdte Niall.

- Van ötleted?

- Van – bólintott. – Meg kéne szereznünk a telefonját. Bizonyíték kell, hogy tényleg hűtlen Liamhez, és azt hiszem, legkönnyebben a telefonjában találhatunk. Szerintem van annyira hülye liba, hogy nem törölte ki az üzeneteit.

- Sose becsüld le az ellenfelet! – mondtam okosan.

- Az igaz. De akkor is kell a telefonja.

- És ha le van kódolva?

- Akkor tovább fog tartani. Le kell majd lesnünk, mikor írja be.

- Oké. Szóval akkor üzeneteket keresünk?

- Igen. Lehet nem ártana átnézni a táskáját is.

- Rendben. A megfelelő alkalmat kell csak megtalálnunk.

- Igen. Ha az üzenetek meg vannak, lefotózzuk, elküldjük nekem, majd kitöröljük, és minél hamarabb visszajuttatjuk Sophiának.

- Oké, értem. Nem lesz nehéz. Majd fedezzük egymást.

- Mhm, igen – bólogatott, majd beleivott a vizébe. – Remélem, be tudjuk bizonyítani Liamnek, hogy a barátnője hűtlen hozzá.

- Igen, én is. Tudod, még nem is ismertem Sophiát mikor Liam már beszélt arról, hogy szerinte Sophia félrelép. Attól a pillanattól kezdve gyűlöltem őt. Úgy gondolom a hűtlenség, félre lépés az egyik legcsúnyább dolog, amit párkapcsolatban csinálni lehet. Megalázod a másikat, arról nem is beszélve, hogy ha tényleg szereted őt, akkor nem teszel ilyet.

- De Sophia nem szereti Liamet ténylegesen.

- Igen, csak ez a magyarázat maradt. És utálom, hogy ezt csináljuk Liammel, de ha a ribanc nem mondja el, akkor nekünk kell lebuktatnunk.

Niall felnevetett, mindinkább a megnevezésemen, mintsem a mondani valóm miatt. Hiszen tényleg szomorú, hogy Liamnek össze kell törnünk a szívét, még ha igazából nem is mi sebezzük meg.

[17. - Jó ideje ismerem Liamet és tudom, mikor szerelmes]

Hii babes,
yeey, újabb rész közzététele, ezaz!:3 Ah mostanában annyira izgatott vagyok a részek miatt, állandóan nyomnám fel őket, de akkor hamar elfogynának, azt pedig nem szeretném, haha. Mivel az iskola sem hagy normálisan, nyugodtan 0-24 -ben írni lol, ezért nem tehetem, hogy a hét mindennapján felnyomok egy részt.:( Pedig szívesen tenném! Oh, a mai részt illetően pedig azt hiszem eseménydús. Remélem tetszeni fog!:3 Visszajelzéseknek nagyon örülök mindig, és köszönöm őket. Írjátok le bátran a véleményeteket, hiszen érdekel, tetszik -e a sztori. Jó olvasást!Xx.♥

Chanel Adele Sangster

- Liam állítsd le, vagy… - kezdte idegesen, én pedig majdnem elvigyorodtam, de e helyett az ajkamba haraptam erősen.

- Nem Sophia, te állítsd le magad!

- Tessék? – kérdezett vissza hitetlenkedve.

- Liam, ne miattam vesszetek össze – súgtam neki, majd lelöktem magamról a takarót.

- Chanel, ennek semmi köze hozzád, maradj, itt kérlek!

- Nem. Beszélnetek kell. Én majd a szobámba megyek.

- Chanel, kérlek! – nézett rám Liam, miközben felálltam.

- Ez mindennek a teteje Liam! Én ezt sohasem gondoltam volna rólad!

- Kímélj meg ettől a dumától, jó? Ne tégy úgy, mintha minden az én hibám lenne. Azt hiszem én eleget tepertem utánad.

- De Liam, esküszöm, hogy én…

- Nem hiszek neked. És most hagyj aludni, majd reggel megbeszéljük, hogyan tovább.

Nem tudtam mit tegyek. Menjek el, és ne üssem bele az orrom továbbra is Liam szerelmi életébe, miután már jól belekeveredtem, vagy maradjak vele, és vigasztaljam meg. Tudom hogy, szomorú és összetört, és szeretnék vele maradni.

Sophia megfordult, majd bevágta az ajtót, ezután pedig újra sötét és csend lett. Teljesen ki tudtam venni Liam arcát a sötétben, gyönyörű szemeivel engem pásztázott, majd sóhajtott egyet és a hajába túrt.

- Fogalmam sem volt róla, hogy eljön – morogta, én pedig az ajkamba harapva visszaültem mellé az ágyba.

- Tudom.

- El akarsz még menni?

- Figyelj Liam, nem akarok közétek állni. Nem akarom, hogy miattam vesszetek össze.

- Chanel, ez a kapcsolat már így se, úgy se működne, és te…

- Én pedig még csak ráteszek egy lapáttal.

- Nem, ez nem így van. Ne érezd így.

- De… tudod biztosan, hogy Sophia megcsal téged?

- Nem.

- És mi van, ha tényleg nem csal meg? Ő pedig most minket együtt látott így…

- Ha nem csal meg, már akkor sem tudnám vele folytatni.

- Biztos vagy ebben?

- Igen – nézett újra a szemeimbe. – Alszol velem?

Nagy levegőt vettem, majd bólintottam és visszafeküdtünk az ágyra. Jobban szorított magához, mint az előtt, hogy először elaludtunk volna.

Tizenegy órakor ébredtem fel, ugyanúgy ahogy tegnap este másodjára aludtunk el. Liam szó szerint magához láncolt, és nem tudom, hogy mit szólt volna bárki is, ha ránk nyitott volna.

Elhessegettem ezt a gondolatot, ugyanis igazán nem akartam, hogy a tegnap éjjel ismétlődjön.

Liam békésen szuszogott mellettem, én pedig egyszerűen nem akartam mellőle ki kelni, bármennyire is furcsa volt a helyzet.

Soha sem aludtam még fiúval, és bár a lányok többsége alszanak a pasijukkal, majd azután fekszenek le velük, én nem tartozom ebbe a csoportba.

Liam pedig olyan édes volt. Mosolyogva néztem az arcát, és örültem, hogy most gondtalanul tudom bámulni, mivel alszik.

Majd egy hirtelen mozdulatban rám gördült, lefogta a kezeimet, mindkettőt a matrachoz szorította, és édesen vigyorgott rám.

- Élvezted a bámulásomat? – kérdezte szemtelenül, én pedig összehúztam a szemeimet.

- Megijesztettél!

- Nem vetted észre, hogy felkeltem, ugye?

- Liam, szállj le rólam – motyogtam.

- A –a, túl kényelmes vagy.

- Liam!

- Hmm?

- Nehéz vagy – nyögtem, ő pedig még jobban rám nehezedett, fejét a mellkasomra fektette. Nem igazán foglalkozott a szenvedésemmel, nyugodtan feküdt rajtam, én pedig egy idő után feladtam a kapálózást.

Majd Liam a reggel folyamán másodjára rémisztett halálra azzal, hogy kegyetlenül csikizni kezdett, ami miatt muszáj volt felvisítanom.

- Liam, Liam! – kiáltoztam a nevét, de ő nem hagyta abba, és nem kizárt, hogy felvertem pár embert a környezetünkben lévő lakosztályokban is.

Végül a jó kedvünket Louis és Niall, pontosabban csak Louis rontott el, mikor berontott a szobába.

- Komolyan Liam, mi a fasz ütött beléd? – kérdezte Louis durván, mire elhallgattam és félve pillantottam Liamre.

- Neked is jó reggelt Louis! Minek köszönhetem ezt a kellemes köszöntést?

- Itt hemperegsz más lánnyal, miközben a barátnődnek majd megszakad a szíve egy lakosztállyal arrébb? Én mondtam, hogy ez lesz Liam! Kibaszottul megmondtam, hogy be kéne fejezned, mert Sophia rájön!

- Állj már le Louis! Elmondhatom, hogy mi van? Köszönöm! Nem érdekel, mennyire szakad meg Sophia szíve. Ő csalt meg engem, és nem én őt.

- Komolyan? Nem te őt? – vágott közbe idegesen Louis.

- Chanel, történt valami köztünk az este? – kérdezte Liam pattogó hangon.

- Nem.

- Hozzád értem úgy, vagy bármi mást csináltam?

- Nem.

- Ja, persze, majd hinni is fogok neki – rázta meg a fejét Louis.

- És nekem hogy nem hiszel? – kérdezte hangosan Liam. – Louis, Sophia csal, kitudja mióta. A turné kezdete óta, vagy már korábban is volt szeretője, fogalmam sincs. De az biztos, hogy nem hűséges hozzám. Én csak aludtam Chanelel. A barátom úgy, mint te, Niall, Harry, vagy bárki. Aludtam már veled is, nem?

- Liam, ha én nem vagyok, már ezerszer megcsókoltad volna! Ne mondd azt, hogy nem, mert láttam. Mind láttuk. Nem vagyunk vakok.

- De nem tettem, jó? – emelte fel a hangját.

- Jó, akkor is át kéne jönnöd, és megbeszélni vele a dolgaitokat, mert ez nem oké!

- Rendben. Még valami?

Louis kiment, Niall pedig elhúzta a száját, majd bíztatóan rám mosolygott, és becsukta az ajtót.

Magamban eldöntöttem, hogy még ma hazautazok, és nem kavarom tovább a port. Liam összeveszett miattam Sophiával és Louissal, ez pedig már több mint sok. Nem szeretnék problémát okozni neki.

- Átmegyek a szobámba felöltözni – mondtam Liamnek, aki az arcát dörzsölve bólintott. Felálltam, és felszedtem a cuccaim, amiket tegnap este levettem, és mielőtt kiléptem volna az ajtón, Liam utánam szólt.

- Chanel, ne haragudj rám, oké?

- Liam, honnan veszed, hogy haragszom rád? Egyáltalán miért kéne haragudnom rád? Nem vagyok mérges – fordultam vissza felé, majd folytattam. – Sőt, inkább szégyellem magam, hogy újabb emberrel összevesztél miattam.

- Chanel, Louis csak…

- Louis az egyik legfontosabb ember az életedben.

- De Louis meg fog bocsájtani.

- És mi lesz Sophiával?

- Azt még nem tudom – hajtotta le a fejét, és megvakarta a tarkóját.

- Felöltözök – mondtam halkan, majd magára hagytam.

Fekete, lenge vászonból készült, alul csipkés shortot húztam magamra, egy fehér alapon rózsaszín rózsás toppal, melyből jócskán kint volt a hasam, ami persze egyáltalán nem érdekelt. Hiszen azért edzek olyan keményen, hogy fel tudjak venni ilyen felsőket. Rojtos, csipkés, rózsa mintás szintén fekete kardigánt vettem még rá, hajamat egyszerűen megfésültem, majd egy arany levelekből álló hajráfot raktam a fejemre. Fogat mostam, felraktam egy alap sminket, majd visszamentem a szobámba, és foglaltam a telefonomon egy ma délutáni járatra Londonba jegyet. Ezután összepakoltam a holmimat, visszahoztam a fürdőruhából a tegnap viselt dolgaimat, melyet Niall leöntött, és a smink cuccaimat is. Éppen mikor végeztem kopogott és nézett be Liam.

- Reggelizel velem? – kérdezte mosolyogva.

- Igen – bólintottam, majd a hátsó zsebembe csúsztattam a telefonomat, és kimentünk. A reggeli már a nagy étkező asztalon várakozott.

- Csinos vagy – jegyezte meg édes vigyorral az arcán, mikor leültünk egymással szemben.

- Köszönöm – válaszoltam mosolyogva, majd megízesítettem a kávémat, és beleittam.

- Holnapután repülünk Philadelphiába – mondta. – Tényleg, meddig maradsz?

- Um, nem tudom Liam – hazudtam, és inkább a tányéromba figyeltem, mely még üres volt.

- Ó, maradj, ameddig csak tudsz! – kérte csillogó szemekkel.

- Majd meglátom. Nem akarok a terhedre lenni.

- Egyáltalán nem vagy a terhemre Chanel.

- Jó, hát majd meglátjuk.

- Rendben – mosolygott. – Na és, találtál már munkát?

Erre most mégis mit válaszoljak?

- Nem, még nem. Elég nehéz ez.

- Persze megértem. De azért van elég… - hallgatott el.

- Pénzem? Van, az évek során sok összegyűlt, gyűjtögettem, szóval van elég.

- Jól van, de ha bármire szükséged van, csak szólj.

- Köszönöm.

Reggeli után Liam elment fogat mosni, én pedig összepakoltam a tányérokat, és visszaraktam a zsúr kocsira, amiért hamarosan jönni fog valaki.

- Oké, akkor jöjjön, aminek jönnie kell.

- Liam, kérlek, ne rúgd fel a kapcsolatod miattam.

- Chanel, ha szakítunk Sophiával, az akkor sem miattad lesz. Vésd ezt a fejedbe. Nem sokára jövök – húzott magához és puszit nyomott a homlokomra, én pedig lecsuktam a szemeim a pillanat erejéig. Rám mosolygott, majd megfordult, és kiment.

Nem volt mit tennem a lakosztályban, így hát cipőt húztam és lementem a hotel előcsarnokába. Lehuppantam az egyik kényelmes kanapéra, és felvettem egy női magazint. Én, meg az újságmániám.

Éppen a francia divathetekről olvastam, mikor túlságosan ismerős hang ütötte meg a fülemet. Nem túl feltűnően felpillantgattam az újságból, és azt hittem, majd’ elájulok, mikor háttal nekem megpillantottam Taylort egy bőrönddel. Bármikor felismertem volna hátulról bármelyik fiút, ráadásul a hang is stimmelt. Ezer százalék volt, hogy nem messze tőlem egyik bűnbanda társam telefonál.

Eszméletlenül megörültem a kíváncsi, vagány, és a bátor énemnek, mely azóta nem bújt elő, hogy felültem a gépre mikor jöttem. Tudni akartam, mi a francot keres itt Taylor, és hogy kivel beszél telefonon. Az sem érdekelt, hogy lebukhatok. Mert, ha meg van, mit keres itt Taylor, sakkban tudom tartani, vagyis, ha kitálal Damonnek rólam, én is kitálalok róla.

- Lerakom a cuccaim anya, és azonnal indulok – mondta, nekem pedig leesett az állam a magazin mögött.

Lapoztam egyet, majd gyorsan visszanéztem a magazinba, mikor láttam, hogy Taylor meg akar fordulni. Alig vártam, hogy kiszúrjon, és mikor ez nem történt meg felpillantottam, de már itt sem volt. Mi a fene? Most észrevett? Vagy csak én láttam meg őt? És az édesanyjával beszélt telefonon? Igaz, nem tudom pontosan, mi történt a szüleivel, de én azt hittem, hogy nem pont ő fog titokban a családjával találkozgatni. Hű, ez nem kicsit sokkolt.

Alaposan körülnéztem még a magazin mögül, hátha még itt van valahol lent, és én csak nem vettem észre. Ha már eddig nem buktam le, akkor ne is bukjak.

Leraktam az újságot, majd felálltam, és a lifthez mentem.

A lakosztályba visszaérve még mindig egyedül voltam. A szobámba mentem, lehuppantam az ágyra és hátra dőltem.

Nem hiszem el, hogy Taylor, Damon hűséges kis csicskája a családját látogatja Amerikában. Különben is úgy tudtam, hogy Chicagoból jött, mi a francot keres akkor itt Detroitban?

Idióta vigyor terült el az arcomon, hiszen ez azt jelenti, hogy a markomban van. Bármikor meg tudom zsarolni bármiért, és ennél jobbat nem is tudtam volna elképzelni. Taylor nem kedvel, én sem őt és, ha keresztbe akarna nekem tenni, akkor megvan az ok, miért ne csinálja.

Egyszer csak kopogtatásra lettem figyelmes, majd gyorsan felültem, hogy lássam ki az. Szőke hajkoronával és egy kék szempár köszönt vissza.

- Szia Niall.

- Bejöhetek? – kérdezte.

- Persze – mosolyogtam és felhúztam a lábaimat törökülésbe.

- Minden rendben? – sétált be mosolyogva, majd leült mellém.

- Igen Niall, miért ne lenne az?

- Hát tudod, most ez az ügy Liammel és Sophiával. Az a csaj rendesen bekavart.

- Ennél jobban már csak nem is tudhatott volna.

- Remélem, minden helyre jön – mondta, én pedig rajta jártattam a szememet. – Úgy értem… én nem bánnám, ha Liam szakítana Sophiával. És ti pedig annyira összeilletek. Komolyan, csak jó rátok nézni, és annyira látszik, hogy mindketten bejöttök a másiknak, mégsem lép egyikőtök sem. És szeretném azt hinni, hogy Sophia miatt van ez.

Az arcom teljesen pírba borult, míg Niall csak aranyosan mosolyogva vizslatott.

- N –nem tudom honnan vetted Niall, de Liam biztosan nem…

- Csak látni rajtatok oké? Jó ideje ismerem Liamet és tudom, mikor szerelmes.

- Persze, hogy az.

- De nem Sophiába.

Az alsó ajkamba haraptam, majd lesütöttem a szemeimet. Nem hiszem el, hogy Niall hamarabb rá jött, mint én. És azt sem hiszem el, hogy ennyire belezúgtam Liambe.